Egyre kevesebb a milliárdos tao-projekt, ráadásul ezeknél sem tudnak belekezdeni a pénz összegyűjtésébe, mivel rendre kimerül a kormány által biztosított keret.
Még a sokszor botrányoktól hangos tao-támogatási rendszer mércéjével mérve is szokatlanul kacifántos a Szombathelyre tervezett kézilabdacsarnok története.
Húszmilliós uniós támogatás és több mint százmilliónyi tao sem volt elég a túléléshez, most az öltöző eladásával fizetnék vissza a tartozásokat.
Az egy lakosra jutó tao-támogatás Felcsúton meghaladta a 20 millió forintot.
A politikába beszálló milliárdos nagyon hisz benne, hogy 10-20 éven belül megtérül most még erősen veszteséges befektetése, amelybe a kormányzat is besegített.
A költségvetési hiány most látszólag senkit sem érdekel, de 2006-hoz hasonlóan eljöhet a választás utáni pillanat, amikor szét kell nézni némi pluszbevétel után.
Tíz éve szabálytalanul költötték el a közpénzt Nyírbátorban, az akkor épített pályákat most árverezték el. De itt legalább volt mit eladni, nem csak lelépett valaki a pénzzel.
Egy perben a minisztérium képviselője maga állította, hogy „minden papíralapon áll rendelkezésre”, miközben a tárcának kellett volna ellenőrizni a közpénz elköltését.
Rendszerszintű visszaélések ritkán válnak annyira egyértelművé, mint a kulturális tao-támogatások esetén. Hogyan uraltak le visszás cégek egy egész szektort?
Furcsa elemzést írt a berettyóújfalui futsalklub arról, hogy milyen gazdasági-társadalmi hatása lesz a jórészt közpénzből épülő, másfél milliárdos kollégiumuknak.