Németország az idei év első felét 2,9 százalékos költségvetési többlettel zárta az ország statisztikai hivatala, a Destatis friss közleménye szerint. Ez pénzben kifejezve azt jelenti, hogy a német kormány bevételei 48,1 milliárd euróval magasabbak voltak a kiadásainál, és előrevetíti azt is, hogy a 2018-ra vonatkozó éves adat rekord magasságú lesz. Pedig már tavaly is csúcsot döntött a német kormány a gazdaság és a foglalkoztatás bővülésének, illetve a mérsékelt költekezésnek köszönhetően.
Ráadásul úgy néz ki, hogy a németek 2018-ban a folyó fizetési mérleg alapján számított többletet nézve világelsők lesznek, szintén nem először. A külföldi bevételek és kiadások különbözetét kifejező mutató arra utal, hogy sokkal több pénz áramlik be kívülről az országba, mint a fordított irányba. Az IFO konjunktúrakutató legutolsó előrejelzései szerint 7,8 százalék lesz jövőre a GDP-hez képesti többlet, ami alig marad el a tavalyi 7,9 százalékos rekordtól.
Bár első ránézésre azt gondolhatnánk, hogy örülhetnek a németek ezeknek a számoknak, mégis számos kritikát és figyelmeztetést kapnak miattuk. A védővámokat bevezető Donald Trump már tavaly nyáron szóvá tette, hogy Németország csak azért agitál a szabad kereskedelemért, hogy tovább növelhesse a külkereskedelmi többletből keletkező megtakarításait. Pedig közben hatalmas nyomás alatt tartja a nemzetközi kereskedelmi rendszert, ugyanis ahhoz, hogy az alacsony belső fogyasztás mellett is legyen, aki megveszi a német termékeket és szolgáltatásokat (és ezáltal megmaradjanak a német munkahelyek), a világ többi részének sokat kell áldoznia, akár hitelek árán is – részben emiatt is kerültek szorult helyzetbe a görögök, az olaszok és a spanyolok.
Németországban sem örülhet mindenki az irigylésre méltó makromutatóknak. A helyzet ugyanis úgy alakult ki, hogy a vállalatok és a szakszervezetek megállapodtak a bérek szinten tartásában, hogy a német termékek versenyképesek legyenek az exportpiacokon. A cégek így a bevételeikből szabadon beruházhattak és növelhették a termelésüket, miközben az állam magas színvonalú szakképzéssel garantálta a tehetséges dolgozók utánpótlását, akik fizetése alig növekedett a gazdasági sikerek ellenére, így a belső fogyasztás alacsonyan maradt.
Mindeközben a német állam csak ül a beáramló pénzen, ami az Economist beszámolója szerint megnyilvánul az infrastruktúra leromlásában. Az utak minősége drámaian romlik, az iskolák egyre rosszabb állapotában vannak, az internetkapcsolatok sebessége szerinti világranglistán a dübörgő export ellenére csak a 25. helyig jutott az ország, hiányosak a családbarát szociálpolitikai intézkedések. A lakosság mégsem elégedetlenkedik, vélhetően a közel teljes foglalkoztatottság miatt.
A Nemzetközi Valutaalap és az Európai Bizottság is kritizálja a németeket a kereskedelmi egyensúlyt felborító gazdaságpolitikájuk miatt. Az unió szerint hosszú távon nem fenntartható a hat százalék feletti folyó fizetési többlet, és a német kormánynak el kellene kezdeni pénzt költeni az oktatásra és az infrastruktúra fejlesztésére.
