A 2022-őt megelőző tíz év trendjeit nézve ritka volt az olyan ország az Európai Unióban, ahol csökkent a felsőoktatásban tanulók aránya, de Magyarország ezek közé az országok közé tartozott. A valósághoz képest mindez azonban még így is túlságosan pozitív képet fest, hiszen ezt az arányszámot is csak külföldi diákok évi több tízmilliárd forintos költségű idecsábításával sikerült elérni. Az Eurostat adatai ugyanis csak azt mutatják meg, hogy az adott országban mennyien járnak felsőoktatásba, és ez milyen arányban van a helyi fiatalok számával. Magyarországon azonban a hallgatók egyre nagyobb része nem magyar.
Ez a trend nem ellentétes a kormányzati elképzelésekkel. Orbán Viktor miniszterelnök gyakran szokott arról beszélni, hogy szakmát szerezni adott esetben jobb döntés, mint diplomát, hogy „nincs olyan technológia, tudományos, technikai fejlettség, nincs olyan pénzügyi trükk és manőver, ami a munkát és a termelést kiváltaná”, vagy hogy amíg régebben „úgy vélte mindenki, hogy a jövőt a diplomások határozzák meg”, most már mindenki tudja, hogy „a munka és szakmunka nélkül nincs jövő”.
Az alábbi ábra ezért a nappali munkarendben tanulók számát mutatja meg állampolgárság szerint. Ez az adat azért releváns, mert a fiatalok leginkább nappali munkarendben tanulnak. Esti, levelező és távoktatási rendszerben jellemzően idősebbek járnak egyetemre. Jól látható, hogy 2013/2014-től indult gyors növekedésnek a külföldiek aránya.
A magyar külpolitika aktívan tesz azért, hogy több külföldi járjon a magyar felsőoktatási intézményekbe. A Stipendium Hungaricum-ösztöndíj segítségével a fejlődő országokból érkeznek leginkább hazánkba diákok, Szijjártó Péter külügyminiszter külföldi útjai során az elmúlt években rendszeresen és szívesen írt alá ilyen megállapodásokat.
Bár léteznek más ösztöndíjak is, és vannak külföldi diákok, akik saját maguknak fizetik a tandíjukat, az elmúlt években már csak önmagában a Stipendium Hungaricum-ösztöndíjasak számának növekedése jelentősen hozzájárult a külföldiek arányának növekedéséhez a magyar felsőoktatásban. A 2010-es évek közepéhez képest 2023-ig a Stipendium-ösztöndíjasok aránya a külföldi diákokon belül 8-ról 30 százalékra nőtt, mielőtt a 2023/2024-es tanévben megtorpant volna.
A legtöbb ösztöndíjat, 7605 darabot az ázsiai diákok kapták meg, őket az afrikaiak követték 2467 fővel. Arányaiban azonban Dél-Amerikából jönnek leginkább az ösztöndíj miatt, minden második diák. Európából alig kap valaki. A 889 ösztöndíjas hely harmada a baráti Oroszországnak ment, 270-en kaptak onnan magyar állami támogatást tanulmányaikhoz.
Ha nem csak a Stipendium-ösztöndíjasakat nézzük, a 2022/2023-as évre vonatkozó adatokból az derül ki, hogy a legtöbb diák Németországból (3325 fő), Kínából (2472 fő) és Iránból (2011 fő) jött Magyarországra tanulni, de viszonylag sok román, szerb, szlovák, indiai, pakisztáni, nigériai és jordániai állampolgár is tanult tavaly a magyar egyetemeken és főiskolákon. A legtöbb Stipendium-ösztöndíjas Jordániából, Vietnamból, Mongóliából, Kazahsztánból, Indiából és Pakisztánból érkezett.
Az alábbi ábrán összegyűjtöttük, hogy mit is tanulnak a külföldiek nálunk. Sokat hallani az orvosi egyetemekre érkező német és nyugati diákokról, és jól látható, hogy tényleg az orvosi karokon van a legtöbb külföldi majd tízből hatan nem is magyarok már. Ráadásul itt valóban nem az ösztöndíjasok a jellemzők.
Ennél is többen vannak műszaki doktori képzéseken: már szinte minden második doktorandusz külföldi hallgató, jellemzően Stipendium-ösztöndíjjal. A doktori iskolák diákjai ma már egyre inkább külföldi, EU-n kívüli országból érkezett doktoranduszok. Egyrészt jó hír, hiszen ezzel Magyarország hozzájárulhat ezeknek az országoknak a fejlődéséhez.
Másrészt viszont elkeserítő, mert az európai szinten is alacsony magyarországi doktori ösztöndíj és egyetemi oktatói bérek miatt nagyon kevés magyar diák szeretne doktori képzést végezni. Ez pedig azt is jelenti, hogy kétséges, honnan lesz oktatókból és kutatókból utánpótlás. Márpedig az ő hiányuk Szijjártó Péter dolgát is megnehezíti, ha ösztöndíjas együttműködéseket szeretne kötni, hiszen oktatói utánpótlás nélkül az egyetemek se igen működhetnek.
Nem csak tudományterületenként, intézményenként is nagyon eltérő a külföldi diákok aránya: ami talán meglepő, hogy nem a Semmelweis Egyetemen vannak a legtöbben arányaiban, hanem egy magánintézményben, az International Business Schoolban (IBS). Ezen az üzleti egyetemen minden második diák külföldi, ahogy az Állatorvostudományi Egyetemen is.
A SOTE a harmadik helyével így is fontos intézmény a külföldieknek körében, minden harmadik diákjuk nem magyar volt a 2022/2023-as tanévben. Igazán sokan vannak a debreceni, szegedi és pécsi egyetemeken, ahogy a Corvinuson is: ezeken az intézményenken legalább minden ötödik hallgató külföldi volt. Az állami fenntartású maradék két nagyobb egyetemen (BME, ELTE) viszont kisebb volt a külföldi hallgatók aránya.
A fenti ábrán intézményenként feltüntettük a stipendiumos hallgatók arányát is. Ami érdekes, hogy a külföldiek körében legnépszerűbb egyetemeken van kevesebb állami ösztöndíjas külföldi, ezek a nemzetközileg is versenyképes egyetemek tehát.
Minél kevesebb külföldi érdeklődik egy hazai egyetem iránt piaci alapon, annál több Stipendium Hungaricum-ösztöndíjas jelenik ott meg.
A legtöbb stipendiumos hallgató a Debreceni Egyetemen van, ahol a hallgatók csaknem tizede a fejlődő országokból származó, a magyar állam pénzén tanuló diák, és csaknem ekkora az arányuk a Corvinuson is.
Az állam sokat költ a külföldi diákokra: a 2023-as költségvetési beszámoló szerint a Külügyi ösztöndíjas és egyéb képzési programok költsége 33 milliárd forint volt. Ez azt jelenti, hogy minden Stipendium Hungaricumban részesült diákra 2,9 millió forintot költ a magyar állam évente.
A 33 milliárd forint azonban igen jelentős tétel. A központi költségvetés minden más, felsőoktatással kapcsolatos kiadása 2023-ban ugyanis 629 milliárd forint volt. Az állami intézményeknek jutott ebből 133 milliárd forint, a modellváltott és magán intézményeknek 484 milliárd forint, a maradék egyéb felsőoktatási célt szolgált.
A felsőoktatási teljes állami kiadások öt százalékát a külföldi diákok állami öszöndíja tette ki.
A magyar diákokra összességében fejenként 2,5 millió forintot áldoz a magyar költségvetés, bár az egyetemekre fordított források részben a külföldiek képzését is segítik. Még ha ettől el is tekintünk, akkor is 15 százalékkal többet költ egy külföldi diákra a magyar állam, mint egy átlagos magyarra. A külföldi diákok képzésének azonban ez csak a közvetlen költsége, hiszen a teljes kiadásból arányosan rájuk is jut egyetemi fenntartási rész is. Feltételezve, hogy a normatív támogatás arányosan oszlik meg nappali és egyéb képzés, külföldi és magyar között, az állami felsőoktatási kiadások 20 százaléka külföldi diákok képzését szolgálja.
Mindez akár hatékony politika része is lehetne, de mégsem látszik, hogy mitől térülne meg az állam befektetése: miközben évi tízmilliárdokat költ arra a kormány, hogy fejlődő országokból Magyarországra hozzon egyetemistákat, végzés után nem igen segíti, hogy itt dolgozzanak. Pedig igény lenne a magasan képzett szakemberekre, de egyre nehezebb munkavállalási és tartózkodási engedélyhez jutni.
Nem is vizsgálja senki, mi lesz a Stipendium Hungaricum-ösztöndíjasokkal, miután végeznek. A felsőoktatásban oktató forrásaink eltérő tapasztalatokról számoltak be tudományterületenként. Vannak, ahol a külföldi diákok nagy része marad Magyarországon, máshol szinte senki sem. De a maradók sem sokáig maradnak: egyre nagyobb kihívás, hogy akár néhány év magyarországi munka után vagy nem kapnak tartózkodási engedélyt, vagy inkább a jobban fizető nyugati országokba távoznak, ahol szívesebben is látják őket.
Kerestük a finanszírozó Külgazdasági és Külügyminisztériumot a tapasztalatokkal, a Stipendium Hungaricum-program eredményeivel, és azzal kapcsolatban, hogy mennyi külföldi diák marad tanulmányai után Magyarországon, de válaszokat a cikk megjelenéséig nem kaptunk.
Közélet
Fontos