A júniusi EP- és önkormányzati választásokat követően azt írtuk, hogy az elmúlt években a Fidesz legkomolyabb kihívójává váló Magyar Péter-féle Tisza helyzetét a választásokig könnyítette a rossz gazdasági helyzet, de ez egyre kevésbé lesz már így a 2026-os választásokig. A választások óta eltelt négy hónapban a Tisza párt támogatottsága viszont szinte az összes közvélemény-kutatás alapján közelebb került a kormánypártéhoz. Ez abból a szempontból nem is meglepő, hogy a gazdaság helyzetének megítélése sem javult sokat azóta.
Mindez pedig azt is megmagyarázza, hogy a kormány nemrég bemutatott gazdasági akciótervének egyik fő fókusza miért éppen a jövedelmek vásárlóerejének növelése és a lakhatás lett. Ebben a cikkben ezért végigvesszük, hogy hogyan alakult az elmúlt hónapokban a politikai verseny, és mit tudunk az ezt meghatározó gazdasági tényezőkről, illetve hogy mire lehet számítani ebben a következő hónapokban.
Annak, aki rendszeresen követi a híreket, könnyen lehetett mostanában olyan érzése, hogy szűkül a Tisza és a Fidesz támogatottsága közti különbség. Ezt a megérzést alátámasztják a közvélemény-kutatási adatok is. Habár a különböző közvélemény-kutató cégek mérései között jelentős eltérések vannak, az mindenképpen látszik, hogy
minél frissebb egy cég felmérése, saját magához képest kisebb különbséget mutat a két párt támogatottságának eltérésében.
A legkisebb különbséget, 2 százalékpontot az IDEA mérte októberben, de például az egyik legpontosabb közvélemény-kutatónak számító Medián is 4 százalékpontot mért szeptemberben, a legnagyobbat, 10 százalékpontot pedig a Nézőpont (szeptemberben). Az IDEA-nál szeptemberben még 5, a Mediánnál júliusban 12, a Nézőpontnál pedig szintén júliusban még 18 százalékpont volt a különbség a legnagyobb és a második legnagyobb támogatottságú párt támogatottsága között a biztos pártválasztók körében*A trendek pedig hasonlóak voltak a teljes választókorú népesség körében is, de erre vonatkozóan kevesebb felmérés áll rendelkezésre, mert a Nézőpont például ilyet nem tesz közzé rendszeresen. .
Magyarországon a gazdasági helyzet és az aktuálisan hatalmon lévő kormány támogatottsága között általában erős összefüggés van. A 21 Kutatóközpont 2020-as tanulmánya szerint 1998 és 2020 között a fogyasztói bizalmi index esése alapjáraton a hatalmon lévő párt népszerűségének eséséhez vezetett, a gazdasági várakozások javulása pedig emelte a kormánypárt támogatottságát.
A 21 Kutatóközpont elemzésére építve összegyűjtöttük a kormánypárt népszerűségének alakulását 2020 májusától a közelmúltig*A kormánypárt támogatottsága az összes nyilvánosan elérhető közvéleménykutatási adat havi átlagát jelenti a teljes népességre vonatkozóan., valamint ehhez hozzátettük azt is, hogy ebben az időszakban hogyan alakul a GKI fogyasztói bizalmi indexe.
Az ábra alapján több érdekes következtetés is levonható. Egyrészt látszik, hogy miközben a covid-járvány első hullámáig a kormánypárt támogatottsága és a fogyasztói bizalmi index viszonylag szorosan együtt mozgott, 2020 áprilisa óta sokkal kevésbé szoros a két mutató kapcsolata, még ha az látszik is, hogy ennek az időszaknak az egyes szakaszaiban is érvényesül az összefüggés, hogy ha a fogyasztói bizalom javul, akkor nő, ha pedig romlik, akkor csökken a kormánypárt támogatottsága.
Ami viszont újdonság ebben az időszakban, hogy a kormánypárt támogatottsága a 2022-es országgyűlési választások előtti hónaphoz képest idén augusztusig úgy csökkent 10 százalékpontot, hogy közben a fogyasztói bizalmi index V-alakú pályát írt le: először nagyot zuhant, 2022 októbere óta viszont csigalassúsággal ugyan, de növekszik. Azóta tehát úgy csökkent – és az év elejéhez képest leginkább stagnált – a kormánypárti támogatottság, hogy javult – bár 2024 eleje óta inkább stagnál – itthon a fogyasztói hangulat.
Azzal kapcsolatban, hogy a következő hónapokban a fogyasztói hangulat alakulásában mire lehet számítani, a felmérések ellenkező irányú trendeket jeleznek előre. Az Intrum GKI Gazdaságkutatóval közösen készített fizetőképességi indexe április és június között ugyan növekedett (12,63-as szintre), de még mindig nagyon messze van a 2019-ben mért, 40 feletti csúcsától. A második negyedévre vonatkozó mutató augusztusi publikálásakor kiadott közlemény megjegyezte, hogy az idei év hátralévő részében már nem várható jelentős emelkedés a mutatóban.
Ehhez képest szebb kilátásokról árulkodik a Nézőpont Intézet Fogyasztói Barométerének szeptemberi felmérése. Eszerint kis mértékben ugyan (15-ről 21 százalékra), de nőtt azoknak az aránya, akik a többletjövedelmüket inkább elköltenék, mint megtakarítanák. A felmérés szerint szeptemberben márciushoz képest csökkent az az összeg, amit a megkérdezettek megtakarításra szántak, és nagyobb arányban nyúltak hozzá fogyasztási céllal a megtakarításaikhoz. Az összes háztartás negyede tervezett nagyobb kiadást a következő három hónapban. Ez a Fogyasztói Barométer szerint szintén azt jelzi, hogy „fejben legalábbis” biztosan megindult a fogyasztás visszaépülése.
A Központi Statisztikai Hivatal augusztusig közölt kiskereskedelmi forgalmi adatai alapján ennek a halvány jeleit már lehet ugyan látni, de összességében még nagyon messze vagyunk attól a helyzettől, amire már azt lehetne mondani, hogy lakosság kiheverte az inflációs sokkot. Az év első nyolc hónapjában alapvetően az a képlet érvényesült, ami keresztülhúzta az év elején még a fogyasztás felpörgésére számító gazdaságpolitika számításait: habár a reálbérnövekedés itthon még nagyobb – a frissebb előrejelzések szerint akár 8-9 százalékos – is lehet az év eleji előrejelzésekhez képest, a lakosság az extra jövedelmét megtakarította, és nem fogyasztásra költötte. Ez az oka annak, hogy a kiskereskedelem forgalma 2022 vége óta összesen csak két alkalommal, idén márciusban és augusztusban tudta meghaladni a 2021-es szintet.
Ahhoz, hogy a fogyasztás így alakult, az az összefüggés is hozzájárult, amellyel a Magyar Nemzeti Bank legfrissebb Inflációs jelentése foglalkozott részletesebben. Ennek az a lényege, hogy minél jobban keresett valaki, az idei évet megelőző két évben a megugró infláció annál kevésbé érintette. 2021 elejéhez képest emiatt a magyarok legrosszabbul kereső ötödének jövedelme reál értelemben csak 11 százalékkal nőtt az idei második negyedévig, miközben a legjobban keresőké 21 százalékkal. Mivel a rosszabbul keresők a jövedelmük jelentősebb részét költik fogyasztásra, ez is magyarázza az elmúlt hónapok gyatra fogyasztási adatait.
A legfrissebb makrogazdasági előrejelzések szerint ráadásul ebben nem várható jövőre sem gyors növekedés. A jegybank szerint például a fogyasztás idén 3,4-4, 2025-ben pedig 3,4-4,4 százalékkal bővülhet, és csak enyhe bővülésre számít 2025-ben 2024-hez képest például a Kopint-Tárki, az Unicredit vagy az MBH Bank előrejelzése is, míg a Századvég Konjunktúrakutató jövőre egyenesen gyengébb fogyasztásbővülésre számít az ideinél. Az is érdekes, hogy a jegybank előrejelzése szerint a háztartások reál fogyasztási kiadása idén és a következő két évben alacsonyabb szinten stabilizálódhat majd, mint a járvány előtti nagy gazdasági fellendülés idején.
A kormány számára tehát másfél évvel a választások előtt adott a kihívás: a fogyasztói hangulat a mélyben van, miközben a költségvetési helyzet most nem teszi lehetővé az olyan nagyságrendű hangulatjavítást, mint amilyen 2022-es országgyűlési választások előtt a teljes 13. havi nyugdíj, a fegyverpénz és az szja-visszatérítés volt.
A múlt héten bejelentett gazdasági akcióterv alapján az látszik, hogy
a problémát olyan intézkedésekkel orvosolnák, amik nem kerülnek túl sokba a költségvetésnek.
A jövedelmek vásárlóerejét hároméves bérmegállapodással, munkáshitellel és a családi adókedvezmény duplázásával növelnék, amelyek közül csak az utóbbi jelentősebb költségvetési tétel (az első semmibe nem kerül a költségvetésnek*Illetve legfeljebb akkor, ha emiatt az állami alkalmazottak fizetését is gyorsabban kell növelni., a második pedig csak ideiglenes kiadás).
A lakhatást érintő intézkedésekben pedig szintén a semmibe nem kerülő, szabályozás jellegű (Airbnb, lakáskiadás) vagy nem túl sokba kerülő, adókedvezmény jellegű (5 százalékos újlakás áfa, munkáltatói lakhatási támogatás adókedvezménye) intézkedések mellett a fajsúlyosabbak olyanok, amik a lakosság saját pénzét mozgósítják az ingatlanpiacon (nyugdíjmegtakarítások és SZÉP-kártyás pénzek lakáscélú felhasználása). Itt még érdemes megjegyezni persze, hogy a vidéki lakásfelújítási program és a kollégiumépítés lehet jelentősebb költségvetési tétel, de ezeknek egyelőre nem ismertek a részletei, így a kiadási vonatkozásai sem.
Ezek az intézkedések ugyan többnyire nem közvetlenül a lakossági fogyasztást érintik majd (az ingatlanfelújítás igen, de a lakásvásárlás nem annak számít), de a fogyasztói hangulatra lehet hatásuk. A kérdés – ami valószínűleg a kormányt is a leginkább izgatja – csak az, hogy mekkora, és milyen gyorsan jelentkezik majd.
Közélet
Fontos