Kilátástalan helyzetbe kerültek a fővárosi független színházak.
A hiányt még tudják görgetni maguk előtt, de ősszel lecsaphat a kegyetlen valóság.
Rendszerszintű visszaélések ritkán válnak annyira egyértelművé, mint a kulturális tao-támogatások esetén. Hogyan uraltak le visszás cégek egy egész szektort?
Százezres nézőszámokat blöffölve szereztek állami pénzt a kamuszínházak, de így is több százmillió forintos adótartozást halmoztak fel az állam felé.
Az élet és a színház olyan közel van egymáshoz, hogy a lezárások a színházi életet is teljesen felszámolták. Az Ezután podcast vendége Dömötör András színész-rendező.
A jelek szerint a mozik megpróbálnak élni a száz fő alatti működés lehetőségével, a színházak viszont szinte kivétel nélkül bedobták a törölközőt, érthető okokból.
A színházi finanszírozási zűrzavar tudatos előállítása megerősíti azt a képzetet, hogy a kormány az önkormányzati választási vereségek miatt revansot akar venni.
Több mint ötmilliárd forintot szórt szét az EMMI előadóművészek között. Egy zsidó hitközség 1,8 milliárdot nyert, de vannak ennél is érthetetlenebb döntések.
A kultúr-tao mintegy tíz éve alatt duplájára nőtt a színházlátogatások száma, a mostani visszaesés azonban erősíti, hogy ebben nagy szerepe volt a csalásoknak.
Hiába ígérte a kormány, hogy a nem csaló színházak nem járnak rosszul a tao-rendszer megszüntetésével, durván bezuhant a legtöbb független színház állami támogatása.