A koronavírus-vakcinákhoz való rendkívül egyenlőtlen hozzáférés ma már közismert, több országban már a lakosság több mint felét beoltották, közel hetven országban viszont eddig egyetlen oltásról sem számoltak be. Míg Észak-Amerika lakosságának 23 százaléka kapott eddig oltást, Afrikában mindössze 0,6 százalék ez az arány, ami közel negyvenszeres különbség.
Az eddigi több mint 400 millió beoltott mintegy 10 százaléka lakik alacsony jövedelmű országokban, miközben a népesség fele ezekben az országokban él*Ezek az alacsony vagy közepesen alacsony jövedelmű országok, mint India, Banglades vagy éppen Marokkó.. Az ilyen fokú egyenlőtlenség nemcsak egalitáriánus megközelítéséből problémás, hanem a járvány leküzdését is megnehezíti.
Ahogy a Nature tudományos szaklap is kiemelte, a nyájimmunitás elérését nehezíti az oltások egyenlőtlen földrajzi és korosztály szerinti eloszlása. Ahogy Izrael példája is mutatja, hiába van ott beoltva a lakosság már több mint fele, a járvány bármikor erőre kaphat, mivel a szomszédos országokban a lakosság 1 százaléka sincs beoltva.
A hasonló aránytalanságok miatt más gazdag és jelentősen átoltott országokban is megjelenhet a vírus a következő években. A jelenlegi oltási ütem mellett ugyanis évekbe telhet, amíg a szegényebb országok több milliárd lakosát beoltják. Ez alatt az idő alatt ráadásul újabb és újabb variánsok jelenhetnek meg, amelyek ellen kevésbé lehetnek hatékonyak a jelenlegi oltások.
Dél-Afrikában például felfüggesztették az AstraZeneca-oltások használatát, mivel a hatékonyságukat korlátozottnak találták a helyi variánssal szemben, és bár a vakcina így sem lett volna teljesen hatástalan, Dél-Afrika már el is adta a korábban megvett egymillió AstraZeneca-oltását.
A New York Times friss cikke most arra koncentrál, hogy milyen eszközök lehetnek az egyenlőtlenségek csökkentésére és az oltás globális felpörgetésére. Ezeknek azonban kevés esélyük van a megvalósulásra – főleg a piaci és hatalmi szempontok korlátai miatt. Nemzetközi szervezetek és fejlődő országok ugyanis hónapok óta igyekeznek elérni, hogy a nyugati gyógyszergyárak osszák meg a tudásukat, vagyis laikusan fogalmazva az oltásaik receptjeit a járvány megállítása érdekében – egyelőre eredménytelenül.
Kanadától Bangladesig több vállalat is szívesen beszállna a gyártásba, de egyelőre hiába győzködik erről a nyugati cégeket.
Közgazdasági szempontból nyilvánvaló, hogy egy gyógyszergyárnak nem közvetlen érdeke, hogy megossza versenytársaival a drágán kifejlesztett innovációját (szabadalmi oltalmak nélkül a gyógyszeriparban nem nagyon képzelhető el innováció, hiszen a piac hagyományosan a kockázatos és nagy összegű befektetések megtérülésére épül).
Ezzel együtt a koronavírus elleni nyugati oltások gyors kifejlesztése pont egy pozitív példa arra, hogy az állami szerepvállalás nem feltétlenül sérti a részvényesek érdekeit. A nyugati kormányok ugyanis több milliárd euróval támogatták a fejlesztéseket, az oltásoknak pedig biztos felvevőpiacot jelentenek. Az olyan vásárlási lehetőségek, mint például az európai uniós lekötések, részben pont ezen az elven alapszanak: az államok beszállnak a költségekbe, cserébe pedig piacot biztosítanak, illetve elsőbbséget kérnek.
A kormányoknak azonban nagyon szűk a mozgástere abban, hogy rávegyék vagy főleg rákényszerítsék a gyógyszergyártókat a tudásmegosztásra. Erre mégis van példa: miután a világ második legnagyobb gyógyszergyártója, az amerikai Merck*amely nem egyenlő a németországi székhelyű, de szintén Merck nevet viselő vállalattal sikertelenül próbálta meg kifejleszteni a saját oltóanyagát, az amerikai kormányzat nyomására a szintén amerikai Johnson & Johnson vakcináit fogja gyártani. A kormány még támogatást is ad az amerikai Merck gyártásának átalakítására. Ugyan ebben az esetben is kénytelen megosztani tudását a Johnson & Johnson az egyik versenytársával, egy magasabb szintű közjó érdekében indokoltnak látta a kormányzat a beavatkozást.
Hasonló együttműködések Európában is vannak, bár ezek megkötésében legfeljebb annyi lehetett az állami háttér, hogy az Európai Unió igyekszik nyomást gyakorolni a cégekre azért, hogy a vállalásaikat a gyártási nehézségek ellenére is teljesítsék.
Általánosságban azonban az jellemző, hogy a gyógyszergyártók teljesen elzárkózóak a tudástranszfertől, és eddig az érintett kormányok többsége sem tett sok érdemi lépést ennek kikényszerítésére.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) még tavaly létrehozott egy platformot, amelyen keresztül a gyógyszercégek megoszthatják a tudásukat a szegényebb országokkal, azonban egyetlen vállalat sem jelentkezett rá. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) azt próbálta elérni, hogy a gyógyszergyártók mondjanak le a koronavírus-oltással és egyéb kezelésekkel kapcsolatos szellemi tulajdonjogukról, de az USA és az EU is hónapokon keresztül blokkolta a javaslatot.
“Minden percben meghal egy ember, miközben mi meg vagyunk rekedve a tárgyalóteremben” – mondta a New York Times-nak egy dél-afrikai diplomata, Mustaqeem De Gama. Ugyan a szabadalmak többsége a gyógyszergyárakat illeti, a kormányoknak mégis lenne mozgástere beavatkozni.
A New York Times egy konkrét lehetőséget is bemutat, amelynek révén az amerikai kormány most rávehetné a gyógyszergyárakat a tudásmegosztásra. Ez egy amerikai kutató munkájához kötődik, amelynek kulcsszerepe volt a vakcinák kifejlesztésében. Barney Graham és csapata a közel-keleti koronavírus-járvány (MERS-CoV) idején azonosította be a koronavírusokra általánosan érvényes, de egyedi genetikai jellemzőket, amelyek hatékony alapot jelenthetenek minden koronavírus-vakcinához (nem csak a most világjárványt okozó SARS-CoV-2 változathoz).
A szabadalmi kérelmet már öt éve beadták, de egy ilyen eljárás sokáig tart, és várhatóan csak egy hét múlva, azaz idén március 30-án állítják ki. Mivel Grahamék amerikai adófizetői pénzt is vastagon felhasználtak a kutatásaikhoz, a szabadalmi védettséget a technológiára az amerikai állam fogja megkapni az illetékes hivataltól.
Csakhogy amikor tavaly télen megjelent a koronavírus Kínában, Graham megosztotta a szabadalmi védettséget akkor még nem élvező kutatási eredményeit a vakcinafejlesztőkkel, és például Moderna részben ennek a tudásmegosztásnak is köszönhette, hogy ilyen gyorsan képes volt kifejleszteni az oltását. A New York Times szerint a Moderna mellett a Pfizer, a Johnson & Johnson, a Novavax és a CureVac vakcinája is támaszkodik Graham kutatási eredményeire (természetesen sok más mellett).
A cikk szerint azonban a megosztott tudás után eddig csak a Pfizer partnere, a német BioNTech fizetett eddig díjat az amerikai kormánynak. Az újság szerint ezért a szabadalom bejegyzése után a többi cégnek várhatóan jelentős összeget kell majd kifizetni az amerikai szövetségi kormány felé vagy több milliárd dolláros perre készülhetnek. A New York Times azonban felveti, hogy az amerikai kormányzat ezt a lehetőséget eszközként is használhatja arra, hogy nyomást gyakoroljon a gyógyszergyárakra a tudástranszfer érdekében – bár ennek egyelőre nem mutatta a jeleit.
Először azt kell biztosítanunk, hogy minden amerikairól gondoskodjunk. Azt követően próbálunk meg segíteni a világ többi részén
– mondta Joe Biden amerikai elnök. Ugyanakkor arról is beszélt, hogy segítenek egy indiai gyártónak, hogy 1 milliárd vakcinát gyártsanak 2022 végéig, bár anyagi támogatást, nem tudásmegosztást ígért.
Kína és Oroszország nyitottabbnak tűnik a technológia megosztására, de náluk figyelembe kell venni azt is, hogy a vakcinákat többnyire közvetlen vagy közvetett állami ellenőrzés alatt álló intézetek vagy cégek fejlesztették ki, és nem pusztán szabad piaci, hanem állami pénzügyi segítséggel próbálják nemzetközi szinten terjeszteni. Ebben pedig már vastagon benne lehetnek a vakcinadiplomácia szempontjai is.
Az orosz Szputnyik V oltást kifejlesztő moszkvai Gamaleja Intézet több országban is tömeggyártásba kezd helyi gyártókkal, többek között Brazíliában, Dél-Koreában vagy Indiában. Kínai vakcinagyártók is hasonló együttműködésbe kezdtek Brazíliában, az Egyesült Arab Emírségekben vagy Indonéziában.
Élet
Fontos