Jelentős változások előtt áll a színházi szféra, ha valóban felszámolják az előadó-művészeti szervezetek tao-támogatását. Erről először az Index számolt be vasárnap, csütörtökön pedig a Miniszterelnökséget vezető Gulyás Gergely is megerősítette, hogy jelenlegi formájában megszűnik a színházak finanszírozását alapvetően meghatározó rendszer.

Gulyás csak annyit mondott, hogy a forrásokat a kormány a jövőben is biztosítja, de erről egyelőre nem lehet tudni részleteket. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a finanszírozási rendszer átalakítása számos színház számára alapvető változásokat hozhat el. Megpróbálom röviden bemutatni, hogy milyen változásokat hozott el a mintegy tíz éve működő tao-rendszer, kik voltak a fő kedvezményezettjei és mire hivatkozva szüntetik meg.

Mi is az a tao-rendszer, és mi változott tőle?

A tao-rendszerrel 2008-ban reformálták meg a színházak finanszírozását. Ennek lényege, hogy a vállalatok a társasági adójukat (tao) odaadhatják egy általuk kiválasztott előadó-művészeti szervezetnek. A színházak a nézőszámuk függvényében használhatják ki a támogatást, az éves jegybevételük 80 százalékáig gyűjthetnek pénzt a nyereséges vállalatoktól.

Ez azt jelentette, hogy az alanyi jogon járó állami támogatások helyett a színházak anyagilag érdekeltté váltak abban, hogy növeljék látogatottságukat és ezzel párhuzamosan a jegybevételeiket. A rendszer talán soha nem látott anyagi stabilitást hozott el a színházaknak, és lehetőséget kaptak arra, hogy a központi forrásoknak kevésbé legyenek kiszolgáltatottak.

A tao-rendszer emellett gyakorlatilag az egész színház-finanszírozást eltolta a bevételorientáció felé. A sikeres színház fokmérője a jegybevétel lett, emiatt viszont sokan bírálták is a rendszert. A minél szélesebb rétegek kiszolgálásában sokan a közízlés kiszolgálását, erős kommercializálódást láttak.

Bármilyen elcsépelt is a kifejezés, a statisztikák alapján az elmúlt évek nyugodtan nevezhetőek a színházak aranykorának. A színházak száma és az előadások száma a duplájára nőtt tíz év alatt. A KSH adatai szerint a rendszerváltás utáni visszaesést követően óriási ütemben nőtt a színházba járók száma az elmúlt években. Tavaly már kétszer annyian jártak színházba, mint tíz évvel ezelőtt, és ötven százalékkal többen, mint a hatvanas években. Idei tusványosi beszédében Orbán Viktor is kiemelte a növekedést, mint a politikai rendszer stabilizálásának egyik bizonyítékát.

Mi akkor mégis a gond a tao-rendszerrel?

A számok szépen mutatnak a statisztikákban, de a valóságnak kevés köze lehet ehhez. A tao-rendszer ugyanis kiskapuk sorát is megnyitotta, amelyek nemcsak a statisztikák torzítását okozták, hanem a tao-bevételek optimalizálására létrehozott produkciókat és több milliárdnyi közpénz elcsalását. Csütörtökön Gulyás Gergely is a jelentős visszaélésekre hivatkozott, amikor a tao-rendszer megszüntetéséről beszélt.

Először a Magyar Narancs írt hosszabb cikket 2014-ben a tao-rendszer tökéletlenségéről. A nem feltétlenül valós statisztikai adatokat az általunk feltárt esetek is szemléltetik. A döbbenetes arányokra jó példa, hogy a tao-rendszer bevezetésekor, 2008-ban a magyar színházak külföldi vendégszerepléseit 100 ezer néző nézte meg. Ez a szám tavaly már a tizenötszörösére nőtt az EMMI adatbázisa szerint, az ilyen produkciókat 1,5 millióan látták.

A januári cikkeinkből az derült ki, hogy a hihetetlen növekedés mögött alapvetően kamuszínházak állnak, amelyek több százezres nézőszámokat blöffölve összesen mintegy hat milliárd forint állami pénzt akasztottak le az elmúlt években. Az egyik színház például egy izraeli plázában rendezett 400 ezres látogatottságú jégtáncshow után kapott jelentős állami támogatást, de olyan színház is volt, amely egyszerűen csak bekamuzta a részvételét egy több százezres nézettségű angliai fellépéssorozaton.

Fénykép az izraeli produkcióról. Forrás: Facebook/Műhely Produkció

A kamuszínházak mellett több olyan előadási forma is elszaporodott, amelyeknek lényegében a tao-pénzek optimalizálása a céljuk. Ilyenek például a vonósnégyessel vagy szimfonikus zenekarral felturbózott arénás szuperprodukciók. A jelenségről az Index írt átfogó cikket az év elején.

Szintén elterjedtek a színházi elemekkel felturbózott előadások. Ha egy koncert előtt két percig vicceket mesélnek, elmondanak egy verset, vagy például a koncertbe belecsempésznek dramatikus elemeket, például egy ember bejön maszkban, akkor már lehet rájuk taót igényelni. Az Index és mi is írtunk arról, hogy szintén bevett módszer lett a csillagászati összegeken elszámolt jegyár. Ha ugyanis elbartereznek egy 90 ezer forint névértékű jegyet, akkor ugyanúgy igényelhetik a 80 százalékos közvetett állami támogatást, tehát több mint 70 ezer forintot. (Ez a jelenség áll a 70-90 ezer forintos ingyenjegyek mögött, erről a VS is írt korábban).

A taóról tehát gyorsan kiderült, hogy hatalmas üzlet is, a kamuszínházak és kétes kulturális értékű szuperprodukciók mellett így megjelentek az ügynökök is. Eleinte a színházak többségének lényegében semmilyen kapcsolata nem volt a céges világgal, ahonnan a tao-t remélhették, az új szabályozást követően így több ügynök jelent meg, akik jutalékért vállalták, hogy összekötik a színházakat a cégekkel. Az ügynökök jellemzően 5-10-20 százalékos jutalékért kötik össze a színházakat a nyereséges vállalatokkal, de hallottunk olyanokról, akik 70-80 százalékos jutalékot próbáltak elkérni a közvetítésért.

A tökéletlenségei mellett ráadásul óriási költségei is vannak a tao-rendszernek. Az EMMI háttérintézményénél külön iroda végzi a regisztrációt, a Kormányhivatal végzi a hatósági feladatokat, a színházak rengeteg energiát fordítanak a tao-keretük feltöltésére vagy pénzt az ügynökök jutalékára, és a taózó cégeknek is adminisztrálnia kell. Ebből a szempontból vélhetően jóval költséghatékonyabb lenne a támogatások központosítása.

Ráadásul ez a költséges rendszer sokszor még a kifejezetten látványos visszaéléseket sem tudta kiszűrni. A jelenség ellen látszólag semmit nem tett az EMMI, és nem hallottunk arról, hogy bármilyen hatósági eljárás indult volna az érintett szervezetek ellen. Az EMMI január óta egy megkeresésünkre sem válaszolt a témával kapcsolatban. Ennek fényében meglepő, hogy Gulyás most jelentős visszaélésekről és rendszerszintű problémákról beszélt.

Kik jártak a rendszerrel a legjobban?

A tao-rendszer alapvetően kedvezett a sok néző befogadására képes színháznak (ezek ugye több tao-alapot jelentő jegyet tudnak eladni), és a rendszer a független és magánszínházak felemelkedését is elhozta. Az állami döntéshozóktól független támogatásnak köszönhetően több magánszínház is számottevő szereplővé nőtte ki magát, mint az Átrium Színház vagy az Orlai Produkciós Iroda.

A rendszer átalakításának is ők lehetnek a legnagyobb vesztesei, mivel éves állandó támogatást ők nem kapnak az államtól. A nekik jutó tao-pénz azonban elenyésző a nagyokhoz képest. A 25 legtöbb tao-támogatást kapott szervezet listája jól mutatja, miért ilyen kétes megítélésű a rendszer.

Tavaly a legtöbb tao-támogatást közel 1,5 milliárd forinttal az Operaház kapta. A második legtöbbet a Magyar Virtuózok nevű kamarazenekar, amelyet 1998-ban alapítottak. Az elmúlt négy évben kétszeresére nőtt a bevételük, és az állami támogatásnak köszönhetően megdöbbentő a profitrátájuk. Tavaly 1,9 milliárd forint volt a nettó bevételük, a profitjuk pedig ennek a 76 százaléka, 1,4 milliárd forint. Mivel a közvetetten államtól származó (tehát az árbevételen felüli) tao-támogatásuk éppen 1,4 milliárd forint volt, lényegében az egész összeg nyereségként maradt náluk.

Az utánuk következő két cég, a Rivalda Stúdió és a Globe Production áll az Experidance táncegyüttes mögött. Azért üzemelteti két cég a produkciót, mert 2016-ban másfél milliárd forintban maximálták törvényileg az igényelhető tao mértékét. Az Experidance ezt úgy kerülte meg, hogy két céggel igényelte a támogatást.

A januári cikkeinkben bemutatott kamuszínházak, a Műhely Produkció, a Maszka Színház és az Anonymus Színház is benne vannak a 25 legtöbb támogatást kapó színházban. Hárman összesen közel 1,4 milliárd forintot kaptak. A toplistán még több, lényegében teljesen ismeretlen színház szerepel, míg nem fértek fel rá olyan ismertebb színházak, mint a Katona, az Örkény vagy a Radnóti.

A nyilvánvaló visszaélések ellenére a korábban általunk megkérdezett színházi vezetők többsége összességében előnyösnek tartotta a tao-rendszert, viszont abban széles konszenzus volt, hogy a visszaélések visszaszorítása érdekében meg kell reformálni a rendszert. Nyáron még úgy tűnt, hogy valóban van esély a tao-rendszer tökéletesítésére. Az új kulturális államtitkár, Fekete Péter prioritásai között is szerepelt a visszaélések felszámolása. Egy munkacsoport is felállt színházi vezetőkből az új rendszer kialakításához, de ebből a jelek szerint végül nem lett semmi.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Közélet előadó-művészet kultúra színház tao tao-támogatás. Olvasson tovább a kategóriában