A németországi országgyűlési választások talán még sosem voltak ennyire kiélezettek. A szeptember 26-i szavazás nyomán hat párt juthat be a Bundestagba, és még az sem igazán lefutott, hogy az 1949 óta csupán két választáson nem győzedelmeskedő konzervatív CDU/CSU pártszövetség végül a legtöbb szavazatot kapja-e, hiszen a baloldali SPD egyes kutatások szerint már átvette a vezetést. Sőt, a Zöldeknek is statisztikai hibahatárhoz közeli csupán a lemaradása, így még mindhárom pártnak esélye lehet a győzelemre. Könnyen az a helyzet állhat elő, hogy még a két legnagyobb párt sem tud nagykoalíciót kötni, és a modern német történelemben először háromtagú koalícióra lesz szükség.

A három nagy párt mellett három kisebb pártnak lenne esélye így még kormányra kerülni, de érdemben csak a liberális FDP-nek nyílhat erre lehetősége. A szélsőjobboldali AfD-vel senki sem kíván együttműködni. Elméletileg lenne lehetőség a radikálisabb baloldali Die Linke bevonásába egy baloldali nagykoalícióba a szociáldemokraták és a Zöldek részvételével, de ez mindegyik párt támogatóit erősen megosztja, és a Berlinben kipróbált felállás igen sok konfliktussal terhelt.

A lehetséges koalíciók közül egyelőre négy tűnik a közvélemény-kutatások szerint esélyesnek, a baloldali hármas esetében egy-két képviselőn múlhat, hogy elegendő helyet szereznek-e a parlamentben a kormányalakításhoz.

A pártoknak azonban nemcsak a képviselői helyeket kellene összeadniuk, hanem a programjaikat is össze kellene fésülni, ami jelentős kihívásnak ígérkezik.

Nehezen számbavehető ígéretek

A választásokra készülő programok és ígéretek tanulságosak lehetnek magyar szempontból is: egyrészt az Európai Unió legnagyobb gazdaságaként a német gazdaságpolitikának jelentős hatása van az európai gazdaság működésére. Másrészt a magyar gazdaság a némettel szorosan integrált, kissé gyakorlatiasabban megfogalmazva – és némi túlzással – egy német gyártósornak tekinthető.

A német pártok mindegyike részletes választási programot készített, ami jelentősen eltér a hazai gyakorlattól, hiszen a Fidesz utoljára a 2010-es választásokra készített ilyet. Az egyes programok kidolgozottsága azonban nagyban eltér. A győzelemre aktuálisan legnagyobb eséllyel készülő SPD készítette a legrövidebb programot, de a liberálisok is igen karcsú anyagot tettek le az asztalra.

A Zöldek programja nemcsak hosszával, hanem részletességével is kiemelkedik a mezőnyből, ráadásul náluk lehet igazán azt érezni, hogy nemcsak néhány, a párt számára fontos elemet emeltek ki, hanem igazán átfogó programot készítettek. Ez főként a kisebb pártok esetében van másképp, amelyek kiemelten kezelnek néhány számukra fontos területet, más témaköröket viszont hanyagolnak.

A programok alapvetően szöveges elképzelések, egyik párt sem vállalkozott arra, hogy strukturáltan számszerűsítse elképzeléseit, hogy azoknak milyen költségvetési hatásai lennének, egyáltalán mennyire megvalósíthatók. Így nemcsak azt nem látni, hogy az államháztartásra milyen hatásai lennének az elképzeléseknek, ugyanez elmondható az emberek mindennapi életéről és a vállalatok gazdálkodásáról is. A Leibniz-Zentrum für europäische Wirtschaftsforschung kutatói a programok alapos áttekintése után szerencsére számszerűsítették a pártok elképzeléseinek hatásait.

A büdzsére igen eltérő hatása lenne a választási ígéreteknek: a baloldali pártok növelnék a kiadásokat, míg a jobboldaliak csökkentenék. A 2021-ben 441 milliárdosra tervezett központi költségvetési kiadásokat az FDP ötödével vágná meg, ehhez képest ebben a tekintetben még az AfD is mérsékelt, a CDU-ról nem is beszélve. Az SPD és a Zöldek 3-4  százalékos kiadásnövelési tervei visszafogottak, és a tervezett lefaragásokhoz képest nehéz lenne radikálisnak mondani a baloldali Die Linke 8 százalékos kiadásnövelési terveit.

Nem mindegy azonban, hogy a változások a társadalmon belül hogyan oszlanak el. A bruttó jövedelmi kategóriák alapján is kiszámolták a kutatók, hogy az egyes elképzeléseknek milyen hatásai lennének a nettó jövedelmekre. A baloldali pártok esetében a szegényebbek bére érdemben növekedne, míg a gazdagok terhei emelkednének. A legszélsőségesebben a liberálisok és a szélsőjobboldaliak támogatnák a tehetőseket, a 250 ezer euró felett keresők jövedelmét úgy emelnék 8 százalékkal, hogy az átlagbér alatt keresőknek nem nőne 1 százalékkal sem a jövedelme. Az évi 48 ezer eurós átlagbér alatt keresőknek a CDU is alig 1 százalékkal több nettó jövedelmet hagyna, míg az SPD 3-4 százalékkal emelné az elkölthető jövedelmüket, a Zöldek 3-8 százalékkal, a Die Linke 8-10 százalékkal.

A jobboldali pártok jelentős mértékben növelnék a társadalmi különbségeket: az ezt kifejező GINI index a CDU terveinek megvalósulása esetén 1,6 százalékkal nőne, az FDP 3,4 százalékkal emelné, míg az AfD 3,8 százalékkal. Az SPD tervei alapján 4,3 százalékkal csökkennének a jövedelmi egyenlőtlenségek, a Zöldek 6,5, a Die Linke tervei 14,5 százalékkal csökkentének ennek mértékét. A jobboldali pártok mindegyikének tervei jelentősen növelnék a szegénységi küszöb alatt élők számát és arányát. A liberális FDP és a szélsőjobboldali AfD tervei ebből a szempontból is közel állnak egymáshoz.

Vállalkozók és szakszervezetek

A Bundesverband der deutschen Industrie (BDI), a német gyáriparosok országos szövetsége is értékelte a  pártok választási programjait. Azt vizsgálták, hogy céljaikkal mennyire vannak szinkronban a választási programok 10 fő kategória szerint. A BDI már a pártok kiválasztásával is erős jelzést adott, hiszen a Die Linke és az AfD eleve kimaradt a felmérésből. Az értékelés alapján – a könnyebb áttekinthetőség érdekében – pontoztuk az eredményeket: ha teljesen egybeesik a pártok programja a BDI célkitűzéseivel, akkor 20, ha részben, akkor 10 pontot számoltunk el. Ha egyáltalán nem esik egybe a BDI célkitűzésivel, akkor -20, ha részben nem egyezik, akkor -10 pontot adtunk minden egyes tételre.

Ahogy az alábbi grafikonon látható, a német gyáriparosok egyértelműen a CDU/CSU pártszövetség mellett teszik le voksukat. Második helyen náluk az FDP gazdaságpolitikája végzett, az SPD-vel és a Zöldekkel ellentétesek alapvetően a céljaik.

A német szakszervezetek nem foglalnak állást a pártok programjáról olyan egyértelműen, mint a gyáriparosok. A Deutschen Gewerkschaftsbundes (DGB) szakszervezeti szövetség nyolc téma szerint vizsgálta a pártok programjait, bemutatva, hogy azok tervei közül mi kapcsolódik az ő javaslataikhoz, és mi nem. Nem pontoztak vagy készítettek összefoglalót, de egyértelműen kitűnik, hogy a legtávolabb az ő érdekeitől a minimálbérnek még a témáját is kerülő, radikálisan piacpárti FDP áll. Az AfD estében felhívják tagjaik és az érdeklődők figyelmét, hogy ez a párt nem a demokrácia pártján áll, ezért tartózkodjanak tőle. A többi párt politikájában pozitív és negatív elemeket is kiemelnek, de a választást tagjaikra bízzák.

A választási programokat tárgyilagosan és részletesen bemutattatta a közszolgálati média több csatornája is. Az alábbiakban a pártok fő gazdasági terveit foglaltuk össze, a kormányzásra eleve teljesen esélytelen AfD kivételével.

CDU/CSU: folytatjuk, csak kicsit jobban

A német gazdasági konzervativizmus mellett kötelezte el magát a konzervatív pártszövetség a jövőre nézve. Az idén még 4,25 százalékosra tervezett központi költségvetési deficitet minél előbb szeretnék nullára szorítani. Továbbra sem gondolják tehát, hogy az állami eladósodás segíthetné a gazdasági növekedés felpörgetését. Csökkentenék az adókat, aminek a fedezetét az állami bürokrácia csökkentésében látják. A tárasasági adót – aminek mértéke Németországban több tényezőtől is függ – a jelenleg átlagosan 30 százalékról 25 százalékra csökkentenék. A kiskerestűeknél a minijob nevű, adómentes foglalkoztatás havi összegét 450-ről 550 euróra emelnék, míg a tehetősebbek szolidaritási adóját eltörölnék.

A digitalizációt is szeretnék bevezetni a német bürokráciában, az engedélyezéseket és a nyilvántartásokat az ígéret szerint digitális platformokra helyeznék. A digitalizációt a vállalati üzemi tanácsokra is kiterjesztenék, lehetővé tennék az online választásokat. Az egységes minimálbér és szociális szabályok helyett az ágazati kollektív szerződésekre helyeznék továbbra is a hangsúlyt. A megfelelő munkaerő biztosítása érdekében a magasan képzett külföldi munkavállalók országba csábítását is kiemelt célnak tartják – ehhez az EU-s potenciális munkavállalókat még anyaországukban tanítanák németül és a szükséges kompetenciákra. 

A zöld gazdaság egyik fontos területének tartják a hidrogénalapú megoldásokat, és ezen a területén a világ első számú gazdaságává tennék Németországot. Ehhez szorosan kapcsolódik a német autóipar kiemelt védelme és a németországi termelés megőrzése. Ezért a közúti közlekedés támogatása mellett köteleződnek el, a környezetbarát vasúti áru- és személyszállítás meg sem jelenik terveikben.

A kutatás-fejlesztést és az innovációt erősítenék: a fókuszt a mesterséges intelligencia, a blokklánc, az űrkutatás, a biomedicina adná – ez utóbbi nem is csoda. Ahogy korábban beszámoltunk róla, a részben Karikó Katalin ötletén alapú mRNS-technológiát fejlesztő német Biontech 0,5 százalékkal járulhat hozzá a német GDP növekedéséhez.

SPD: munkavállalókra fókuszálva

A szociáldemokraták legnagyobb választási ígérete, hogy a jelenleg 9,6 eurós minimálbért 12 euróra emelnék. Mivel a 33 millió német foglalkoztatottnak alig 4 százaléka keres ilyen keveset, ezért ennek túl nagy hatása nem lenne, viszont jól kommunikálható. Szintén kisebb hatással járna, viszont népszerű az az ígéret, hogy mindenkinek joga lenne évi 24 nap otthoni munkára. Támogatnák nemcsak az oktatást, hanem a már dolgozók továbbképzését, különösen ha valaki elveszíti a munkáját. A személyi jövedelemadót az évi negyedmillió eurónál többet keresőknél 3 százalékponttal emelnék. Ennél lényegesebb, hogy egyszázalékos vagyonadót vetnének ki a leggazdagabbakra és a vállalati vagyonra is – Németországban ugyanis sok gazdag adóoptimalizációs megfontolásból is inkább cégben tartja a vagyont, és nem magántulajdonként. A párt szeretné elérni, hogy alkotmánymódosítással tegyék lehetővé az állami hitelfelvételeket, és ne kelljen a nullszaldós költségvetést tartani.

A gazdaságban fontosnak tartják, hogy a szabályokat kikerülő online kereskedelem ne tudja a hagyományos kereskedelmet háttérbe szorítani, ezért az online gazdaság adóztatásáért lépnének fel. A digitális ajánlórendszereket is szabályoznák, hogy tisztán látni lehessen a működési mechanizmusukat, és azt is, hogyan lehet a kínálatba bekerülni.

A nagyvállalati intézményesített adóelkerülés ellen is fellépnének: feljelentésre köteleznék a törvénytelenségeket megismerőket, ami a tanácsadók és könyvvizsgálók életét nehezítené meg, hiszen az „adótervezés” és „adóoptimalizáció”  résztvevői immár bűncselekményt kockáztatnának. A globális adóelkerülés ellen azzal is küzdenének, hogy támogatnák az európai szintű, kötelező országonkénti tételes beszámolók nyilvánosságra hozását, ami ellen hevesen tiltakoznak többek között német nagyvállalatok is, és az eddigi koalíciós partner CDU akadályozta ennek európai bevezetését.

Zöldek: megújulókra alapozott gazdasági fejlődés

Nem meglepő módon a fő gazdasági program a zöld energiákhoz kapcsolódik: több százezer munkahelyet hoznának létre a megújuló energiaszektorban. Ez nem is tűnik megalapozatlannak, hiszen még mindig a német villamosenergia-termelés 43 százaléka származik szén égetéséből, aminél az EU-ban csak a lengyel és a cseh érték magasabb. Évi 50 milliárd eurós befektetési többletet javasolnak a következő évtizedben a gazdaság dinamizálására, a leépülő szénipar gondjait pedig helyi, regionális gazdaságfejlesztési programokkal kezelnék.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSorra nyeli el a német falvakat a Tatabánya-méretű óriásbányaNémetországban mintegy 50 települést dózeroltak le a II. világháború óta a terjeszkedő szénbányák miatt, a helyiek nagy része azonban a bányák bezárásától tart.

A munkaerőhiányt az ingyenes szakképzéssel oldanák meg, illetve a szakmunkásoknak iparáganként megállapított béreket szeretnének továbbra is. A továbbképzést támogatnák, erre minden munkanélküli jogot kapna. A minimálbért ők is jelentősen, 12 euróra emelnék óránként. Fellépnének a határozott idejű munkaszerződések ellen, amivel a munkavállalói jogokat próbálják a német cégek korlátozni.

A személyi jövedelemadó adómentes összegét növelnék, az évi 100 ezer felett keresők szja-kulcsát 45, a 250 ezer euró felett keresőkét 48 százalékra emelnék. Fejenként 2 millió eurós vagyon felett évi 1 százalékos vagyonadót vezetnének be, amit a tartományok kapnának meg. Megadóztatnánk az olyan adóelkerülő technológiai cégeket, mint a Facebook és a Google. Az állami befektetési alapok, nyugdíjalapok pedig többé nem fektethetnének fosszilis energiához kötődő cégekbe. A kezdő cégeket egy egyszeri, 25 ezer eurós állami dotációval támogatnák, amitől cégalapítási hullámot várnak.

FDP: a vállalkozók pártján, részletek nélkül

Az európai liberális pártcsaládban (ALDE – Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért Párt) helyet foglaló, a német vállalkozók érdekeit képviselő párt az 1950-es évek óta a bal- és jobboldallal is rendszeresen együtt kormányzott, legutóbb 2009 és 2013 között a CDU-val Merkel kancellársága idején. A párt akkor a gazdasági tárcát vezethette, ezért a gazdaságpolitikával kapcsolatos terveik kiemelten érdekesek lehetnek, hiszen ha egy koalícióban kormányra kerülnének, borítékolhatóan ezt a területet szeretnék megszerezni.

A párt fő választási üzenete, hogy magasak az adók, és ezeket csökkenteni kellene. Ahhoz képest, hogy a vállalkozók és menedzserek támogatására apellálnak, a párt választási programja nem igazán kidolgozott. Az adók csökkentésére vonatkozó terveik alapvetően a személyi jövedelemadó legmagasabb kulcsának csökkentésére irányulnak, ezt 40 százalékban maximálnák, amit csak a 90 ezer euró feletti fizetésekre vetnének ki. Érdekesség hazai szempontból, hogy a legliberálisabb német párt esetében sem merül fel az egykulcsú adózás bevezetése. Azt azonban nem fejtik ki, hogy miből finanszíroznák a kieső bevételeket.

Magyar szemmel az is érdekes, hogy a digitális és egyszerű adóbevallást követelik: Németországban ugyanis még mindig elképzelhetetlen a kelet- és közép-európai országok szinte mindegyikében magától értetődő adottság, hogy digitálisan, az adóhivatal által előre elkészített bevallást kell csak jóváhagyni az átlagos munkavállalóknak, de a céges adóbevallások ügyintézése is jóval bonyolultabb és nehézkesebb.

A szociális kiadásokat az állami kiadások 50 százalékában maximálnák. A növekedést úgy érnék el, hogy a beruházási rátát 25 százalékra emelnék, de nem az állami, hanem a magánberuházások felpörgetésével – ennek mikéntjével azonban adósak maradnak. Az adózás terén fontosnak tartják, hogy az európai adóverseny igazságosabb legyen, és ne köthessenek a nagyvállalatok – ahogy szinte mindegyik csinálja – adómegállapodást egyes tagállamokkal az adók elkerülésére.

A párt emelné az oktatási kiadásokat, ami olyan alacsony Németországban, mint hazánkban – ezzel jóval az OECD átlaga alatt marad. Kiemelik, hogy rendkívül alacsony a német diákok digitális kompetenciája – a 2020-as PISA eredmények szerint a 76. helyen állnak, éppen eggyel Magyarország előtt. A felsőoktatásban is sok változást tartanak kívánatosnak, a digitális képzésre helyeznék a hangsúlyt. A közlekedésben az autózást támogatják, a vasutat privatizálnák.

Die Linke: a kapitalizmuson túl is van élet?

A kormányra kerülésre még eséllyel rendelkező pártok közül a legradikálisabb programja a Die Linkének van. Különösen a lakhatásban korlátoznák a költségeket és a profitokat, de fellépnének az adóelkerülő globális technológiai cégek ellen is. Nemcsak adózásra bírnák ezeket a cégeket, de az adatbiztonságot is növelnék, illetve a helyi digitális cégeket hoznák helyzetbe. A gazdaságra annak is komoly hatása lenne, hogy betiltanák a fegyverexportot – ez azért érdekes, mert Magyarország lett a német fegyveripar elsődleges exportpiaca. Az átlagbér alatt keresők adóit csökkentenék, a tehetősebbekét jelentősen növelnék.

A szociális intézkedések közül fontos, hogy a minimálbért 13 euróra emelnék. Emellett a minijobot, az adómentes, de nagyon rosszul fizetett állásokat szeretnék leépíteni, és elérni, hogy mindenki a minimálbér szintjén keressen legalább. A német vállalati vezetők és igazgatósági tagok kiemelkedően magas fizetését maximálnák (korábban itt írtunk a cégvetői bérek és az átlagbér kapcsolatáról, ami Németországban nemzetközi szinten is az egyik legigazságtalanabb). A jövedelemadót eltörölnék a havi 1200 euró alatti bruttó fizetések összegéig.

A párt a minimális éves szabadságot 24-ről 36 napra emelné, és a heti munkaidőt 30 órára szeretné csökkenteni hosszabb távon. A továbbképzés idejére a korábbi nettó bér 90 százalékát szeretnék biztosítani, ha valaki váltásra szánja el magát – ezek már olyan tervek, amiknek a megvalósítása valószínűtlennek tűnik a közeljövőben.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA gazdag németek megmagyarázzák, miért nem lenne jó senkinek a vagyonadóRengeteg német családi vállalkozás ellenzi a vagyonadó újbóli bevezetését Németországban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAlaposan felforgatnák Európa legnagyobb gazdaságát a ZöldekNémetország második legnépszerűbb pártja kemény klímacélokat, a takarékosság végét és a gazdaság ökológiai átformálását ígéri a szeptemberi választásokra, de előbb az erősödő bírálatokkal kell megküzdeniük.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMinden német középosztálybelinek hiszi magát, ami feladja a leckét a baloldalnakA baloldali pártoknak az sem segít, hogy a választók nagyobbnak látják a jövedelmi, mint a vagyoni egyenlőtlenségéket, miközben a valóságban ez pont fordítva van.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ afp bundestag cdu csu die linke fdp németország választási program Zöldek Olvasson tovább a kategóriában