(A szerző az ING Bank vezető elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
Az Egyesült Államok költségvetési hiánya és annak a dollárra gyakorolt hatása az egyik legfontosabb téma a közelgő elnökválasztás kapcsán. A költségvetési hiány fenntarthatósága és az ebből fakadóan lehetségessé váló adósságválság kérdései mind a pénzpiaci befektetők, mind a vállalatvezetők figyelmét felkeltették. Ennek ellenére a Harris-Trump vita aligha vitt közelebb bárkit a megoldáshoz.
A kötvénypiaci válságok esetében alapvetően két fő típust szokás megkülönböztetni. Ezek közül a súlyosabb a teljes fizetésképtelenség réme okozta pánik, amikor a piac arra számít, hogy az állam nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit. Ilyenkor a kötvények ára drasztikusan csökken, és a hozamgörbe erősen invertálttá válik. Vagyis a hozamgörbe rövid végén nagyon magasra szöknek a kamatok, és a hosszú végén ennél jóval alacsonyabb kamatokat látunk. Talán mondani sem kell, hogy az amerikai államkötvények esetében ez katasztrofális következményekkel járna a teljes, globális pénzügyi rendszerre nézve, de szerencsére ennek valószínűsége azért rendkívül alacsony.
A másik, enyhébb kockázat az úgynevezett technikai vagy szelektív csőd, amely akkor fordulhat elő, ha az Egyesült Államok ideiglenesen nem tudja teljesíteni valamely aktuális fizetési kötelezettségét, például az adósságplafon felfüggesztésének késedelme miatt. Bár ez is súlyos piaci turbulenciával járna, de mivel ez rövid távú problémaként definiálható (hiszen végeredményben egy törvénymódosítással emelhető a plafon), így a kötvénypiaci befektetők végül megkapnák a pénzüket.
Az említett két eset a kötvénypiaci csődkockázat két végletes esete. Az egyik tehát súlyos és teljes államcsőd, a másik pedig egy átmeneti technikai fizetésképtelenség, amely teljességgel visszafordítható.
Van azonban egy harmadik, sokkal gyakrabban előforduló kötvénypiaci kockázat is. Egy olyasfajta, amit minden kötvénypiaci befektető fut a mindennapokban: a bizalmi válság.
Ebben az esetben a piac ugyan nem számít teljes csődre, de növekszik a bizonytalanság a kötvényt kibocsátó intézmény (példánkban az Egyesült Államok) fizetőképességével kapcsolatban. Ez a fajta válság is a kötvényárak csökkenéséhez és a hozamok emelkedéséhez vezethet bármilyen konkrét csődesemény nélkül is.
Jelenleg az Egyesült Államok nagyjából 6 százalékos GDP-arányos költségvetési hiánnyal működik, ami jelentős nyomást helyez az adósságkezelést végző kincstárra. Sokan abban reménykednek, hogy a novemberi elnökválasztás kimenetele nagyban befolyásolja majd a költségvetési helyzetet, és akár enyhítheti is ezt a nyomást. A valóság azonban az, hogy a választások után, függetlenül a győztestől, kevés esély mutatkozik a deficit gyors csökkentésére. Ez azt jelenti, hogy az államkincstárnak továbbra is rekordmennyiségű kötvényt kell kibocsátania a hiány folyamatos finanszírozására.
Eddig a pénzpiacok viszonylag jól fogadták ezt a helyzetet, de ez gyorsan megváltozhat. Ha a befektetők úgy döntenek, hogy nem akarnak új kötvényeket vásárolni a másodlagos piacnak megfelelő hozamszinteken, mert elkezd romlani a befektetői bizalom, akkor az aukciók során a hozamok emelkedhetnek. Időről időre egy-egy kötvényaukción már láttuk ezt a jelenséget, de szisztematikussá még nem vált. Ez utóbbi, tehát hogy sorozatosan „sikertelen” aukciókat tartson a kincstár, meglehetősen ritka, de egyáltalán nem elképzelhetetlen.
Ahogyan jelen pillanatban a befektetői közösség egyöntetűen – felvéve a szemellenzőt – nem akar tudomást venni az amerikai gazdaság adósságproblémáiról, úgy ez hirtelen átfordulhat a másik irányba is. A csordaszellem és a veszteségminimalizálás együtt pillanatok alatt százalékpontokat emelhet a kötvényhozamokon, ami még fenntarthatatlanabbá teszi az adósságpályát, és kész is az ördögi kör. És hogy mi az igazán rémisztő? Amikor legutóbb a normának tekinthető 3 százalék körül volt az Egyesült Államok költségvetési hiánya, tehát 2016-ban, akkor negyedéves szinten az újrafinanszírozási igény nagyjából 500 milliárd dollár volt. Ma ez már 1100 milliárd dollárra rúg.
Költségvetési szakértők szerint 1500 milliárd dollár közelében van a vörös vonal, ahol már a befektetők is megnyomnák a pánik gombot.
A piacok „szépsége”, hogy egy esetleges amerikai adósságválság paradox módon erősítheti a dollárt, legalábbis rövid távon. Ennek oka, hogy egy ilyen esemény az egész globális pénzügyi rendszert megrázná, ami általában a dollár erősödéséhez vezet, mivel a befektetők biztonságos menedéket keresnek. Válság esetén megnövekedhet a dollár iránti kereslet a határidős devizapiacon, ami szintén erősítheti az amerikai valutát. Az amerikai jegybank (Fed) és az államkincstár valószínűleg gyorsan beavatkozna egy ilyen helyzetben, ami stabilizálhatja a piacokat. Ennek hatására pedig amilyen gyorsan beerősödött a dollár, olyan gyors lenne a visszaigazodás is, némi túllendüléssel.
Egy ilyen drasztikus kötvény- és devizapiaci kilengés aligha szolgálná bárkinek az érdekeit. Már csak azért sem, mert az elmúlt években látott – amerikai szempontból kedvező – folyamat gyorsan a visszájára fordulna. A nemzetközi kötvénypiacokon ugyanis újra egyre nagyobb szerepet kaptak a dollárban kibocsátott kötvények. A közelmúlt kamatemelései visszaállították a globális piacok étvágyát a dollárhoz kötött pénzpiaci eszközök iránt. Pont ezt a visszatérő bizalmat és az amerikai fizetőeszköz globális vezető szerepét ásná alá hosszútávon egy ilyen válság.
A következő amerikai kormányzatnak, függetlenül attól, hogy melyik párt kerül hatalomra, kezelnie kell ezt a kockázatot – ha már magát a költségvetési problémát nem is nagyon akarja. Azonban előbb-utóbb kénytelenek lesznek belátni, hogy a hosszú távú fiskális konszolidáció, a gazdasági növekedés ösztönzése és a befektetői bizalom fenntartása egymástól el nem választható folyamatok.
Pénz
Fontos