A világ egyik legtapasztaltabb oltásfejlesztőjének, egyben a világ egyik legnagyobb, legtőkeerősebb gyógyszercégének zsákutcába futott a koronavírus elleni vakcinafejlesztése. Az Amerikán kívül inkább MSD nevet használó Merck hétfőn azzal sokkolta a befektetőit, hogy felhagy a programjával, illetve más útra tereli azt – ám rövid távon ez utóbbi is azt jelenti, hogy a globális koronavírus oltási kampányba belátható időn belül nem tud beszállni.
Az már inkább csak kommunikációs kármentésnek tűnik, hogy a cég azt hangsúlyozta, nem adja fel a koronavírus-járvány elleni küzdelmet és a vírus okozta betegség, a Covid kezelésében használható két további gyógyszerének fejlesztésével természetesen nem hagy fel. Üzleti és főleg arculati szempontból azonban mindenképpen kudarc, hogy a tervek ellenére az amerikai Merck neve nem lesz ott a következő időszakban az oltásokat kínáló társaságok listáján.
Hogy miért futott zátonyra az ígéretesnek indult projekt, azt pontosan nehéz látni, de az eset mindenképpen tanulságos abból a szempontból, hogy még egy olyan neves cégnél, mint az amerikai Merck sem lehet soha biztosra venni egy-egy új gyógyszer gyors kifejlesztésének sikerét. (Sőt, az eddig történtek éppen arra mutatnak rá, hogy adott esetben olyan újnak számító cégek emelkedhetnek fel egy-egy sikeres húzással, mint a BioNTech vagy a Moderna.)
Az amerikai Merck szűkszavú közleménye egyszerűen fogalmaz, azt írja, hogy már a fázis 1-es klinikai tesztek is egyértelműen azt mutatták, hogy az oltásjelölt nem vált ki megfelelő immunválaszt a résztvevőkben. (A klinikai vizsgálatoknak három fő fázisa van, ebből az elsőt általában nagyon kevés résztvevő bevonásával végzik, és csak azt vizsgálják, hogy biztosan nem ártalmas-e a készítmény, ám a protokollban lehetnek egyedi eltérések.)
Pedig alapból a terv tökéletesnek tűnt. Az amerikai Merck két irányban indult el, az egyikben egy olyan (emberre ártalmatlan, vagy azzá tett) vírust használt vektornak (hordozónak), amelyet a kanyaró ellen fejlesztett oltásaiban évtizedek óta sikeresen alkalmaz, a másikban pedig egy olyannal próbálkozott, amely képes megsokszorozni magát a beoltás után. Ez utóbbi azért lett volna nyerő, mert nagyon kevés hatóanyaggal és egyszeri beoltással lehetett volna elérni nagyon hosszú ideig tartó védettséget.
A gyakorlat azonban ezúttal mindkét esetben rácáfolt az elméletre, egyik megoldás sem működött elég jól. A készítmények egyikével sem érték el, hogy a résztvevők annyi antitestet termeljenek, amelyet a betegségen átesettek természetes módon produkáltak.
A fent másodiknak említett, önmagát szaporító vírust tartalmazó oltással a gyanú szerint furcsa módon az lehetett a probléma, hogy klasszikus vakcinaként adták be, azaz beinjekciózták a résztvevők karjába. A megoldásnak azonban az volt az egyik fő ötlete, hogy a vektornak alkalmazott vírus ugyanannak a receptornak (ACE-2) a segítségével jut be a sejtekbe, amelyet a koronavírus is használ. Az izomrostokban azonban viszonylag kevés ilyen receptor található, a orr és szájüreghez, illetve a garathoz képest mindenképpen. A cég ezért most elkezd azzal kísérletezni, hogy olyan formát fejlesszen, amit szájon át be lehet juttatni.
Az elmúlt 25 évben összesen hét olyan oltást fejlesztettek a világon, amely korábban nem ismert, vagy nem célzott kórokozó ellen irányult, és ebből négyet az amerikai Merck készített.
