(A szerző a GKI Gazdaságkutató korábbi vezérigazgató-helyettese. Az Ekonomi a G7 véleményrovata.)

„Nem volt reális cél Orbán Viktortól, hogy 2030-ra az EU 5 legjobb országa közé kerüljünk. Azt javaslom, hogy legyen ez a cél 2040-re, mert 2030-ra nem jön össze” – jelentette ki Matolcsy György, az MNB elnöke szeptemberben a közgazdász-vándorgyűlésen. A közvélemény ezt a még 2018 végén meghirdetett 2030-as célt kezdettől teljesen irreális propagandaszövegnek tartotta. Ráadásul időközben nemhogy közelítettünk volna az európai élbolyhoz, de az egy főre jutó GDP szerinti EU-rangsorban a 2019. évi 20. helyről 2023-ra a 23. helyre csúsztunk. Ez is arra utal, hogy a 2040-es céldátum csak annyiban megalapozottabb a 2030-asnál, hogy később derül ki a tarthatatlansága.

Az előző évtized problémái

Matolcsy mintha elfeledkezett volna arról, hogy a jól hangzó, de megalapozatlan célszámokat éppen ő kezdte el hirdetni. Például az általa még gazdasági miniszterként jegyzett Növekedési Terv szerint Magyarországnak öt év alatt az EU tíz legversenyképesebb országa közé kellett volna kerülnie. A versenyképességi listákon azonban azóta is szinte folyamatos a lecsúszás. Magyarország az IMD mértékadó versenyképességi listáján az EU tagállamok közül 2024-ben már csak Bulgáriát előzte meg. A versenyképesség ilyen folyamatos romlása nemcsak arra figyelmeztet, hogy abba kellene hagyni a vágyálmok céldátummá gyúrását, hanem arra is, hogy a Matolcsy által visszatérően magasztalt 2010-es évek növekedése egyáltalán nem a versenyképesség javulásán, a fenntartható növekedésen alapult.

Az MNB elnöke azzal indokolta az óvatosabb tervezés szükségességét, hogy a kormány – a jegybank figyelmeztetései ellenére – „valahol ismét utat tévesztett”. Többek között késlekedett az infláció elleni küzdelemmel, a fék helyett a gázra lépett. A jegybank elnöke a kormány – indokolt – ostorozása mellett nem fukarkodott az öndicsérettel sem. Csakhogy az MNB rendkívül laza, vagyis a hitelfelvételt – különösen a NER-hez kapcsolódó vállalkozások számára extra alacsony, fix kamatokkal – támogató monetáris politikájával társtettes volt az egyensúly felborításában, az infláció elszaladásában. Emellett az MNB 2022. októberi, 13 százalékról 18 százalékra történő kényszerű kamatemelése kifejezetten a jegybank hibáját követően vált elkerülhetetlenné, amikor Matolcsy a keresletélénkítő politika szellemében – vagy legalábbis a korlátozások elkerülése reményében – bejelentette a kamatemelési ciklus leállítását, ami devizaválságot indított el.

Matolcsy az előző évtized gazdaságpolitikájához történő visszatérést – talán nem függetlenül attól, hogy azt gazdasági miniszterként még ő indította el – tekintené üdvösnek. Csakhogy, amint arra többen, legmarkánsabban és legelőször talán Surányi György, számos alkalommal felhívták a figyelmet, a 2010-es évek nem hozott kiemelkedő növekedést, miközben az egyensúly 2016 után érezhetően romlott, és a régióban az egyik legrosszabb lett. Nem beszélve arról, hogy

a 2010-es években épült ki problémáink fő oka, az államközpontú, lojalitásalapú, az intézményi függetlenséget és piaci versenyt kikapcsoló vagy legalábbis vészesen korlátozó „magyar modell”.

Erőltetett növekedés

Ennek volt gazdaságpolitikai tükröződése a „munkaalapú társadalom” koncepciója is, amely ugyan a foglalkoztatás emelkedésével járt együtt, de óriási károkat okozott, hogy erre a „tudásalapú társadalom” helyett került sor. Hasonló tévút az az „újraiparosítási” koncepció is, amely az elmúlt években az akkumulátor-nagyhatalommá válás víziójában csúcsosodóit ki. Ez gigantomán egyoldalúsága, a gyártáshoz szükséges munkaerő, energia és víz hiánya, valamint támogatásigényessége és környezetszennyező jellege miatt eleve elhibázott koncepció volt. Idén kiderült, hogy az elektromos autók iránti fizetőképes kereslet is hiányzik – ráadásul számos jel szerint nemcsak konjunkturális, hanem használhatósági és árokokból is – ami az egész koncepció zsákutcába kerülésére utal.

A kormány azonban akkumulátor hulladékfeldolgozó üzemek létesítésével – részben talán már kényszerűen – tovább kíván haladni a zsákutcában. A vándorgyűlésen az elmúlt évek kritikájaként az MNB elnöke is kiemelte, hogy az eddigi – például autóipari – beruházásoknál nagyobb hozzáadott-értéket eredményező fejlesztésekre lenne szükség, és a külföldi tőkebefektetések támogatása helyett ezt a pénzt inkább az oktatásra és egészségügyre kellene fordítani.

Matolcsy aktuálpolitikai üzenetei a fenntartható növekedés, a versenyképesség és a termelékenységnövelés fontosságáról sokkal reálisabbak a kormány erőltetett növekedést forszírozó magatartásánál. Az MNB két éve folytatott szigorú, a kamatokat jellemzően óvatosan, az ország megítélésére és az árfolyamra is figyelő módon csökkentő politikája döntő szerepet játszott az infláció csökkentésében. A gazdaságfejlesztési miniszter mégis visszatérően bírálja az „óvatossági motívumot” a jegybank lassú kamatcsökkentése és a fogyasztók visszafogott költési hajlandósága esetében is. Holott előbbre tartana az ország – kisebb lenne a deficit, kevesebb a rossz beruházás, több az EU-transzfer és jobb az ország nemzetközi megítélése –, ha a gazdaságpolitikában, ezen belül a költségvetési, a fejlesztési és az Európa-politikában is érvényesült volna az óvatos, nem vágyvezérelt döntéshozatal.

A Bloomberg szeptember elejei cikke szerint a magyar kormány 2025-ben mintegy másfél éves – a következő országgyűlési választásokig tartó – költségvetési lazításra készül, amit a pénzügyminiszter határozottan cáfolt, és megerősítette, hogy az idei 4,5 százalékos GDP-arányos államháztartási deficit után 2025-ben 3,7 százalékos, 2026-ban pedig már 3 százalék alatti, 2,9 százalékos deficitet tervez. A cáfolat meggyőző voltát azonban erősen gyengíti, hogy eközben a kormány és maga a pénzügyminiszter is a kkv-szektor, valamint a családok támogatásának jelentős jövő évi bővítését – magyarán költekezést – helyezett kilátásba. A miniszterelnök pedig az általa békeköltségvetésnek nevezett cselekvési terv középpontjába a 2025. évi gazdasági növekedés 3-5 százalékos sávba való „feltolását” állította.

Mi ez, ha nem erőltetett növekedés?

Hiány és államadósság

Az ígért deficitcsökkentés hitelességét emellett nemcsak az elmúlt vagy akár az idei év törvénybe foglalt  hiánycéljának vészes túlteljesülése erodálja, de az olyan retorikai apróságok is, mint hogy a Pénzügyminisztérium „A kormány elkötelezett az egyensúlyi mutatók javítása mellett” címen adott hírt a hatalmas, több mint 400 milliárd forintos augusztusi deficitről. Aminek következtében az első nyolchavi hiány 13,5 százalékkal meghaladta a törvényileg előirányzottat, és az időarányos kétharmaddal szemben elérte a jelenleg érvényes cél 71,5 százalékát. Ez nem éppen markáns hiánycsökkentési elkötelezettségre utal. Igaz, a közlemény szükség esetén további – meg nem nevezett – lépéseket is kilátásba helyez a hiánycél tartása érdekében. A szöveg egyébként az eddigi szigorításokat – például egyes beruházások elhalasztását, az adóemeléseket – sajátos, pozitív hangulatot sugalló megfogalmazással a „költségvetési mozgástér javításának” nevezi.

Az idei, aktuálisan 4,5 százalékos deficitcél elérése még további lépések esetén is felettébb kérdéses. Ugyanis a már jelenleg is gyenge egyensúlyt pótlólagosan rontani fogja az Európai Unió Bírósága által az uniós menekültügyi politikától való eltérések miatt Magyarországra kiszabott, már eddig is jóval több mint 100 milliárd forintos, további késés esetén naponta mintegy 400 millió forinttal emelkedő bírság. (Csak a rend kedvéért: ez csak tetézi a zárolt EU-transzferek okozta, a kormány hibájából bekövetkező forrásvesztést.)

Emellett a kormány által tavasszal remélt 2,5 százaléknál már a pénzügyminiszter által is alacsonyabbra, 1,8-2,2 százalékra becsült idei növekedés is nehezíti GDP-arányos hiánycél elérését. (A kormány aktuális prognózisának eléréséhez egyébként az első félévi 1,3 százalék után a második félévben 2,5-3 százalékos növekedésre lenne szükség, amit a tartósan pesszimista és stagnáló európai, valamint magyar gazdasági várakozások nem támasztanak alá. Valószínűbb a csak 1,5 százalék körüli bővülés.) A hiánycsökkentésre azért is szükség lenne, mivel a GDP-arányos államadósság az első negyedév végén 76,1 százalék volt, 2,6 százalékponttal magasabb a tavaly év véginél, miközben ez év végére törvény szerint az egy évvel korábbinál kisebbnek kellene lennie. Ezt figyeli az EU és a hitelminősítők is. Az előbbivel – mivel Magyarország ellen már így is túlzottdeficit-eljárás folyik – a kormány egyelőre kevéssé törődik, az utóbbira nagyon is oda kell figyelnie, mivel egy leminősítés komoly veszteséget okozhat.

Milyen jegybankelnök lesz Varga?

A kormány láthatóan támogatja 2025-re a bérek, ezen belül a minimálbér jelentős, a nemzetgazdasági miniszter szerint akár hároméves megállapodás keretében történő, évi 11-12 százalékos emelését. Ebben a 2026. évi választások előtti hangulat javítása mellett a költségvetési – a jövedelmet és a fogyasztást terhelő – adóbevételek emelkedése játszhat szerepet. Csakhogy mondjuk 10 százalékos átlagos béremelés és a kormány által várt – a már bejelentett 3,2 százalékos nyugdíjemeléssel azonos – infláció esetén 6,5 százalékos reálkereset-emelkedés adódik. Ez az ennél jellemzően sokkal lassabban növekvő termelékenység és a bizonytalan jövő évi konjunktúra mellett a vállalatok jelentős részénél áremelést kényszerítene ki, vagyis inflációs hatású lenne.

A kormány azonban nem tart ettől, hiszen az inflációt már „legyőzöttnek” tekinti. A felszínen alátámasztja ezt az augusztusi, nagyon kedvező, 3,4 százalékra csökkent áremelkedési ütem is. Emellett az EKB és a Fed már végrehajtott, illetve várható kamatcsökkentése az MNB-t is további kamatvágásokra sarkallhatja. Ez viszont – figyelembe véve a gyenge magyar növekedést, az EU-transzferek beérkezése és a költségvetési egyensúly javítása körüli, inkább növekvő, semmint csökkenő bizonytalanságot, különösen, ha ezek a kockázatok a nemzetközi hitelminősítők értékelésében is megmutatkoznának –, a forint gyengüléséhez, ezzel inflációhoz vezethet. Az áremelkedés egyébként is makacs voltára utal, hogy a maginfláció az egy évvel és egy hónappal korábbihoz is viszonyítva is magasabb az inflációnál.

A kormány nem tart az élénkítés külső egyensúlyt rontó hatásától sem. A folyó fizetési mérleg aktívuma magas, az első félévben 3,7 milliárd euró, ezen belül a külkereskedelmi többlet 7,6 milliárd euró volt. Ez azonban főleg a beföldi felhasználás 1 százalékos csökkenésének következménye. Az első félévi 1,3 százalékos GDP-növekedés tehát a külkereskedelmi aktívum eredménye, ami azonban nem a kivitel növekedésének, hanem a behozatal 6 százalék körüli zuhanásának volt a következménye. Mivel a kormány a belföldi felhasználás élénkítését tervezi, a külkereskedelmi többlet a bővülő import hatására gyorsan összezsugorodhat. Figyelmeztető az is, hogy a fizetési mérleget kiegészítő EU-transzferek az első negyedévi előlegkifizetések óta szinte leálltak, és további beérkezésük mértéke is kérdéses.

Ugyanakkor Magyarország nemzetközi tartalékai idén jelentősen, a 2023. végi 41,4 milliárd euróról augusztus végére 47 milliárd euróra emelkedtek, részben a folyó fizetési mérleg többlete, részben a nagy hitelfelvételek következtében. A magas tartalékszint lehet a kormány óvatosságának megnyilvánulása, amivel részben ellensúlyozhatja a magyar gazdaság egyébként törékeny megítélését. Félő azonban, hogy e tartalékgyűjtésnek mindenekelőtt a választási élénkítésre való felkészülés a célja.

A nemzetgazdasági – feltehetőleg hamarosan csúcs – miniszternek, Nagy Mártonnak minden bizonnyal ez a célja, és nem mond ennek ellent Varga Mihály sem, aki tavasztól várhatóan Matolcsy utóda lesz. A jelenlegi pénzügyminisztert sokáig a lojalitás mellett a szakszerűségre is figyelő embernek tartották. Amikor azonban engedett a miniszterelnök választási-költekezési programjának, sokan csalódtak. Jegybankelnökként azonban nemcsak a miniszterelnök lesz (immár informálisan) a főnöke, hanem a pénzpiac is, amely például egy esetleges forintgyengülés révén gyors korrekciókat kényszeríthet ki. Egyelőre nyitott kérdés, hogy a szakszerűség előbb kerekedik-e a lojalitás fölé, mint hogy kitörne a következő válság.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMinden forintot megmozgatna a kormány a választások előttA lakáshitelek 5 százalékos kamatplafonja újabb jele annak, hogy a kormány minden erejével igyekszik felpörgetni a gazdaságot, lehetőleg más pénzén.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrbán nagyokat mondott, de tényleg nem rosszak a magyar növekedési kilátásokInkább 3, mint 5 százalékos növekedés várható jövőre, de ez Közép-Európában és az uniós mezőnyben is az erősebb teljesítmények közé tartozhat.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVeszélyben az államadósság kötelező csökkentése, mit lép a kormány?Minden bizonnyal megteszi a minimálisan szükséges lépéseket a kormány, de ha a szokásos eszközökhöz nyúl, akkor folytatódhat Magyarország régiós lecsúszása.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Pénz 2024-es költségvetés államadósság infláció költségvetés költségvetési hiány matolcsy györgy mnb Varga Mihály Olvasson tovább a kategóriában