Tavaly szeptemberben nagy reményekkel és felhajtással indult útjára az Ocean Cleanup nevű projekt, amelyet azért hozták létre, hogy eltakarítsák a Csendes-óceánon összegyűlt műanyaghulladék egy részét. Kevesebb mint három hónappal később azonban fel kellett függeszteni a nagytakarítást, mivel több problémája is akadt a szemetet begyűjtő készüléknek.

Az Ocean Cleanup több mint két hónapon keresztül tanulmányozta, hogy mi okozhatta a nehézségeket. A múlt héten kiadott közleményük szerint megtalálták a hibákat, és néhány hónapon belül folytathatják a Csendes-óceán kitisztítását.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEszed a műanyagot, anélkül hogy tudnál rólaA palackozott víztől a csirke zúzáig egész sor ételben találtak már kisméretű műanyagokat.

Az óceánokat elárasztó szemét napról napra látványosabb problémát jelent. A leginkább az egyszer használatos műanyagszemét folyamatos halmozódása egyre elborzasztóbb példákban nyilvánul meg. Pár hete például 40 kilogramm műanyagot találtak egy bálna gyomrában, a héten pedig Olaszországban vetett partra egy bálnát 22 kiló szeméttel a hasában. Még egy csomag folyékony mosószert is találtak benne, aminek még a márkája és a vonalkódja is látszott.

Évente átlagosan nyolc millió tonna szemét kerül a tengerekbe, és az összmennyisége egy évtized alatt a háromszorosára nőhet. A probléma a Csendes-óceánnál a legszembeötlőbb: a Great Pacific Garbage Patch-nek nevezett szemétsziget súlya 80 ezer tonna lehet és összesen 1,8 ezer milliárd műanyagdarabból tevődik össze, amelyeknek több mint 90 százaléka fél centinél is kisebb.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikk15 módszer, amellyel meg lehetne fékezni a klímaváltozástAz emberiség rendelkezik azzal a tudományos, technikai és ipari háttérrel, amelynek segítségével 50 év alatt megbirkózhat a problémával.

Az Ocean Cleanup célja, hogy a szemétszigetet 50 százalékát öt éven belül felszámolja. Igaz, a projektet sok kritika érte, számos tudós szerint műszaki szempontból irreális az elgondolás. Ráadásul hozzáállásban sem feltétlenül a legjobb az üzenet: nem ott igyekszik megoldani a problémát, ahol az keletkezik (tehát a mi saját, műanyag csomagolásokban dagonyázó életmódunkban), hanem tőlünk távol, ahol nem kell foglalkoznunk vele.

A projektet még 2013-ban indította el egy akkor 18 éves holland fiú, Boyan Slat, miután egy görögországi nyaralásán szembesült a tengereket szennyező szemét mértékével. A projekt azóta több tízmillió dollár támogatást kapott, és ősszel jutott el abba a fázisba, hogy élesben is kipróbálják.

A készülék működése.

A tisztítórendszer legfontosabb eleme egy 600 méteres cső, amely a vízfelszínen lebeg és U-alakban körülöleli a vízen úszó szemetet. A szűrője három méter mélyre nyúlik le, hogy felfogja a műanyagszemetet, de szabadon átengedi a halakat. Az első éles bevetés során azonban az derült ki, hogy nem elég gyorsan mozog a rendszer. Ráadásul a tervezés és a legyártás sem volt tökéletes, mert egy darab is letört az eszközről.

Bár az első bevetés nem volt teljesen sikeres, azért elért ígéretes részeredményeket. Az U-alakú koncepció működőképesnek tűnt, és több mint két tonna szemetet így is össze tudott gyűjteni. A hibák kijavítása néhány hónapba telhet, ezt követően visszatérhet a tisztítórendszer.

“Ha mi elbukunk, akkor könnyen előfordulhat, hogy hosszú ideig nem lesznek kitisztítva a tengerek” – nyilatkozta a projekt alapító Boyan Slat. A célok eléréséhez azonban a szervezet saját számításai szerint nemcsak a technológiának kellene működnie, hanem összesen hatvan hasonló készüléket is vízre kellene tenni 2021-ig.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Tech Csendes-óceán klímaváltozás környezetszennyezés Ocean Cleanup tenger Olvasson tovább a kategóriában