Az ukrajnai háború aktuális történéseit jelenleg egyetlen mondattal össze lehet foglalni: az oroszok támadnak, az ukránok védekeznek, nagyrészt eredményesen, de azért kisebb előrehaladást több helyen is el tudtak érni az oroszok az utóbbi hetekben.

Az általános képből egyetlen hely lóg ki valamennyire, a Herszon megyében a Dnyeper bal partján lévő Krinkij és környéke. Itt még október közepén létesítettek egy kisebb hídfőállást az ukránok, amit az oroszok azóta is próbálnak felszámolni, sikertelenül.

A Herszon városa körüli front december 21-i állása szerint, azóta nem volt érdemi elmozdulás. Pirosas árnyalattal az orosz ellenőrzésű területek, Krinkijt a piros nyíl, illetve a tűz ikon közelében kell keresni. Forrás: Militaryland.net

Hogy ez mennyire zavarja őket, arra közvetett módon az utal, hogy ez az egyetlen beazonosítható harctér, ami szóba került Vlagyimir Putyin év végi telefonos-videós kérdezz-felelek maratonján. Az orosz elnök azt állította, hogy ő utasította arra a vezérkart, hogy ne siessen a hídfő felszámolásával, mert ott szinte saját veszteség nélkül tudnak nagy veszteségeket okozni az ukránoknak.

Az igazság ettől azonban elég messze van, nemcsak ukrán, hanem orosz háborús tudósítói forrásokból is ismert, hogy az orosz csapatok naponta indítanak támadásokat a hídfő ellen, és bár időnként sikerül kisebb területeket visszafoglalniuk, de összességében kudarcot vallanak, hiszen a hídfő még mindig létezik. Ez már önmagában elég rejtélyes dolog, hiszen ha az orosz hadsereg el tud foglalni területeket Bahmut vagy Doneck térségében – ahol elég erős az ukrán védelem –, akkor különös, hogy miért nem képes felszámolni egy olyan ukrán hídfőt, amit maximum pár száz katona tart.

A rejtély megfejtésének van egy aránylag könnyű része: ebben a térségben a folyó jobb, azaz nyugati partja magasabban fekszik, így az ide telepített ukrán tüzérség és dróncsapatok kedvezőbb feltételekkel szállhatnak harcba, mint az alacsonyabb túloldalon az oroszok. (Hiszen azonos haditechnika mellett a lövegek messzebbre tudnak ellőni, és a drónok hatótávolsága is nagyobb. Az utóbbi hetekben itt harcol a Magyar hívójelű Robert Brovdi híressé vált drónos alakulata is.)

Minden más azonban az oroszok mellett szól: ők a csapataikat egyszerűen szárazföldi úton tudják hadianyagokkal és erősítésekkel ellátni, míg az ukránoknak mindent Európa egyik legszélesebb folyóján kell átszállítaniuk csónakokkal, ami már önmagában nagyon veszélyes művelet. Ráadásul az ukrán hídfőt egészen pár nappal ezelőttig rendszeresen akár napi tucatnyi siklóbombával támadta az orosz légierő, a 250, 500, de egyes beszámolók szerint akár 1500 kilós bombákat 50-70 kilométeres távolságból kioldva. Ennek az vetett egyelőre véget, hogy az ukrán légvédelem három Szu-34-es vadászbombázót is lelőtt a térségben, ami után az oroszok felfüggesztették ezeket a légi csapásokat. Ám az ukránok ilyen légi támogatásra sem korábban, sem most számíthatnak.

Pedig az oroszok látszólag a szárazföldön is felvonultatják haditechnikájuk színe-javát, például szolgálnak itt a náluk legkorszerűbbnek számító T-90M harckocsik, és a T-72-esek legújabb verziójából is sok harcol itt, és részben itt érte őket utol a végzetük is.

Krynky.
Backlog geothread.
RU attack on Krynky on the 09th of December resulted in the destruction of 4x T-72B3 Obr2022.
Source: t me/robert_magyar/730@UAControlMap @GeoConfirmed pic.twitter.com/FTDbGEdvnI

— imi (m) (@moklasen) December 13, 2023

A beásott ellenség ellen különösen hatásos Tosz-1A nehéz rakéta-sorozatvetőkből is többet bevetettek itt már az oroszok, amit jórészt szintén onnan tudunk, hogy ezeket drónokkal sikerült megsemmisíteniük az ukránoknak.

Mindent összevetve három magyarázat kínálkozik arra, hogy miért vannak még mindig ukrán katonák Krinkijnél a Dnyeper bal partján.

Putyin igazat mondott

Eszerint kedvező veszteségarány mellett harcolhatnak itt az oroszok, és nekik ez egyelőre megfelel. Az kétségtelen, hogy ez rendkívül nehéz terep az ukránok számára, és a New York Times-nak több, korábban itt harcolt, sérülésből lábadozó ukrán katona arról beszélt, hogy a szűk hídfőben úgy érezték magukat, mint egy céltáblán, ahol az oroszok mindennel lőnek rájuk a kézifegyverektől a légi bombákig.

Ez azonban a fentiek mellett azért sem valószínű, mert az utóbbi hónapokban csak azt az egy orosz harccsoport-parancsnokot váltották le, aki a Dnyeper mentén húzódó fronton zajló műveleteket irányította. (Bár szokás szerint ezt hivatalosan nem jelentették be, orosz háborús tudósítók erről régóta tényként írnak.)

Pedig Oleg Makarevics vezérezredest korábban Putyin is felkereste a főhadiszállásán, de miután nem tudott mit kezdeni a bal parton létesített ukrán hídfőkkel (több is volt vagy van, de hetek óta csak Krinkijnél zajlanak harcok), leváltották, és Mihail Teplinszkij vezérezredes került a helyére. Ő az orosz légideszantos erők (VDV) parancsnokaként ismert, emellett egy időben az ukrajnai műveletek egyik parancsnokhelyetteseként is szolgált, de az utóbbi aktuális meglétét illetően már egy ideje kétségek vannak. Teplinszkij kifejezetten népszerűnek számít, az orosz katonai bloggerek egyik kedvenc parancsnoka, de egyelőre neki sem sikerült felszámolnia a hídfőt.

Csapda Teplinszkijnek

Ehhez kapcsolódik egy olyan elmélet, miszerint az orosz hadvezetés csapdát állított a vezérezredesnek ezzel a kinevezéssel. A dolog háttere szövevényes, de röviden arról van szó, hogy nagyjából egy évvel ezelőtt éles ellentét volt egyik oldalon Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök, a másik oldalon Jevgenyij Prigozsin, a Wagner-csoport vezetője között. Megfigyelők az utóbbi közelébe sorolták Szergej Szurovikin tábornokot, aki rövid ideig az ukrajnai orosz főparancsnok volt, valamint Teplinszkijt. Igaz, az utóbbinak talán csak annyi volt az alapja, hogy a Wagner-közeli bloggerek szívesen erősítettek rá Teplinszkij mondanivalójára, amikor Geraszimovot kritizálta.

A köztük lévő konfliktus alapja az volt, hogy – miután Geraszimov lett az ukrajnai főparancsnok is – Teplinszkij ellenezte, hogy a VDV erőit felmorzsoló támadásokra vessék be, hasonlóan ahhoz, ahogyan a Wagner a börtönökből toborzott csapatait. Emiatt le is mondott, de később a VDV-hez kötődő veteránok csoportjának sikerült elérnie, hogy Putyin visszahelyezze az önálló haderőnemnek számító légideszant csapatok élére. Egy olyan parancsnokról van szó tehát, akinek van önálló mozgástere Geraszimovval és Sojguval szemben, és valószínűleg az utolsó ilyen, miután Prigozsin halott, Szurovikin pedig jó eséllyel továbbra is házi őrizetben van.

A kremlinológusok szerint Sojgu legnagyobb erőssége az intrika, nem lenne hát meglepő, ha Teplinszkijt olyan posztra helyeztette volna, ahol elő tudja idézni a bukását. Ehhez csak annyi kell, hogy ne kapja meg a feladat teljesítéséhez szükséges erőket. Annyit kap, hogy az ukránok ne tudják kiszélesíteni a hídfőt, annyit azonban nem, amennyi a felszámolásához kell. Ha ez a terv, egyelőre működik: a veszteségek és a sikertelenség miatt Teplinszkij hírneve máris erősen kopni kezdett, miközben ha ellenvéleményt fejt ki, akkor az a rossz bizonyítvány magyarázatának tűnik.

Jó ez így

Ennél jóval egyszerűbb magyarázat, ha az oroszoknak csak annyira fontos Krinkij (és a többi balparti ukrán hídfő), hogy ne tudják azt az ukránok kiszélesíteni, és egy nagy támadás kiindulópontjaként használni. Krinkij környéke amúgy is mocsaras, amit teljesen nehéz lenne ellenőrizni az oroszok számára, cserébe az ukránok sem igen tudnának már a parton páncélosokat használni (nem is próbálkoznak vele).

Így a mostani helyzet fenntartása, ha nem is szándékos, olyan helyzet az oroszoknak, amivel együtt tudnak élni, és csapataikat inkább egyebek mellett Bahmut és Doneck környékén vetik be támadásra, ahol kedvezőbb számukra a terep. Eszerint nem azért harcolnak Krinkij környékén jórészt tapasztalatlan, az utóbb hónapokban felállított alakulatok, mert Teplinszkijnek akar keresztbe tenni a hadvezetés, hanem mert oda ezek is megteszik. És persze nem lehet kizárni, hogy az utóbbi két szempontnak valamiféle keverékében gondolkozik Geraszimov és Sojgu.

Ukrán szempontok

Egy térségben harcoló ukrán ezredparancsnok azt mondta a New York Timesnak, hogy egyelőre nem az áttörés a céljuk, hanem hogy annyi orosz katonát öljenek meg a térségben, amennyit csak tudnak. Ezt jobban nem fejtette ki, de ez tulajdonképpen Putyin állításának megfordítása: kedvező veszteségarányokkal tudnak Krinkijnél harcolni, és számos olyan orosz alakulatot kötnek le, morzsolnak fel, amely máskülönben a front más részein harcolna, támadna. Kívülről nézve lehetetlen megítélni, hogy melyik állítás áll közelebb a valósághoz. Nyilvános forrásokból az látszik, hogy viszonylag súlyosak^*December 22-i állás szerint 65 jármű, amelynek döntő többsége páncélos. az oroszok haditechnikai veszteségei, míg az ukránoknál nem látszik ilyen, mivel nem vittek át járműveket a túlpartra. Ám ebből lehetetlen megmondani, hogy a veszteségek melyik hadvezetésnek fájnak jobban.

A helyzet különös voltára még ráerősített az ukrán vezérkar, amikor december közepén a szóvivője azt állította: Teplinszkij rohamegységeket állít fel olyan orosz tisztekből, akik látványosan alkalmatlannak bizonyultak feladataik ellátására. Bár a részben fegyencekből, részben súlyos kihágáson kapott katonákból felállított, csekély túlélési esélyekkel bíró rohamcsapatok (Storm-Z, illetve újabban Storm-V) használata már rutinnal számít az oroszoknál, de ilyet tisztekből létrehozni olyan extrém lenne, hogy ezt valószínűleg érdemesebb inkább az ukrán propaganda részeként kezelni.

Mindenesetre látszik, hogy noha aligha itt fog eldőlni a háború kimenetele, olyan frontszakaszról van szó, amelyet presztízsszempontból mindkét fél kiemelten kezel. Érdemes lesz figyelni, hogy továbbra is olyan ütemesen pumpálják-e majd az erőforrásokat – a már szinte teljesen lerombolt – Krinkij környékére, mint eddig – vagy esetleg ez is háttérbe szorul, mint a korábban létesített hídfők.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElavulttá tesznek egy orosz „csodafegyvert" az ukrán drónokAz ismét támadásba lendült orosz hadseregnek nagy szüksége van a beásott védelmet megtörni képes, nagy tűzerejű harceszközökre, ám ezek egyre sérülékenyebbek.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkKi éli túl a telet Ukrajnában?Fogyatkozó és bizonytalan nyugati támogatás mellett kell talpon maradnia Ukrajnának, de a fronton lévő orosz katonák helyzete semmivel sem könnyebb, mint az ukránoké.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElveszett év jöhet az ukrajnai háborúbanMindenki azt keresi, hogyan lehetne túllépni az állóháborún, de nem látszik erre gyors megoldás.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ orosz-ukrán háború Oroszország Ukrajna vlagyimir putyin Olvasson tovább a kategóriában