Akármit is dolgozunk, nem veszik el a robotok a munkánkat

Sokan régóta fenntartásokkal figyelik a technológiai fejlődést, mivel félnek attól, hogy el fogják miatta veszíteni az állásukat. Hasonló a helyzet a robotizáció és a mesterséges intelligencia jelenlegi térnyerésével, főleg, hogy ezektől a folyamatoktól már nemcsak a kétkezi munkások tartanak egy kicsit, hanem mindenki, aki rutinfeladatot végez.

A közgazdaságtanban elterjedt elmélet szerint a technológiai változás képességektől függően hat a munkások életére. Korábban ezt úgy jellemezték, hogy azokat érinti jobban a változás, akik nem szakképzettek, de ma már elterjedtebb az a vélekedés, hogy azok érintettek, akik rutin típusú munkát végeznek, hiszen ezt egy mesterséges intelligencia is könnyen meg tudja tanulni.

Giacomo Domini és szerzőtársai annak jártak utána, hogy vajon valóban veszélyben van-e az állása ezeknek az embereknek a jelenleg zajló technológiai változások miatt. Francia cégszintű adatokon vizsgálták, hogy a vállalatok mikor ruháznak be automatizációs technológiákba, és ezzel párhuzamosan milyen változások történnek a munkavállalók körében.

Csak azokat a vállalatokat vizsgálták, amelyek gyártást végeznek, és csak az importált technológiát azonosították automatizációs beruházásként. A munkavállalók között három kategóriát hoztak létre, amik mentén vizsgálták a technológia hatását: képesített és nem képesített munkások, rutin vagy nem rutin feladatot végzők, és végül külön megnézték azokat, akiknek a munkája a technológia adaptálása és használata.

Az elemzésben 2002 és 2015 között éves szinten több mint 35 ezer céget vizsgáltak meg, ezeknek nagyjából évente 10 százaléka ruházott be automatizációs technológiába. Jellemzően a vizsgált időszakban ez a cégek nagy részénél egyszer történt meg, de ha valamelyik cég többször is importált ilyen technológiát, akkor is volt egy, amely messze nagyobb értéket képviselt, mint a többi kisebb beruházás.

Ezeket azonosították beruházási időszaknak, ezek előtt és után három évvel nézték meg a foglalkoztatás alakulását.

A teljes foglalkoztatást nézve a beruházás időpontja előtt jellemzően egy-két százalékos növekedés figyelhető meg, míg utána pár százalékos visszaesés.

Az is látszik, hogy a céget elhagyók aránya nagyjából állandó, ezért a változások alapvetően abból fakadnak, hogy a felvételek hogyan alakulnak.

Amikor foglalkoztatás típusa szerint vizsgálták a munkavállalók számát, akkor az derült ki, hogy alapvetően a fentihez nagyon hasonlóak az eredmények, azt leszámítva, hogy a beruházás előtt jóval megnő a képesítés nélküli kékgalléros munkások felvétele, majd a beruházás után ugyanúgy megnő az ő körükben a céget elhagyók aránya. Érdekes módon ez a technológia implementálásával foglalkozó emberek körében nem volt megfigyelhető. Amikor a rutin és a nem rutin munkát végzőket hasonlították össze, akkor azt látták, hogy közöttük nincs lényegi eltérés a technológiai beruházásból fakadóan.

Összességében a szerzők szerint a fenti eredmények azt mutatják, hogy a technológiai változás pozitívan hat a munkavállalókra, mivel előtte és közben is növekszik a cégeknél a munkavállalók száma^*Igaz, utána visszaáll nagyjából a korábbi szintre, a hatás tehát csak átmeneti.. Ráadásul nem jelennek meg jelentős különbségek a munkavállalók típusától függően, tehát a kutatók véleménye szerint nem lehet azt mondani, hogy bizonyos rétegeket jobban érintene a technológiai fejlődés.