A legtöbb pénzügyminiszter csak álmodhat arról a helyzetről, amelyben német kollégája van. Tavaly a német költségvetés 1,7 százalékos GDP-arányos többlettel zárt (58 milliárd euró volt a plusz), és ennek megfelelően az államadósság gyorsan csökken. Összegszerűen is egyre kevesebbel tartozik a német állam, a bruttó hazai termék arányában pedig még határozottabb a trend. Jelenleg még 60 százalék környékén van az államadósság, de az előrejelzések szerint 2023-ra 51 százalékra mérséklődik.
Mégsem ünneplik külföldön a német gazdaságpolitikát, a helyzet ennek pontosan az ellenkezője. Mások mellett Bruno La Maire francia gazdasági miniszter, Mario Draghi, az Európai Központi Bank (EKB) jelenlegi és Christine Lagarde, a valószínűsíthetően következő elnöke is – utóbbi még a Nemzetközi Valutaalap vezetőjeként – többször felszólította már a német kormányt, hogy a rendelkezésére álló pénzügyi mozgásteret ne az adósság leépítésére, hanem a gazdaság élénkítésére használja.
Miközben ugyanis az utóbbi években a német gazdaság viszonylag jól teljesített, más eurózónás országokról – például Olaszországról – ez nem mondható el, az EKB szerint pedig a nagyobb fordulatszámra felpörgetett német gazdaság utóbbiakat is magával húzná. A német kormány azonban nem igazán szánta rá magát erre, amihez nyilván a német társadalom egy részének adósságellenes hozzáállása is hozzájárul. Jól kifejezi ezt a berlini államadósság-számláló, amely persze évek óta visszafelé pörög.
A német kormány takarékossága különösen furcsa annak fényében, hogy múlt héten tovább estek a német állampapírok hozamai, egészen -0,41 százalékig. Vagyis a befektetők hajlandók fizetni azért, hogy német államkötvényben parkoltassák a pénzüket. Ez részükről csak látszólag irracionális dolog, devizapiaci műveletekkel ugyanis végső soron képesek pozitív hozamot elérni.
A német államadósság 85 százalékát már nulla vagy negatív hozamú kötvények alkotják, és a német állam egyre több pénzt kereshetne azon, hogy hitelt vesz fel. Ezt mégsem teszi meg, pedig az utóbbi hetekben-hónapokban több nyugat-európai ország is kihasználta az ismét rekord alacsony hozamokat. Ausztria százéves kötvényt bocsátott ki alig több mint egy százalékos hozammal, továbbá Francia- és Spanyolország is adott el (kevésbé) hosszú időtávra szóló kötvényeket.
Németországot azonban ez nem hatja meg, pedig idén már a német gazdaság is egyértelműen gödörbe került, vagyis hazai pályán is elkélne az élénkítés. Olaf Scholz pénzügyminiszter ugyan azt állítja, hogy a kormány több pénzt költ beruházásokra, mint valaha, júniusban mégis visszavágta a költekezési tervet.
Pedig német gazdasági szereplők is hosszasan tudnak olyan beruházási célokat sorolni, amelyek hosszú távon is növelnék a gazdaság potenciális növekedését. Rengeteg útra és hídra ráférne a felújítás, az internetszolgáltatás pedig magyar szemmel nézve pocsék (és drága). A német hálózat mindössze 2,5 százaléka üvegszálas, ami 20 százalékponttal rosszabb arány, mint az OECD-országok átlaga – idézi a Nemzetközi Valutaalap adatait a Bloomberg.
Igaz, munkaerőt már nem lenne olyan könnyű szerezni az állami beruházásokra, mint pénzt, de ha tartós lesz a gazdaság gyengélkedése, akkor valószínűleg ez sem lesz már akadály. A költségvetési mellé társuló német külkereskedelmi többletet Donald Trump amerikai elnök is többször ostorozta, és valószínűleg előkerül még a téma, amikor arról dönt, hogy bevezet-e vámokat országa európai autóimportjára.
Világ
Fontos