Sokáig a fejlődés zálogaként tekintett a magyar gazdaságpolitika a minél több külföldi vállalkozás idecsábítására, így a világon az egyik legnagyobb lett a külföldi cégek gazdaságon belüli szerepe. Ezek a vállalatok segítettek az ország gazdaságának fejlesztésében, különösen a rendszerváltás idején volt fontos szempont a leépülő szocialista gazdaság helyett új munkahelyek létrehozása, új exportpiacok elérése. Mára azonban erősen mutatkozni kezd, hogy ezek a vállalatok konzerválják a magyar gazdaság szerkezetét, és gazdaságunk csak ezekre építve továbbra is az európai periférián maradhat. Ebben a cikkben annak járunk utána, hogy az elmúlt évtizedben hogyan alakult át a külföldi tulajdonú vállalkozások szerepe a hazai gazdaságban európai összehasonlításban.

Az Eurostat adataiból^*Sajnos az adatok hiányosak a foglalkoztatásra vonatkozóan, több ország is csak részben szolgáltat ehhez megfelelő információkat. látványosan kitűnik, hogy az EU-tagországok között óriási különbség van, a keleti országokban jóval jelentősebb a külföldi tulajdonú cégek foglalkoztatási szerepe. A EU-tagok átlaga 24 százalék volt 2018-ban, ami tíz év alatt jelentős növekedés a korábbi 18,4 százalékról. Magyarországon minden harmadik vállalati munkahely külföldi cégekhez kötődik. Ennél magasabb arányt csak Csehországban, Szlovákiában és Észtországban mértek – utóbbi kettő esetében csak korábbi évek adatai érhetők el. (Pedig mint látható, ez a statisztika egyébként is elég lassan készül el.)

Sokkal fontosabb az alkalmazotti létszámnál, hogy a külföldi cégek mekkora bevétel felett rendelkeznek. A külföldi cégek messze nagyobb részét könyvelhetik el az összes vállalati bevételeknek, mint azt a foglalkoztatotti számok alapján várhatnánk. Az EU-tagállamok^*Belgiumra és az Egyesült Királyságra csak a 2017-es adat érhető el összességében a bevételek 29 százalékát a külföldi cégek könyvelték el 2018-ban, ami a 2009-es 25 százalékhoz képest enyhe növekedés.

Magyarország sokáig Írországgal együtt a legmagasabb arányt érte el – azaz a helyi cégek ebben a két országban játszották a legkisebb szerepet, a gazdasági bevételek közel felét mindkét országban a külföldi cégek érték el. Írországban felgyorsult az elmúlt években a külföldiek térhódítása, 2018-ra már az összes vállalati bevétel kétharmadát külföldi cégek érték el. Ennek fő oka, hogy az ország az amerikai technológiai vállalatok elsődleges európai hídfőállása, ráadásul az adók elkerülésére pont olyan jogszabályi környezetet teremtetett az ír kormány, ami kiválóan megfelel ezeknek a cégeknek. Emellett a brexittől való félelem miatt is sok cég települt át az Egyesült Királyságból.

Magyarországon azonban ha lassan is, de átrendeződés tapasztalható: enyhén növekedni kezdett a hazai vállalatok szerepe – bár a 2018-as 48,5 százalék továbbra is igen alacsony arány. Mára azonban Szlovákia, Románia és Luxemburg is rosszabb helyzetbe került a hazai részesedés szempontjából.

A hozzáadott értéket vizsgálva az látható, hogy az EU összes országában ebben a tekintetben valamivel alacsonyabb a külföldi cégek részesedése, mint az árbevételből. Hazánkban is efelé tart a trend, de  

a magyar vállalati hozzáadott érték közel felét még mindig külföldi cégek adják, aminél csak Írországban mértek magasabbat.

A helyi és külföldi tulajdonú cégek között az egy főre jutó hozzáadott értékben jelentős különbség van mindenhol. Az erős saját gazdasággal rendelkező országokban azonban a helyi cégek termelnek több hozzáadott értéket egy alkalmazottra vetítve, mint a külföldiek – ezt mutatja Dánia, Ausztria, de még Luxemburg esete is. És hogy ez nem csak a gazdag nyugati országokban lehetséges, azt a tudásalapú gazdaság fejlesztésében élen járó Észtország példája mutatja.

Az elmúlt évtizedben nem sikerült a magyar gazdaságban a hazai cégek szerepét érdemben növelni, ráadásul továbbra is nagyon jelentős a külföldi és hazai cégek közti termelékenység különbsége.

Magyarország esetében azonban a fő kihívás – ahogy az a fenti grafikonon is látható -, hogy a külföldi tulajdonú cégek egyelőre sokkal hatékonyabbak: a hazai cégek egy főre jutó hozzáadott értékének 258 százalékát érik el a külföldi tulajdonúak. Ennél csak Görögország (309 százalék) és Írország (553 százalék) esetében magasabb ez az érték. Hasonlóan magas még a bolgár (247 százalék), máltai (225 százalék) és a holland (202 százalék) arány.

Amíg a magas holland és ír érték hátterében a két ország által támogatott adóelkerülés állhat, addig a többi ország esetében sokkal inkább a helyi gazdaság gyengeségét mutatják ezek a számok. A térségben is magasnak számít ez az érték – talán nem véletlen, hogy a legjelentősebb gazdasági felzárkózást felmutató térségbeli állam, Lengyelország esetében kifejezetten alacsony a helyi és a külföldi cégek közötti hatékonyságbeli különbség.

Márpedig amíg a magyar cégek ebben nem tudnak előrelépni, érdemi változást nem életszerű várni a gazdaság kettészakadásának csökkenésében. Az egyes országok igen eltérő tapasztalatai arra is rávilágítanak, hogy önmagában a sok, hatékonyan működő külföldi cég nem fogja a hazai cégek hatékonyságát növelni – sőt, inkább az látszik, hogy ott hatékonyabbak a helyi cégek, ahol kevesebb a külföldi vállalkozás.

Fontos azonban kiemelni, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden magyar cég rosszul működik, sőt! Ahogy korábbi cikkünkben bemutattuk, a feloldozóiparban számos olyan terület van, ahol a magyar tulajdonú cégek hatékonyabbak, magasabb hozzáadott értéket termelnek, mint a külföldi, javarészt összeszerelést végző üzemek.

A magyarországi feldolgozóipari cégek 2013 és 2017 közötti adatait vizsgáló kutatás azt is megmutatta, hogy nagyon sok olyan külföldi cég van, amelyik kifejezetten kevés hozzáadott értéket állít elő.

2017-ben az alacsony bérű hazai cégek a feldolgozóiparban munkavállalónként 7,44 millió forint hozzáadott értéket termeltek, ettől érdemben alig volt magasabb a külföldi hasonló cégek 8,37 millió forintos átlaga. A magas bérű magyar cégek 11,31 milliós átlaga ennél már érdemben több – a probléma az, hogy ez viszont jóval elmarad a magas bérű külföldi cégek 15,55 milliós átlagától.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkJó dolog külföldre dolgozni, de csapdahelyzet is lehet belőleBeragadhat Magyarország a tömegtermelésbe, ha nincs B-tervünk az olcsó exporthoz képest. 1725 vállalat adatainak elemzése is alátámasztja ezt.

A hazai cégek között sokkal több a kisvállalat, kevés hazai tulajdonú nagyvállalat van. Így természetes, hogy a külföldiek jobban teljesítenek, mivel például a kiskereskedelemben a kicsi boltokat üzemeltetik a magyar cégek leginkább, a jóval nagyobb hatékonyságot biztosító hipermarketeket egyáltalán nem.

A Magyarországon működő külföldi tulajdonú cégekkel kapcsolatban egy másik problémát is érdemes kiemelni. Bár magasabb az egy alkalmazottra eső hozzáadott érték, ennek a munkavállalók csak kisebb részét kapják meg, mint a magyar tulajdonú cégeknél. A hazai vállalkozásoknál a hozzáadott érték 64 százalékát a bérekre fordítják – ami megfelel az európai átlagnak.

Ahogy az alábbi grafikonon is látható, az adatok az Eurostat adatbázisában ugyan csak 12 országra érhetők el, de Magyarországon messze a legszűkmarkúbbak a multik az alkalmazottaikkal. Nálunk ugyanis a munkavállalók által megtermelt hozzáadott érték csupán 48 százalékát fordítják bérekre, ami a bolgárokkal együtt a legalacsonyabb érték.

Dániában a külföldi tulajdonú cégek többet fordítanak arányaiban a bérekre, mint a helyi cégek a hozzáadott érték arányában, máshol mindenhol kevesebbet. A helyi és a külföldi cégek közötti különbség is Magyarországon a legnagyobb, nálunk csak a hazai cégek hozzáadott érték/munkabér arányának 75 százalékát érik el a külföldi, javarészt transznacionális cégek.

Az EU-n kívüli cégek esetében különösen rossz a helyzet Magyarországon, ezek még a megtermelt hozzáadott érték felét sem fizetik ki a bérekre. Ez nemcsak az igazságérzetet sérti, hanem a gazdaságban is számos problémát okoz. A megtermelt hozzáadott érték, ha nem bérre fordítódik, vagy fektetik be helyben, akkor két úton távozik az országból: vagy profitként jelentkezik a cégben, és hazautalják, vagy transzferárak segítségével, nem teljesen valós költségként az anyavállalathoz utalják.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA nagy transzferár-trükközés igazi tétjeTényleg fontos nekünk, hogy egy-egy multinacionális vállalat hogyan áramoltatja a pénzt az országok között? G7 podcast, a vendég a cikksorozatunk szerzője.

A transzferárazás kérdését korábban alaposan és részletesen bemutattuk már, ezzel pedig a fő probléma, hogy így nem keletkezik adózandó jövedelem Magyarországon. Erre legálisan is óriási játéktere van a multinacionális cégeknek, a kiemelten alacsony bérfizetés a hozzáadott értékhez képest ennek az elterjedt transzferárazás segítségével történő profitátcsoportosításnak az eredménye.

A külföldi cégek magasabb hozzáadott értéke nem használ érdemben a magyar gazdaságnak, ha azt magas profitként vagy bújtatott költségekként a vállalati központba utalják.

A KSH adatai alapján azt is megvizsgáltuk, hogy az egyes gazdasági ágakban hogyan tér el Magyarországon a hozzáadott érték a tulajdonosi forma szerint. A feldolgozóipar kiemelt súlya miatt ennek részeit is külön megjelenítettük. Minden alágazat esetében látható, hogy a külföldi cégek jóval hatékonyabbak.

Vannak azonban olyan iparágak – különösen a gyógyszergyártás, gépipari gyártás, it-szolgáltatások -, ahol kicsi a különbség. Ezek azok a területek, ahol jó eséllyel nemzetközileg is versenyképes hazai cégek működnek. Sajnos azonban a teljes GDP-n belül egyelőre alacsony az arányuk, és kevés embert foglalkoztatnak. A gazdaságpolitika számára ígéretes lehet az ezen a területen működő hazai cégek koncentrált segítése, hiszen ezek már most is versenyképesek a nemzetközi nagyvállalatokkal.

Érdekes lehet az is kiemelni, hogy az építőiparban – amely igen jelentős kormányzati segítséget kapott az elmúlt évtizedben – még mindig kétszer hatékonyabbak a külföldi tulajdonú cégek, mint a magyarok. Ez alapján nem tűnik eredményesnek a kormányzati segítség ezen a területen.

A legtöbb külföldi tőkebefektetés messze Németországból érkezett, de nem a német cégek szerepe a legnagyobb a magas külföldi hozzáadott értékben. Ez nem is csoda, hiszen a német vállalatok alapvetően összeszerelő üzemeket hoztak Magyarországra, kevés hazai döntéshozatali kompetenciával, alapvetően olcsó bérmunkára építve.

Az EU-n kívülről érkező befektetők sokkal nagyobb hozzáadott értéket értek el egy munkavállalóra vetve, legyen szó amerikai, kínai vagy akár orosz cégekről. A jelentős EU-s befektetők közül a holland cégeknél magas a hozzáadott érték – nagyon sok esetben azonban amerikai vagy ázsiai cégek állnak a hollandok mögött, ahogy arra korábbi cikkünkben rámutattunk.  

Az egyes gazdasági főkategóriák szerint az is látható, hogy a külföldi cégeknek nagyon különböző szerepük van, de a gépipar látszik olyan területnek, ahol a hazai vállalatok jól teljesítenek. A külföldi vállalkozások magyarországi letelepedésének és bővítésének évente százmilliárdokkal történő támogatása helyett a hazai vállalkozások fejlesztése, ezek hozzáadott értékének növelése pedig sokkal hatékonyabb eszköz lehetne. 

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHogyan lehetnének nekünk is olyan világbajnok közepes cégeink, mint a németeknek?A hazai középvállalkozások megerősödése, vagy meggyengülése és további visszaszorulása a magyar gazdaság fejlődésének egyik kulcskérdése.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHiába hajtogatják az ellenkezőjét, még mindig összeszerelő üzem a magyar gazdaságAz uniós lista végén kullogunk az exportunk hazai hozzáadott értékének tekintetében, pedig ennek javítása nélkül hosszabb távon meg vagyunk lőve.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkSzegény rokon marad Magyarország Európában, ha ilyen munkát támogat az államA magyar átlagnál jobb, de európai összevetésben olcsó és egyszerű munkát hoznak Magyarországra az államilag támogatott külföldi cégek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat hozzáadott érték külföldi befektetők magyar tőke multinacionális cégek transzferár Olvasson tovább a kategóriában