A közmunka valójában nem megoldást hozott a társadalmi konfliktusokra, hanem elodázta a megoldásukat. Illetve egyfajta fedőt tett a korábban lángoló konfliktusokra, antagonizmusokra – mondta az e heti G7 Podcastban Szombati Kristóf.
A műsort a fenti lejátszás gombra kattintva is meg lehet hallgatni, de jobb feliratkozni ránk valamelyik okostelefonos podcast appban, és a Spotify-on is be lehet követni minket.
Szombati Kristóf, a Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézetének kutatója, és a németországi Max Planck Szociálantropológiai Intézetének posztdoktori ösztöndíjas kutatója régóta foglalkozik a magyar közmunkaprogrammal és a vidéki Magyarország társadalmi konfliktusaival.
A Devecseren és Gyöngyöspatán végzett etnográfiai kutatásai alapján 2018-ban megjelent The Revolt of the Provinces (A vidék lázadása) című könyvében ezekkel a konfliktusokkal globális kontextusba helyezve foglalkozott, és mutatta be a Jobbik és a Fidesz párharcát, illetve a (szélső)jobboldal megerősödését a 2008-as gazdasági világválság után. A mai adásban egy 2021-es tanulmánya alapján arról beszélgettünk, miként változott meg a közmunka szerepe a 2010-es években.
Szombati szerint miközben a közmunka a 2010-es évek elején a mélyszegények látványos fegyelmezésének a célját szolgálta, az évtized közepére a gazdaságilag továbbra is pangó válságtérségekbe szorult vissza, és egyre inkább azt a célt szolgálta, hogy a dologtalannak, érdemtelennek bélyegzett szegényeket a vidéki közösségek szolgálatába állítsa. Ezzel pedig elejét vegye annak, hogy reprodukálódjon az a politikai eseménysorozat, ami a 2008-2009-es válság után a cigányság és egyes vidéki társadalmi csoportok közötti konfliktus mentén vált az országos politika egyik fő témájává.
A közmunkának szerintem egy nagyon fontos politikai funkciója van, hogy fenntartsa azt a hideg békét, ami kialakult a magyar vidéken. A hideg béke alapvetően a tartaléksereg és az utóparasztság, vagy alsó-középosztály közötti viszonyra akar utalni, és alapvetően arról van szó, hogy itt a korábbi társadalmi feszültségeket valahogy lejegelje a társadalom
– mondta erről.
Szombati szerint a kétezres évek végén felerősödő konfliktusokban fontos tényező volt a Ferge Zsuzsa által kidolgozott szegénypolitika, ami kifejezetten kedvezett a munkaerőpiacról kiszoruló szakképzetlen csoportoknak. Ez nagyon komoly indulatokat váltott ki a vidéki alsó-középosztályban, mert igazságtalannak érezték az általuk dologtalannak tekintett, sokszor ténylegesen hosszú idő óta nem dolgozó csoportoknak a támogatását.
Nagyon kényes egyensúly borult ott fel, nyilván összefüggésben a nagy gazdasági válsággal, és ezeket az indulatokat lovagolta meg stratégiájával a Jobbik és a Fidesz, tehát az a két jobboldali párt, amely a mai napig dominálja a vidéket
– mondta.
Szombati szerint ugyanakkor a 2010-es évek második felére átalakuló közmunka csak tünetileg kezelte a konfliktusokat. Szerinte egy “mintha világ”, egy társadalmi színház alakult ki a közmunka által és körül, amiben azt játsszák el a különböző kulcsszereplők, hogy a közmunka keretében fenntartható ipari és mezőgazdasági kisüzemek jöttek létre. Ennek viszont nincs strukturális alapja, mivel ezek a tevékenységek nem fenntarthatóak a piacon, és az utóbbi pár évben ki is derült, hogy alapvetően a közmunka nem alkalmas szociális szövetkezetek vagy egyéb vállalkozások létrehozására.
A beszélgetésben hivatkozott korábbi adás a közmunka politikai funkciójáról:
Kövesd a G7 podcastot bármelyik podcast-appon, és iratkozz fel a hírlevelünkre!
Korábbi adásaink:
Podcast
Fontos