(A szerző a Budapesti Corvinus Egyetem docense. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

A nyugdíj az átlagolvasó számára egyszerű témának tűnik, aminek az egyetlen lényeges jellemzője, hogy kicsi, és amúgy is csak egy bizonyos, elég magas kortól kezdve érdekes. Rovatunk azonban a mértékkel szinte egyáltalán nem foglalkozik, és kifejezetten a fiataloknak és középkorúaknak szól. Nem nyugdíjpolitikai aktualitásokat, hanem stratégiai megfontolásokat vetünk fel. A célunk, hogy a még legalább egy emberöltővel a nyugdíj előtt állók számára egy a mainál sokkal jobb nyugdíjrendszer vízióját vázoljuk fel, hiszen a rendszer alapvető megváltoztatásához – amire szükség van – legalább néhány évtizedes időtartamra van szükség.

A nyugdíjrendszer bármelyik (állami, foglalkoztatói, önkéntes) pilléréből kapott nyugdíjak szinte magától értetődő jelzője az „egyéni”. Vagyis azt az egyén kapja, egyéni jogszerzése (járulékfizetése, munkaszerződése) illetve egyéni megtakarítása alapján. Nyilvánvalóan így a legegyszerűbb és így a legolcsóbb a nyilvántartás, és nincs is ezzel semmi gond, ha egyedülálló emberekről van szó, hiszen nekik elvileg sincs kivel megosztaniuk azt.

Akkor sincs gond, ha gyermektelen, hasonló jövedelmi helyzetű, egyaránt dolgozó házaspár két tagjának a nyugdíját vizsgáljuk, hiszen ők egyenként praktikusan a saját jövedelmükből és nyugdíjukból élnek. Azonnal jönnek viszont a problémák, ha olyan házaspárokat nézünk, akiknek a jövedelmi helyzete nem egyforma. (Erről nincs adatunk, de a házasságban élők egyelőre többségben vannak, hiszen a 2021-es statisztikák szerint a 65 éves férfiak kétharmada, a nőknek pedig a fele él házasságban – gyaníthatóan a 65 éves nők nagyon nagy része már özvegy.)

Ha ezeknek a pároknak még gyermekeik is vannak, akkor pedig szinte biztos az aszimmetrikus jövedelmi helyzet, az egymáshoz képest nem egyforma hosszúságú munkaviszony, és az ebből adódó rövidebb tartamú jogszerzés, illetve megtakarítás, és az ebből adódó nagyon különböző nagyságú nyugdíj. Az esetek nagyobbik részében ez konkrétan úgy néz ki, hogy a házaspár gyermekeket vállal, emiatt a nő évekre kimarad a munkából, nem fizet járulékot és nem takarékoskodik. Majd a munkahelyre visszatérve később indul be a karrierje, és a legmagasabb elért jövedelme is alacsonyabb lesz, mint párjáé (de ebben persze vannak kivételek).

A dolog egészen addig nem probléma, míg mindkét fél él, hiszen az egyéni jövedelmeket a párok (jellemzően) egy közös életszínvonal fenntartására fordítják, vagyis az egyéni jövedelmek, beleértve a nyugdíjat is, a pár tagjai között kiegyenlítődnek. Az egyik fél halálával azonban ez a kiegyenlítési lehetőség megszűnik. Ez a haláleset túlnyomó többségben nyugdíjas korban szokott bekövetkezni, és az is tipikus, hogy a korábban jobban kereső, hosszabb szolgálati idővel rendelkező, és ezért magasabb egyéni nyugdíjat kapó férj hal meg előbb, és a kisebb nyugdíjat kapó feleségnek ebből kell megélnie esetleg még évtizedekig is, vagyis hirtelen nagyot csökken az életszínvonala.

Mit lehet tenni ez ellen? A foglalkoztatói nyugdíj Magyarországon lényegében nem létezik, így koncentráljunk az önkéntes nyugdíjcélú megtakarításra és az állami nyugdíjra.

Jelenleg az önkéntes megtakarításokat egy összegben fel szokták venni, és azt például lakásfelújításra vagy általános tartalékra használják. Ezek fontos célok, bár nem feltétlenül a legjobban simítják ki a fogyasztást a hátralévő élettartamra. Mindenesetre így biztosított, hogy az egyik fél halála esetén a másik fél örökölje ezt a tartalékot, tehát továbbra is fennmarad, hogy a jobb jövedelmű féltől pénz áramlik a rosszabb jövedelmű fél felé. A jobb simítást az életjáradékra váltás szolgálná. Ez egyelőre nem nagyon elterjedt, de házaspárok esetében javasolható, hogy ne egyszemélyes, hanem kétszemélyes járadékot vásároljanak, amivel megoldódik a túlélő házastárs támogatásának a problémája is.

A nagyobb probléma ezért az állami nyugdíjrendszerben van. Ott ugyan van egy özvegyi nyugdíjnak nevezett időleges segély, de ez csak átmeneti megoldást ad, főleg olyan esetekre, amikor a halál még aktív korban következik be.

Az egyenlőtlen jövedelmi helyzetű nyugdíjas özvegy problémáját ez nem oldja meg,

aki ebbe a helyzetbe jellemzően a házaspár közös „projektje” a gyermekvállalás miatt került, és emiatt maradt el a jogszerzése. Miközben ő egyáltalán nem kevesebbet (sőt esetleg még többet is) dolgozott, mint a házastársa, és munkájának az eredménye közhaszon lett (a felnevelt gyermek(ek) személyében). Valójában nem méltányos az a helyzet, hogy ekkor csak a formális munkahelyen dolgozó házastársnak képződik nyugdíjjogosultsága.

A méltányos az lenne, ha a jogosultság közös lenne.

De egy házaspár gyermek nélkül is dönthet olyan családon belüli munkamegosztásról, hogy az egyik fél otthon marad, a háztartást vezeti, és ezzel támogatja a másik fél munkáját. A nyugdíjakban ez is nagy különbségként csapódik le, miközben ez indokolatlan.

Egy méltányos megoldás például az lehetne, hogy a házasság alatti nyugdíjas jogszerzés közös. Technikailag ezt leginkább egy (amúgy már rég megígért) egyéni számlás rendszerben lehetne megvalósítani. Az „egyéni” számlák maradhatnak, de váláskor vagy nyugdíjba vonuláskor a házastársak azon lévő összegeit újraosztanák úgy, hogy a két fél házasság alatti összes jogszerzését elfelezik közöttük. Az egyik fél nyugdíjba vonulásakor ugyanígy járnak el, míg a házastárs nyugdíj előtti halálakor a pár másik tagja örökli annak jogszerzését. És ezzel – az egyéni rendszerbe történt minimális, de fontos pontokon történő beavatkozással – létre is lehet hozni az ennél sokkal méltányosabb, családi nyugdíjat.

A sorozat korábbi részei:

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkÉrdemes lenne a magán- és az állami nyugdíjjáradékokat egymáshoz kapcsolniMagától értetődőnek vesszük, hogy a magánmegtakarításból származó járadékot párhuzamosan kell nyújtani az állami nyugdíjjal, pedig együtt is működhetnének - írja szakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVan fenntartható nyugdíjrendszer, de azt több módszer ötvözetében találhatnánk megA nyugdíjviták évtizedek óta két fő rendszer hívei között folynak, szakértő szerzőnk szerint azonban a megoldás a kettő együttes alkalmazása lenne.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEgy nagy port kavart nyugdíjjavaslat védelmébenA humántőke-alapú nyugdíjrendszer nem diszkriminál, és megszerzett jogokat sem vesz el - írja a rendszer bevezetése mellett érvelő nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekvállaláshoz csak két dolog hiányzik, az idő és a pénzAhhoz, hogy legalább az idő meglegyen, hatórás munkaidő, és nem négynapos munkahét kellene - érvel nyugdíjszakértő szerzőnk.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKinek kell megfizetnie a gyermekvállalást?Ha az állam erősen támogatja a gyermeknevelést, attól az még nem válik jutalmazott tevékenységgé, csak kevésbé veszteségessé.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA járulék a nyugdíjrendszer befektetési vagy megtérülési ága?A kivándorlás megmutatja, hogy miért hibás a jelenlegi állami nyugdíjrendszer válasza a címben feltett kérdésre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEutanázia: erkölcsi kérdés vagy pénzügyi szükségszerűség?A romló demográfia nemcsak a nyugdíj-, hanem az egészségügyi rendszer fenntartását is nehézzé teszi, ami súlyos döntések elé állíthatja a jövőben a gyermektelen időseket.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermekbe való befektetés megtérülésének logikus csatornája a nyugdíjBurkoltan a mai nyugdíjrendszer is azt ígéri, hogy a gyermeknevelés hozamából lesz nyugdíjunk. De akkor miért nem ennek megfelelőek a szabályok?

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gyermeket nem közjószágként kellene kezelni - jelöljük ki a tulajdonjogát!A nyugdíjrendszer arra épül, hogy mindig lesz elég járulékfizető. Ez egyre kevésbé igaz, ezért a nyugdíjon keresztül is honorálni kellene a gyermeknevelést.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nyugdíjrendszer szinte összes elemét újra ki kellene találniBárhová nyúlunk, problémába ütközünk.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet család családi nyugdíj járadék nyugdíj özvegy özvegyi nyugdíj Olvasson tovább a kategóriában