Van Magyarországon 1,8 millió ember a munkaképes, 15-64 éves korosztályban, aki nem aktív a munkapiacon, tehát se nem dolgozik, se nem keres épp munkát. Ez sok vagy kevés munkaerő-tartaléknak?

Számszerűen még mindig nagy népességről beszélünk, de figyelembe kell venni, hogy az 1,8 millió főből ki számít még potenciálisan munkába állíthatónak.

A munkaerő-felmérés szerint például a 15-64 éves inaktívak 86 százaléka nem is szeretne dolgozni.

A dolgozni nem vágyók között magas (41 százalék) a 15-24 éves fiatalok aránya, ami logikus, hiszen jó esetben az ember 18-19 éves koráig a középiskolai tanulmányait folytatja. Emellett a dolgozni nem kívánók között többségben vannak a nők (64%), ami szintén érhető, hiszen a még mindig elég patriarchális magyar társadalomban a gyermeknevelés miatt szinte mindig az anya kerül eltartott pozícióba, ahonnan aztán sok nőnek a gyermek felnevelése után sincs motivációja kikerülni.

A kormány pont őket akarja mozgósítani: a fiatalokat és az inaktív gyermekes anyukákat. Mert rajtuk kívül mást már nem is nagyon lehet.

A munkavállalók magjának számító 25-54 éves korosztályban ugyanis már a népesség 87 százaléka dolgozik vagy munkát keres, ami egy százalékponttal jobb arány az uniós átlagnál.

A tágabban vett régiós országok közül csak Lettországban, Észtországban, Csehországban, Litvániában és Szlovéniában dolgoznak többen e korosztályban, ezekben az országokban 88-92 százalék között mozog az aktivitási ráta.

Ahol Magyarországnak jelentős lemaradása, avagy még munkaerő-tartaléka van, az a fiatal (15-24 éves) és az idősebb (55-64 éves) korosztály, emellett a gyermeket nevelő nők is kisebb arányban végeznek munkát.

Az uniós átlaghoz képest a magyar 15-24 éves fiatalok munkaerő-piaci részvétele közel 9 százalékponttal alacsonyabb (32,4 vs. 41,2 százalék). Ám mivel ennek a korcsoportnak a jelentős része még a középiskolát végzi, érdemes inkább csak a 20-24 éveseket nézni, ahol szintén van lemaradásunk, de az kisebb (54,5 százalék vs. 61,6 százalék).

A fiatalok munkavállalását érintő fontos összefüggés, hogy azokban az uniós országokban, ahol a miénknél magasabb a 20-24 évesek aktivitási rátája, egytől-egyig magasabb a felsőoktatásba beiratkozottak aránya is. Magyarországon az egyetemista korú népesség felének megfelelő létszámú felsőfokú képzésben részt vevő hallgató van összesen, míg mondjunk a nálunk sokkal jobb fiatalkori aktivitási rátával rendelkező Észtországban, Németországban és Lengyelországban 70 százalék körüli, Hollandiában pedig 80 százalék körüli ugyanez az arány. Ez azt bizonyítja, hogy már fiatalkorban is nagyon erős az összefüggés az iskolázottság és a munkaerő-piaci elhelyezkedés valószínűsége között.

A tanulás és a munkavállalás között egyébként egy olyan praktikus összefüggés is van, hogy a nagy cégek a hallgatói jogviszonnyal rendelkező fiatalokat keresik ezrével, ugyanis egyrészt őket olcsóbban tudják foglalkoztatni, másrészt olyan, már némi szakmai alapokkal rendelkező, tanulásra fogékony tehetségeket keresnek, akikből kinevelhetik a jövő szakembereit, vezetőit.

Egy felsőoktatásban nem részt vevő fiatal tehát munkaerő-piaci szempontból rosszabb helyzetben van, mint egy egyetemista. Bár ha keres, biztosan talál valamilyen munkát, az egyáltalán nem biztos, hogy tapasztalat és szakképesítés híján a foglalkoztatója bejelenti, vagy minimálbérnél többet ad neki, arról nem is beszélve, hogy az előrelépési lehetőségei is korlátozottabbak. Kivétel persze mindig van, ami tisztelendő, de általában inkább ez a helyzet.

Vagyis azzal lehet a legjobban növelni a fiatalok aktivitását, ha minél többük számára lehetővé tesszük a továbbtanulást, és ösztönözzük is azt.

A kisgyermekes anyukák a másik társadalmi csoport, akiket a kormány nagyobb arányban bevonna a foglalkoztatásba (szemben a KDNP-vel, ami kiszélesítené a főállású anyaság feltételeit, bár nem tudni, ez alatt mit értenek). Bár a rugalmas foglalkoztatási formák elérhetősége is kell ehhez, nem ennek hiánya lehet az egyetlen ok, amiért egy kisgyermekes édesanya nem dolgozik. Ha egy szülő úgy dönt, hogy munkába áll, akkor a gyerek elhelyezése jelenti számára a kritikus kérdést, hogy legyen a közelben, aki vigyáz rá, és ott biztosan jó kezekben legyen. Ehhez pedig elegendő állami vagy munkahelyi bölcsődére/óvodára van szükség országszerte, megfelelő humánerőforrás-ellátottsággal. Nem elég előírni, hogy gyereknek 3 éves kortól óvodába kell járnia, az intézményrendszert is biztosítani kell ehhez.

A nyugdíjhoz közelebb álló (55-65 éves) korosztály aktivitásának növelését elsősorban a folyamatban lévő nyugdíjkorhatár-emelkedés fogja javítani, mivel az a jelenlegi 63,5 évről 2022-ig 65 évre növekszik. Ebben a korosztályban, ha valaki tartósan távol van a munka világától, már nagyon nehéz az újbóli elhelyezkedés, így az inaktívak harmadát kitevő 55-64 évesekre csak korlátozottan lehet számítani a mozgósítható munkaerő-tartalékban.

A képzettség is sokat elárul az 1,8 millió fős inaktív tábor mozgósíthatóságáról, hiszen ez a tényező határozza meg a leginkább az elhelyezkedés esélyét. Iskolai végzettség szerint 42 százalékuk (750 ezer fő) alacsony képzettségű, aki kevesebb mint nyolc általánossal, nyolc általánossal vagy legfeljebb érettségit nem adó szakiskolai képesítéssel rendelkezik. Legtöbben (47 százalék) középfokú iskolai végzettséggel rendelkeznek az inaktívak között, ők 860 ezren lehetnek. A felsőfokú végzettségűek aránya alig több mint 10 százalék, számuk körülbelül 190 ezer főre tehető.

Összességében az aktívak aránya a 15-64 éves korosztályban jelenleg 71,7 százalék, ami még két százalékponttal elmarad az uniós átlagtól. Ez a mutató is jelzi, hogy van még, akit munkába lehet állítani, ám naiv lenne azt gondolni, hogy Magyarországon a közeljövőben elérhető lenne a 82 százalékos svéd vagy a 80 százalékos holland aktivitási ráta, ehhez ugyanis sokkal egészségesebbnek és képzettebbnek kellene lennie a magyarnak. A munkaerő-piaci részvételi mutatók várhatóan csak javulni fognak a jövőben, ám e pozitív folyamathoz leginkább a nyugdíjkorhatár-emelkedés és a népesség cserélődése járul majd hozzá.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet foglalkoztatás foglalkoztatottság munkaerő munkaerő-tartalék munkaerőpiac Olvasson tovább a kategóriában