(A héten cikksorozatban foglalkozunk az idei Társadalmi riporttal. Az alábbi cikkünk a kötet Attitűdök: remények, félelmek, vélemények című fejezetének egyik tanulmányát dolgozza fel, a fejezet már elérhető a Tárki honlapján.)
Az elmúlt néhány évben jelentős figyelem irányult Magyarországon is a környezeti problémákra, élen a klímaváltozással. A jelenség látszólag már jóval túlmutat a vászonzsákok propagálásán, néhány száz fős tüntetéseken vagy a közösségi oldalakat pár napra eluraló riadalmaknál valamilyen távoli természeti természeti csapás kapcsán.
A klímavédelem mára a kormányzati cselekvést formáló változó lett. A társadalmi nyomásra utal, hogy a tavalyi önkormányzati választást előtt egy hónappal Tarlós István akkori budapesti főpolgármester zöldpolitikai biztost nevezett ki maga mellé, a kisebbik kormányzati párt zöldfordulatot hirdetett, a kormány pedig klímavédelmi akciótervet fogadott el idén februárban. Idei évértékelőjében Orbán Viktor is hosszabban beszélt arról, hogy „fenyeget a klímaválság”.
Ezek alapján jogosnak tűnhet a feltételezés, hogy a közgondolkodásban mélyreható változások történtek Magyarországon a környezetvédelemmel kapcsolatban. A Tárki gondozásában megjelent Társadalmi riport egyik tanulmánya azonban nem ezt támasztja alá. Ebben Schneider Mihály és Medgyesi Márton az International Social Survey Programme (ISSP) 1993-as és 2019-es adatait összevetve vizsgálták meg a magyarok környezetvédelemmel kapcsolatos attitűdjeit.
A tanulmány*Schneider Mihály és Medgyesi Márton: Környezettel és környezetvédelemmel kapcsolatos lakossági attitűdök legérdekesebb eredménye talán az, hogy hiába tematizálja a közéletet egyre inkább a klímaváltozás, a lakosság környezetvédelmi politikai aktivitása nem változott harminc év távlatában. Azoknak a száma pedig egyenesen csökkent 1993 óta, akik hajlandóak lennének anyagi áldozatot hozni a környezetvédelem érdekében.
Míg 1993-ban a lakosság 37 százaléka nem vagy inkább nem lett volna hajlandó arra, hogy magasabb árakat fizessen a környezet érdekében, tavaly 59 százalékra nőtt az arányuk. A környezetvédelem érdekében a lakosság 12 százaléka fizetne magasabb adókat, ez 3 százalékpontos csökkenés a közel harminc évvel ezelőtti számhoz képest. A megkérdezettek 72 százaléka mondta azt, hogy nem fizetne több adót a környezet érdekében.
Ugyanakkor némileg nőtt azoknak az aránya, akik együtt tudnának élni az életszínvonaluk csökkenésével a környezet érdekében (ilyen lehet például a kevesebb autózás, repülés vagy húsevés). Míg 1993-ban a megkérdezettek 71 százaléka mondta azt, hogy határozottan vagy inkább nem csökkentené az életszínvonalát a környezet érdekében, tavaly 64 százalékra csökkent az arányuk. A tavalyi felmérés alapján a lakosság 14 százaléka vállalna alacsonyabb életszínvonalat a környezet érdekében.
A klímaváltozástól való félelem visszafogottságát mutatja az is, hogy a lakosság 9,6 százaléka gondolja úgy, hogy ma Magyarországon a két legfontosabb kérdés egyike a környezeti változásokat érinti (a válaszadókat elsősorban az egészségügy és a szegénység foglalkoztatja).
Tehát a klímaváltozás megfékezése érdekében viszonylag kevesen hoznának áldozatokat, és még kevesebben sorolják a legfontosabb problémák közé, a többség (56 százalék) azonban valamennyire vagy nagyon aggódik a környezeti problémák miatt. A klímaváltozás tényét a megkérdezettek 97 százaléka nem kérdőjelezi meg, ugyanakkor csak a 41 százalékuk szerint felelős ezért elsősorban az emberi tevékenység, 45 százalék szerint „ugyanolyan mértékben változik a természetes folyamatok és az emberi tevékenységek hatására”.
Azok között, akik a klímaváltozást tartják a legnagyobb környezeti problémának, felülreprezentáltak a budapestiek, a fiatalabb középosztálybeliek és a baloldali pártra szavazók. Legkevésbé pedig az idősebbek és a községben élők aggódnak miatta.
Más kérdéseknél is az látszódik, hogy jóval kevesebben tartják túlzottnak a környezetért való aggódást, mint a kilencvenes években. 47 százalékról 30-ra csökkent azoknak az aránya, akik szerint túl sokat foglalkozunk a természet jövőjével. Jelentősen csökkent azoknak is az aránya, akik úgy gondolják, hogy egyénileg úgysem tudnak tenni a környezetért. Egy ellentmondás is van az eredmények alapján kirajzolódó hozzáállásban, ugyanis a kevésbé direkten megfogalmazott kérdésre a megkérdezettek 52 százaléka azt mondta, hogy több pénz és idő árán is megteszi azt a környezetért, „ami helyes”.
Adat
Hiába nőnek meglepően a fizetések, nem merjük elkölteni
A jelenlegi helyzet jó példát mutat arra, hogy aligha csak a jövedelmek alakulásán múlik, mennyire visszafogott a háztartások fogyasztása.
Csak egy rekordot hagyott érintetlenül Magyarország eddigi legdurvább hőhulláma
Végül 15 napig volt érvényben hőségriasztás, de hétfőre is meg lehetett volna hosszabbítani. Az abszolút melegrekord nem dőlt meg, de sok más csúcs igen.
A számok nem indokolják, hogy vendégmunkásokkal dolgoztató beruházót támogasson a kormány Nógrádban
Ha viszont a cég korábbi nyilatkozataival összhangban helyieket vesznek fel, akkor megtérülhet az állami ösztönzés, hiszen majdnem 10 ezren keresnek munkát a megyében.
Fontos
Tele van kérdőjelekkel az álomszerű utasszám-növekedés, amit a MÁV kommunikál
Egyelőre nem látszik, hogy az ország- és vármegyebérletek bevezetése óta érdemben nőtt volna a közösségi közlekedést választók száma.
Keveset költünk a kormány terveihez képest, és még a megtakarítást sem állampapírba tesszük
A magyar lakosság nem hajlandó jelentősen növelni költéseit, inkább megtakarít, az viszont átrendeződött, hogy hova teszi a pénzét.
A pénz már a Molnál van, de jobb lesz-e a magyar hulladékos rendszer?
Fél év alatt elvitte a Mol az ágazati profit harmadát, miközben nőtt a hazai hulladékgyűjtés és kezelés korábban átlagosnak számító költségszintje.
