Kazahsztán és Kína határánál van az a pont, amely a legmesszebb van a világon bármilyen tengertől vagy óceántól. A legközelebbi tengerpart innen 2500 kilométerre van. A végeláthatatlan sivatagos sztyeppék és a Tien-san hegység vonulatai körül elhelyezkedő régió a világ egyik legkevésbé lakott része. Kazahsztánnak ezen a részén élnek az utolsók közé tartozó közép-ázsiai nomádok, és éppen itt épül a világtörténelem legnagyobb infrastrukturális beruházása.
A határ kazah részén fekszik egy történelmi léptékben jelentéktelen település, Korgosz (Khorgos). Lakossága a hivatalos adatok szerint 908, de az elmúlt években a világkereskedelem egyik fontos csomópontjává fejlődött. A beruházás annak az Egy út, egy övezet (vagy Új selyemút) elnevezésű megalomán beruházási programnak a része, amelytől Kína vezető világpolitikai szerepét reméli.
A programban különösen fontos szerepet kapott Kazahsztán. Hszi Csin-ping kínai pártfőtitkár a kazah fővárosban, Asztanában hirdette ki az Egy út egy övezetet még 2013-ban, és ebben Korgosz az egyik legfontosabb csomópont. A világ legnagyobb szárazföldi kikötőjét és logisztikai központját szeretnék létrehozni itt.
A település akkor kezdett számottevővé válni, amikor a 2010-es évek elején befejeződött az Asztanát Kínával összekötő vasútvonal megépítése. A korgoszi logisztikai központ első fázisa 2015-ben készült el, és a projektet a következő Dubajként hirdetik, amely a hamarosan a világ legnagyobb gazdaságát köti össze a világ legnagyobb olyan országával, amelynek nincs tengerpartja.
A beruházás állásáról a New York Times készített helyszíni riportot. A cikkben a projekt vezetője azzal példálózott, hogy míg Kína, Európa, Oroszország és Irán közötti kereskedelem 90 százaléka vízi utakon zajlik, mióta létrejött a korgoszi átkelő és a rajta áthaladó vasútvonal, vasúti úton érkeznek John Deere traktorok Kínából Azerbajdzsánba, Nyugat-Európába pedig Hewlett-Packard alkatrészek. Bár a tengeri szállítás olcsóbb lehet, mint a vasúti, de akár háromszor gyorsabb lehet vonaton szállítani Kínából Európába vonaton, mint vízen (jellemzően 3 hét alatt érnek el a kínai rakományok Európába az óceánon).
A logisztikai központtól tíz kilométerre, a kínai-kazah határon egy szabadkereskedelmi zónát is létrehoztak. A határ kazah oldalán fekvő Korgosszal átellenben Kínában is megalapítottak egy ugyanilyen nevű várost. A 2014-ben létrehozott kínai városnak már 100 ezer lakója van, és a határ túloldaláról érkező kazahok vízum nélkül jöhetnek ide, hogy vámfizetés nélkül vásárolhassanak olcsó kínai termékeket. A kínaiak leginkább szuvenírekre vadásznak a kazah oldalon.
Kínában több tucat hasonló különleges státuszú gazdasági övezet működik – az első a senzeni volt -, de ez az első, amely nem csak kínai területen működik. Kína tervei szerint a modell hamarosan a világ számos pontján el fog terjedni, a kínai bejelentés szerint 50 hasonló zónát hoznak létre egészen távoli helyeken is, például Algériában.
A CNBC egy évvel ezelőtti riportja alapján a kínai oldalon jóval nagyobb ütemben zajlik a fejlesztés. A kazah részen is az a terv, hogy egy 100 ezres várost felhúzzanak, de egyelőre csak sporadikusan felhúzott toronyépületek láthatóak. Látszólag sok a félbehagyott építkezés, és jurták állnak a félig elkészült lakóházak mellett. A riportban helyi befektetők azt mondták, hogy az évek óta felhúzott irodaházak üresen állnak.
A CNBC riportja.
A fejlesztést különösen érdekessé teszi, hogy kínai rész a felerészben muszlim ujgurok által lakott Hszincsiang tartomány nyugati végén fekszik. Az elmúlt években Kína brutális eszközökkel igyekszik átnevelni az itt élő muszlimokat (érdemes a jelenségről elolvasni például a 444 cikkét), becslések szerint 800 ezer és 2 millió között lehet azoknak az ujgoroknak a száma, akiket átnevelő táborokban igyekszik megtörni a kínai államhatalom. A New York Times szakértőkre hivatkozva azt írja, hogy a korgoszi megaberuházás miatt válhatott igazán fontossá a kínai állam számára az ujgurok fokozott ellenőrzése.
Az ezer milliárd dollárosra tervezett Egy út egy övezetet néha a második világháború utáni újjáépítést megalapozó Marshall-tervhez hasonlítják. A program alapja a kínai kereskedelmi érdekeket célzó közúti, vasúti és tengeri utak kiépítése vagy fejlesztése, különböző infrastrukturális kísérő beruházásokkal, mint repülőterek, erőművek vagy vezetékek létesítése.
Ennek lenne része például a Belgrád-Budapest vasútvonal. A kínai projekt eddig megvalósult elemei felemás képet mutatnak. A kritikusai leginkább újfajta gyarmatosításnak jellemzik, amely révén gazdaságilag soha meg nem térülő megaprojektekbe és ezáltal adósságcsapdába hajszolják bele szegényebb országokat.
Világ
Fontos