Világszerte jellemző, hogy a férfiak átlagosan jobban keresnek a nőknél, és Magyarországon sincs ez másképp – igaz, a magyar keresetkülönbségek viszonylag alacsonyak a többi OECD-tagországban mértekhez képest. A különbségek alapvetően két okra vezethetők vissza: egyrészt a férfiak jellemzően jobban fizetett állásokat töltenek be, másrészt pedig egy adott pozícióban is a nőkhöz képest magasabb bért kapnak. Takács Olga és Vincze János nemrégiben megjelent tanulmánya szerint azonban vannak Magyarországon belül olyan foglalkozási csoportok, amelyekben a nemek közötti bérdifferencia szinte jelentéktelen.
A kutatók eredményei szerint a magasabb képzettséget igénylő állások azok, amelyekben a béreket sokkal inkább a munkahely tulajdonságai határozzák meg (például a cég mérete és a külföldi tulajdonrész hányada), miközben a dolgozó neme elenyésző hatással bír. Munkavállalói oldalról ezekben az állásokban inkább az iskolázottságból eredő bérprémium jelentősége emelhető ki. A képzetlen vagy kevésbé képzett munkaerőt igénylő munkakörökben azonban meghatározó tényezővé válik a dolgozó neme.
A továbbtanulással és a magas képzettséget igénylő munkahely megválasztásával tehát megvédhetik magukat a nők a bérdiszkriminációtól.
Többször foglalkoztunk már az iskolázottság társadalmi hatásaival. A már-már triviálisnak tekinthető munkaerőpiaci előnyök mellett a képzettség pozitívan hat például a környezettudatosságra, és a szavazói magatartást is alapvetően befolyásolja – ez utóbbi akár magyarázat is lehet arra, hogy az elmúlt években miért bontakoztak ki kedvezőtlen tendenciák a magyar népesség iskolázottságával kapcsolatban.
