A Nyugat-Balkán az elmúlt években kiemelkedő terepe lett a magyar kül- és külgazdaság-politikának, a magyar kormány és gazdasági elitje a baráti Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságban, Észak-Macedóniában és Szerbiában is élénk kapcsolatépítésbe kezdett.

Ez sok szempontból racionális stratégia. A térség országai az Európai Unió kapujában állnak, geopolitikai jelentőségük az ukrajnai háború során felértékelődött, és európai integrációjuk esetén Orbán Viktor ideológiai szövetségeseivé válnának az uniós intézményekben.

Gazdasági oldalról alacsonyabb fejlettségük, gyengébb hazai cégeik és jelentős fejlődési potenciáljuk jelent komoly lehetőséget a kifektetések – azaz a magyar vállalatok külföldi tőkebefektetéseinek – ösztönzését időszakosan hangoztató kormány szempontjából.

A probléma, hogy – az uniós integrációt követően erős konvergenciát mutató térségbeli gazdaságokkal szemben – a Nyugat-Balkán országai nem nagyon képesek felzárkózni: növekedési teljesítményük tartósan gyenge, munkanéküliségük magas, és a történelmi viszontagságok közepette a piaci viszonyok elég sajátos és nem kifejezetten szabad rendszere alakult ki az adott országokban. Ez kérdéseket vet fel a magyar kifektetések megtérülését illetően.

Stagnálás, rövid meglódulásokkal

Az Eurostat szerint 2023-ban a fejlettségi összehasonlítások leggyakrabban használt mutatója, az egy főre eső, vásárlóértéken számolt bruttó hazai össztermék (GDP) tekintetében egyedül Montenegrónak sikerült megugrania az EU-átlag felét, és a jelenlegi tendenciák alapján a következő években talán Szerbia juthat még el idáig.

A délszláv országok fejlettségét illetően persze joggal merül fel, hogy az 1990-es évek jelentős részét egymással folytatott háborúzással töltötték, ezért alacsonyabb szintről indultak, mint a térség más országai. Azonban ez nem minden esetben igaz: az ezredfordulón az Eurostat adatai szerint Észak-Macedónia és Szerbia fejlettsége nagyjából azonos volt Románia és Bulgária értékével, és a két szegényebb balti állam, Litvánia és Lettország sem sokkal járt előttük. Ugyanez igaz Montenegróra, amely 2006-os függetlensége idején szintén nagyjából a román és bolgár szinten állt, azóta azonban markánsan lemaradt, dacára annak, hogy még az eurót is bevezette.

Az uniós átlaghoz viszonyított konvergencia terén a magyar kormány által kiszemelt államok teljesítményét rövid meglódulások és hosszú stagnálások jellemzik. Észak-Macedónia például 2016 és 2023 között egyáltalán nem közelített az uniós életszínvonalhoz, míg Szerbia 2008 és 2019 között, Bosznia-Hercegovina 2007 és 2017 között alig két százalékpontot hozott. (Ez persze nem azt jelenti, hogy ne nőtt volna ezekben az országokban a GDP és az életszínvonal, hanem azt, hogy az nem nőtt gyorsabban a jóval fejlettebb EU átlagánál, illetve lassabban nőtt az uniós átlaghoz közelítő térségbeli EU-tagállamokhoz képest.)

Hasonlóan siralmas a magyar külpolitika által kevésbé kedvelt muszlim Albánia helyzete, amely 2010 és 2021 között két százalékponttal került közelebb az EU-átlaghoz, míg Montenegró esetében a 2007 és 2014 közötti időszakot jellemezte hasonló helyben járás, bár azóta ott – nagyrészt a turizmus és a külföldi ingatlankereslet felfutása miatt – valamivel nagyobb lendületet kapott a konvergencia. 

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) adatai szerint a munkanélküliségi ráta egyedül Szerbiában van tíz százalék alatt (ott is 9,4 százalék), a foglalkoztatottak aránya a 20–64 közötti lakosságban szintén elmarad a 75 százalékos uniós átlagtól. A kivándorlás mértéke jelentős, a népesség mindenhol stabilan fogy, az exportot egy-két kivételtől eltekintve az egyszerű termékek dominálják, a folyó fizetési mérleg pedig mindenhol vaskos mínuszban van.

Nem épülnek az intézmények

A jelenség egy alapvető magyarázata a magas korrupció, amely tekintetben Európában messze sereghajtók a térség országai, nagyjából Ukrajnával (illetve az egyes listákon Ukrajna szintjére süllyedő Magyarországgal) állnak azonos szinten a korrupció érzékelését mérni hivatott rangsorokban. Bár manapság a fejlődésgazdaságtan egyes avantgárd irányzatai Kína példája alapján kétségbe vonják, hogy a politikusok megkenése valóban egyértelműen árt a fejlődésnek, a balkáni alkotmányos költségek mérete, az átfogó nepotizmus, klientizmus és a közvagyon elsikkasztásának régi hagyománya a jelek alapján használni biztosan nem használ.

Egy tágabb sztenderd magyarázat a politikai hatalomgyakorlás jellege. Az érintett országok mindegyikében probléma az igazságszolgáltatás hatalomtól való függése (avagy függetlenségének hiánya), a hatalom feletti fékek és ellensúlyok kikezdése, a populista, gyakran egy-egy erős vezető köré gyűlő politikai mozgalmak dominanciája, a délszláv háborúkban megerősödött szervezett bűnözés és a politika összefonódása, valamint a kormánypárt és az államszervezet közötti határ elmosódása, avagy az állam foglyul ejtése. 

Ebből fakadóan nem alakultak ki a gyorsabb növekedéshez szükséges intézményi feltételek. A gazdaságpolitikai döntéshozatal részrehajló és gyenge színvonalú, a szürkegazdaság mérete jelentős, a külföldi működőtőke-befektetések értéke alacsony maradt, a gazdasági viszonyokat pedig a piaci verseny helyett oligarchák határozzák meg.

Mindemellett pedig a korrupciós mutatók és politikai instabilitás tekintetében nagyon hasonló szintről indult Bulgáriával és Romániával szemben az európai uniós integráció sem kényszerítette őket alapvető szerkezeti és intézményi reformok meghozatalára. Ugyan kereskedelmi és befektetési téren erősen összefonódtak az EU-val, az integráció a térség politikai problémái miatt lassan halad – a lassan haladó integrációs folyamat pedig bizalomvesztéshez és az unió által diktált jogi és államigazgatási reformok további elodázáshoz vezet.

Magyar nyomulás

A magyar kormányt ugyanakkor a fenti politikai és gazdasági érdekek mentén nem zavartatják ezek a kockázatok. 

Bosznia-Hercegovinának, azon belül is az 1,2 milliós Bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaságnak az Eximbank 2022-ben 110 millió eurós hitelt nyújtott, míg az entitást vezető szerb nacionalista Milorak Dodik 2023-as budapesti látogatásán további 118 millió, idén áprilisban, Orbán Viktor vizitjén további 140 millió eurós beruházásokat jelentettek be, utóbbiakat többet között a Veolia, az MVM és az Alteo részvételével.

Ezek annak fényében jelentős összegek, hogy Bosznia teljes külföldi befektetésállománya mindössze 8,9 milliárd euró volt 2022 végén, és a német befektetések összértéke például csupán 550 milliót tett ki. Ahhoz képest pedig végképp súlyos ütemű gazdasági offenzíváról van szó, hogy a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2022-ben mindössze 19 millió eurónyi befektetésállománnyal bírtak a magyar vállalatok Boszniában.

Észak-Macedóniának idén nyáron Magyarország 500 millió eurós, kedvezményes feltételrendszerű – 3,25 százalékos kamatozású, 15 éves lejáratú – kölcsönt nyújtott az Eximbankon keresztül (amelyet a VSquare értesülései szerint az áprilisban felvett egymilliárd eurós kínai hitelből finanszírozott). A boszniai stratégiához hasonlóan az államközi hitelezést a kormányközeli magyar vállalatok megjelenése kíséri, a 4ig például a macedón telekommunikációs piac iránt érdeklődik.

A gyenge gazdaságú, alig 1,8 milliós ország azután értékelődött fel Budapesten, hogy a tavasszal ismét hatalomra jutott a Belső Macedón Forradalmi Szervezet – Demokratikus Párt a Macedón Nemzeti Egységért (VMRO-DPMNE). A párt előző vezetője, Nikola Gruevszki 2018–ban a magyar diplomácia közreműködésével menekült Magyarországra, miután hazájában a politikai-gazdasági elit rendszerszintű titkosszolgálati megfigyelésének nyilvánosságra kerülése miatt elzavarták, majd korrupció miatt börtönre ítélték.

A magyar kormány emberei az észak-macedón médiapiacon is megjelentek, több online hírportál és az egyik tévétársaság is magyar érdekeltségbe került. 2020-ban a macedón hatóságok eljárást indítottak Schatz Péter ellen, aki Habony Árpád kommunikációs háttérember üzlettársa és a kormánymédia régiós terjeszkedésének egyik kulcsembere.

A helyzet iróniája, hogy miközben a térség uniós integrációja mellett kardoskodik, ezeken a helyeken a magyar kormány olyan szereplőket támogat, akik kifejezetten csökkentik a csatlakozás esélyét, és a gazdasági felzárkózáshoz szükséges intézményi reformokat is akadályozzák.

• Dodik az elmúlt években egyre gyakrabban és hevesebben emlegeti a terület függetlenedését, illetve Szerbiához csatolását, és ezzel a délszláv háborút lezáró 1995-ös daytoni békemegállapodás felrúgását, ezért az Egyesült Államok szankcionálta, az EU pedig Bosznia integrációja helyett a konfliktus kiújulásának megakadályozásával van elfoglalva.
• Észak-Macedóniában a VMRO-DPMNE hatalomra jutása kiújította a Görögországgal és Bulgáriával szembeni, szövevényes történelmi és identitásbeli okokból fakadó névvitát. Az elmúlt hónapokban Gordana Sziljanovszka-Davkova köztársasági elnök és Hrisztijan Mickoszki kormányfő is a két EU-tag által kifogásol Macedónia néven hivatkozott az országra, és a bolgárokat nemzetalkotó etnikumként elismerő alkotmánymódosítást is ellenzi.

Balkáni nagy játszma

A legerősebb ütemben Szerbiában nőnek a magyar befektetések. Bár itt a közös határ és a jelentősebb piacméretből fakadóan komolyabb gazdasági racionalitás áll emögött, a jelenséget az országot 2014 óta miniszterelnöki, majd 2017 óta elnöki pozícióban egyre keményebb kézzel irányító Aleksandar Vučić és Orbán Viktor kormányfő erős politikai kapcsolata kíséri.

A két vezetőt hasonló ideológiai hátterük és belpolitikai hatalomgyakorlási technikáik mellett a pávatáncos külpolitika is összeköti.

• Vučić az ukrajnai háború dacára kiáll a régi jó orosz viszony fenntartása mellett – amerikai szankciókkal sújtott védelmi minisztere, Aleksandar Vulin Szerbia szövetségesének nevezte Moszkvát egy vlagyivosztoki üzleti fórumon.
• Eközben Belgrád közvetlenül közreműködik a NATO és Ukrajna lőszerellátásában, az Európai Unió fő potenciális lítiumbeszállítója és a francia hadiipar egy fontos új megrendelője, és retorikailag az európai integráció nagy pártolója, még ha a szerb nép egyre kevésbé támogatja is ezt.
• Egyúttal azonban a szerb elnök nyilatkozatainak alapeleme az ellene folyó állítólagos nyugati összeesküvések emlegetése, és a gazdasági fronton is több lábon próbál állni: az utóbbi években Szerbia a kínai tőkebefektetések legfontosabb európai célországává vált.

Vučić  autokratikus belpolitikai módszerei, a hazai, valamint boszniai és koszovói szerb nacionalizmus, továbbá a pávatánccal járó bizalomdeficit egyfelől az utóbbi években erősen korlátozták a szerb uniós csatlakozás potenciálját. Ugyanakkor a stratégia elért részsikereket is: az elmúlt hónapokban Olaf Scholz német kancellár és Emmanuel Macron francia elnök is Belgrádba látogatott, a kínai befektetések megugrásával párhuzamosan pedig az utóbbi években a szerb felzárkózás üteme is javult valamelyest. A nyugati sajtóban pedig már elkezdtek nagyobb tömegben megjelenni azok a cikkek, amelyek szerint minden jogállamisági kétely ellenére a Nyugatnak geopolitikai szempontból alapvető érdeke Szerbia megnyerése.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország 45 milliárdot fektet be a Balkánon, miután Orbánnal nézte a tűzijátékot egy boszniai vezetőMilorad Dodik, a boszniai szerbek vezetője nem ment haza üres kézzel az augusztus 20-i tűzijátékról.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVette a lapot Mészáros Lőrinc, elkezdtek kifektetni a cégeiHorvát agrárcéget vesz a múlt héten bejelentett boszniai cementgyár után a Mészáros-csoport.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkTovábbra is várják a magyar pénzt az eladósodott boszniai szerbek, újabb beruházásokat szeretnénekA beígért magyar támogatásokból még semmi nem érkezett a boszniai szerb gazdálkodóknak, noha a magyar kormány látszólag továbbra is fő támogatója a Bosznia-Hercegovinától elszakadást zászlajára tűző Milorad Dodik boszniai szerb vezetőnek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkOrbán szerb szövetségesének súlyos maffiamódszereire világít rá egy embereket daráló bűnszervezet pereLehallgatások és fényképek is azt mutatják, hogy egy brutális, több tucat gyilkosságot elkövető bűnbanda Vucic elnök kérésére jött létre, és az ő érdekeit szolgálta.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkMagyarország gyarmatosítani akarta Boszniát, csak közbejött egy világháborúEgy mára elfeledett történelmi hagyományt folytat a magyar miniszterelnök, amikor Bosznia-Hercegovinán keresztül tör térségi hatalmi szerepre a Balkánon.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Aleksandar Vucic Bosznia-Hercegovina boszniai szerb Köztársaság észak-macedónia kifektetés külpolitika Milorad Dodik Orbán Viktor Szerbia Olvasson tovább a kategóriában