Amikor valakinek nagy döntést kell hozni, vagy egy problémát sehogy sem sikerül megoldani, akkor sokszor azt a tanácsot kapja, hogy aludjon rá, és másnap biztosan tudni fogja, hogy mit csináljon. Városi legendák is szólnak arról, hogy nagy tudósok álmukban jöttek rá a felfedezéseikre vagy legalábbis az utolsó láncszem akkor került a helyére.
Ullrich Wagner és szerzőtársai arra voltak kíváncsiak, van-e tudományos alapja ennek a hiedelemnek. A Nature-ben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták, hogy egy bonyolultabb feladat megoldásában segít-e, ha az emberek aludhatnak rá egyet.
Egy kísérletben három csoportra osztották a résztvevőket. Mindegyik csoport tagjai ugyanolyan típusú feladatokat kaptak: egy számsorozatot kellett átalakítaniuk, két szabályt követve. Viszont volt egy olyan szabály, amit nem mondtak el nekik, de ha valaki rájött, akkor villámgyorsan meg tudta oldani a feladatokat – amelyek egyébként időigényesek voltak, ha csak az eredeti két szabályt használták.
Ennek azért volt jelentősége, mert így a megoldás idejének segítségével meg tudták figyelni, hogy elérik-e az optimális megfejtetést a résztvevők, és ha igen, mikor. A három csoport abban különbözött, hogy a betanulást segítő pár feladat után mi történt a résztvevőkkel. Mind a három csoportban 8 órára szüneteltették a feladatot, de míg egyik csoport ezt nappal tette és ébren, a másik éjszaka, szintén ébren, a harmadik pedig éjszaka, de aludni is tudott közben.
Akik nem alhattak, azok ugyanolyan valószínűséggel jöttek rá a rejtett megoldásra, függetlenül attól, hogy éjszaka vagy nappal volt a szünetük. Akik aludhattak, azoknál a megoldás aránya több mint kétszerese volt (59% a 22% helyett). Ennek a magyarázata az, hogy alvás közben beépülnek a memóriába a betanulás feladatai, és az agy jobban össze tudja rakni a hiányzó részeket.
Bár az éjszaka fennmaradóknál valóban kipihentebbek voltak az alvók, a nappali csoporthoz képest ez már nem volt igaz, vagyis nem a kipihentség okozta a jobb teljesítményt. Hogy biztosra menjenek a kutatók, megismételték a kísérletet újabb két csoporttal. Itt nem volt betanulási időszak, és a két csoport vagy 8 órás nappali ébrenlét után vagy 8 órás éjszakai alvás után kapta meg a feladatokat.
Ebben a kísérletben mindkét csoport ugyanúgy teljesített, mint a korábbi esetben azok, akik nem aludtak. Így kizárható lett az, hogy egyszerűen csak kipihentebben könnyebb rájönni a megoldásra. Ahhoz ugyanis, hogy az alvás segítségével könnyebben rájöjjön valaki a megoldásra, arra is szükség van, hogy már alvás előtt megkapják a kezdeti információkat a résztvevők.
A kísérlet eredményei alapján tehát valóban segít az alvás a problémák megoldása előtt, viszont az is fontos, hogy még alvás előtt foglalkozzunk vele valamennyit, hogy az alapok be tudjanak épülni a memóriánkba, és segítsék az alvás közbeni megértést.
Élet
Fontos