Éledezik a magyar vendéglátóipar a járvány alatti lezárások után – mesélte Perepelica Kirill és Zwecker Bence, a Munch nevű magyar startup vállalkozás négyes társalapítói gárdájának két tagja (Wettstein Albert és Zsoldos Botond mellett), amikor nemrég arról beszélgettünk, milyen volt éppen a világjárvány kellős közepén, azaz tavaly nyáron elindítani az üzleti ötletükből kinőtt feltörekvő céget.

A Munch az éttermekben, pékségekben és kisebb élelmiszerboltokban nap végén megmaradó árukat hozza össze a potenciális vásárlókkal, vagyis nem kereskedik, hanem egy telefonos applikációval lehetőséget teremt arra, hogy a kínálat és a kereslet egymásra találjon.

Az ötlet lényeges eleme, hogy a vevők ugyan árengedménnyel vásárolnak, de zsákbamacska csomagot vesznek – hiszen azt nem lehet előre megtervezni, hogy a nap végén kifli vagy zsemle marad meg a pékségben. A rendszer az eladók oldaláról is egyszerűen kezelhető, mivel az egységekben általában mindennap nagyjából ugyanannyi a felesleg, vagyis a használattal nincs sok munka, a megmaradt élelmiszereket és ételeket viszont el lehet adni.

Mindez pont tavaly nyáron indult el, de az alapítók azt mondják,

meg sem fordult a fejükben, hogy ne kezdjék el építeni a vállalkozásukat, a járvány második és harmadik hullámában is végig aktívak maradtak, az erős vendéglátóipari korlátozások ellenére is.

Az alapítók azt mondják, a harmadik hullám lecsengése után a piac éledezésével egyre jobb számokat produkál a platform.

A Microsoft által is komolyan támogatott startupnak jelenleg 250 vendéglátóipari vagy kiskereskedelmi partnere van, a vásárláshoz szükséges alkalmazást pedig több mint 80 ezren töltötték le. A feltörekvő társaság a napokban jelentette be, hogy 11 magyar város után a szolgáltatással elindul Kolozsváron és Marosvásárhelyen is.

Ahogy az alapítók mondták a Munch együttműködik a Magyar Élelmiszerbankkal, és nem konkurenciának, hanem egymást kiegészítő megoldásnak tartják magukat. Ahogy magyarázták, az ételmentésnek nálunk is kezd kialakulni egyfajta hierarchikus rendszere, és ebbe illeszkedik jól a Munch féle megoldás.

A kiskereskedők értelemszerűen teljes áron próbálják meg eladni az összes terméküket, de ez a mindennapi gyakorlatban szinte lehetetlen feladat, a pékségek például jellemzően 5-10 százalékos állandó felesleggel kénytelenek tervezni az üzletüket. A teljes áras értékesítést különösen a nagyobb boltokban ma már természetes módon követi a csökkentett áron való próbálkozás, a hamarosan lejáró élelmiszereket általában  ezzel a módszerrel próbálják kipörgetni. Ha ez sem megy, akkor marad végső megoldásnak az adakozás, és ekkor lép a képbe az Élelmiszerbank (sok esetben persze a végállomás a szeméttelep).

A Munch ötlete a csökkentett ár és az adakozás szintje közé ékelődik be, a kereskedőnek még egy lehetősége nyílik arra, hogy árengedménnyel ugyan, de eladja a termékét, és ebben sokat segít az, hogy a vásárló vállalja a fent említett zsákbamacska tartalmat. Az alapítók egyébként azt is mesélték, hogy a visszajelzések alapján ez a fajta vásárlás általában nagyon pozitív élményeket tartogat, mert a vevő olyan termékeket is megkóstol, amelyeket alapesetben nem feltétlenül vett volna meg, és egyszerre kinyílik előtte a bolt tényleges áruválasztéka. Értelemszerűen hosszabb távon ez a kereskedőnek is jól jöhet.

A Munch azonban azért sem az Élelmiszerbank (vagyis a rászorulók) elől viszi el az árut, mert míg a bank tipikusan a nagy tömegű árukkal tud hatékonyan dolgozni, vagyis jellemzően a nagy áruházak kifutó feleslegét juttatja célba, a Munc tipikusan inkább a kisebb boltok feleslegének problémáját oldja meg.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat élelmiszer étel étterem maradék Munch pékség Olvasson tovább a kategóriában