A Habitat for Humanity november 7-én saját fővárosi közösségi helyiségében mutatta be idei lakhatási jelentésének érdemi részét a felkért kutató szerzők, Czirfusz Márton (Periféria Közpolitikai és Kutatóközpont, KRTK Regionális Kutatások Intézete) és Ámon Katalin (Central European University) részvételével.

A civil szervezet nemcsak közvetlenül segít lakhatási vagy energiaszegénységben élők mindennapjain – így például a baranya megyei Ágon építettek hatékony kályhákat az energiaszegénység ördögi körében vergődő rászorulók lakásaiba –, de szakpolitikai munkát is végez: 2012 óta minden évben átvilágítja a magyar lakhatási helyzetet a lakhatási szegénységben élők konkrét helyzetétől egészen a kormányzati intézkedések és költségvetési tételek értékeléséig.

A magyar állam ideológiai-politikai okokból nem tekinti feladatának a lakhatási szegénység közvetlen kezelését, a lakhatási szegénységben élők, rászorulók szociális alapú támogatását-felemelését – nem véletlen, hogy törvényben rögzítette, hogy a szociális helyzetéért az egyén viseli a felelősséget. Így a Habitat tevékenysége nélkül a magyar lakhatási helyzet és közpolitika szociális szempontú monitorozása hiányozna a magyar közéletből és szakpolitikai diskurzusból, nem elfelejtve persze más civil csoportok és kutatók hasonló tevékenységét.

Nem fog átmenni

A Habitat tulajdonképpen egy hipotetikus, a jelenleginél gondoskodóbb magyar állam monitorozó tevékenységét végzi el. Életben tartja ezeket a szociálpolitikai szempontokat a nyilvános és általa gyűjtött adatokból visszakövetkeztetve. Ugyanis az Orbán-kormányok és vonatkozó minisztériumai egyáltalán nem végeznek szociális szempontú  önelemzéseket, és már az adatokat is saját politikai céljaik megvalósulásának fényében veszik fel és rendszerezik: a lakáspolitikát lényegében család- és népesedéspolitikai eszköznek tekintik, ezért a fő hasznosulási kritérium is inkább a megszületett gyerekek száma, és nem a lakhatási helyzet minél hatékonyabb javítása.  A magyar termékenységi ráta nőtt is az elmúlt években, ezzel EU-s középmezőnybe kerültünk, noha így is nagyon messze van a kormány által kijelölt 2,1-es, a népességet szinten tartó^*A bevándorlás és elvándorlás arányát nem számítva. arányszám.

Ahogy Szegfalvi Zsolt, a Habitat ügyvezető igazgatója elmondta: szakpolitikai javaslataik hiába jutnak el minisztériumi asztalokra, a válasz az államtitkárságok munkátársaitól általaban az, hogy “értjük, de ez nem fog átmenni”. Szegfalvi úgy látja, a lakáspolitikában évtizedes távlatú stratégiák mentén lehetne csak eredményeket elérni, ehhez képest a valódi döntéshozói szinten, az államtitkárságok fölött a szakpolitika alárendelődik az aktuális politikai szempontoknak. Ezért is irányítja a Habitat a fókuszt inkább az önkormányzati szintre, ahol több változást tud elérni. 

Rekordkiadás és rezsivédelem

Tavaly a katasztrofális tűzifahelyzet közepette olcsó kályhákkal az utcát fűtöttük az energiaválság közepén, idén pedig tovább mélyült az általános lakhatási krízis: folytatódott az az igazságtalan tendencia, hogy bár a lakhatási és energiaszegénység arányosan jobban sújtja a szegényebbeket, addig az állami támogatásokból nagyobb arányban részesülnek a jobb módúak. Még úgy is, hogy 2022-ben az otthonfelújítási program rekordmagas igénylése miatt a lakástámogatások költségvetési tétele reálértéken a rendszerváltás utáni legmagasabb szintre ugrott. A következő években a megszorítások következtében a tétel a rendszerváltás utáni időszak legalacsonyabb szintjeire eshet vissza.

Idén és jövőre – amikor is folyó áron mintegy 1400 milliárd lakhatási célú állami költésre számíthatunk – az állami lakhatási támogatások kétharmadát a lakossági rezsivédelem viszi el. 

Az alábbi ábracsoporton láthatók a lakhatási célú költségvetési kiadások részletes adatai:

• minden eddiginél korábbi, hatalmas arányt tesz ki az energiaköltség-támogatás, vagyis a rezsivédelem
• szintén nagyon magas lett a lakástulajdonohoz kapcsolódó, szociálisan nem célzott támogatások aránya
• közben elfogytak a köztulajdonú lakások fenntartására fordított kiadások, míg az önkormányzati lakásállomány felújítására az önkormányzatok 2022-ben 16,8 milliárd Ft-ot fordítottak.

Az is látszik, hogy a lakástulajdonhoz kapcsolódó szociálisan célzott támogatási kiadások hiánya vagy nagyon alacsony szintje nem friss fejlemény, sőt általános jellemzője a rendszerváltás utáni lakáskiadásoknak. 

Meg kell szorítani

A szorító költségvetési helyzet miatt a három nagy családtámogatási-lakáspolitikai eszközén is változtatott a kormányzat. Ezeket jobbára eddig sem a rászorulók és alacsony jövedelmi ötödökbe tartozók vették igénybe, de a jövőben a kiáramló összegek is csökkenni fognak. 

• A 2024-től jelentősen átalakuló családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) tovább növelheti a területi szempontú lakhatási szegénység kockázatát: a városi CSOK kivezetésével a városi lakáshoz jutás megfizethetőségi problémáinak megoldásából kivonul az állam, az igénylőket pedig kistelepülések irányába mobilizálja.
• A babaváró hitel szűkítése paradox módon növelheti az igazságosságát az eszköznek, ugyanis a gazdagabb háztartások közül kevesebben férnek majd hozzá, ráadásul a babaváró hitel elértéktelenedésével a gazdagabbaknak juttatott állami források reálértéken csökkennek.
• Az otthonfelújítási támogatás eddig sem volt hozzáférhető a szegényebb háztartások számára.

Az alábbi ábrán az látható, hogy az egyik legfontosabb családtámogatási és közvetetten lakáspolitikai intézkedés, a babaváró hitel felvétele hogyan oszlott meg eddig jövedelmi ötödök szerint: minél alacsonyabb jövedelem felé megyünk, annál kevésbé részesültek ebből a támogatott hitelből a magyarok.

Érdemes kitérni a jóformán egyetlen, közvetlenül szociális alapú, a lakhatási szegénység mérséklésében meghatározó szerepet játszó – eredetileg állami, mostanra főként EU-s finanszírozásból, karitatív szervezetek felelősségi köre alá rendelve megvalósuló – Felzárkózó települések (FETE) programra, ami például az Ózd melletti Arlón élő fiataloknak is igyekszik perspektívát adni, az állammal ellentétben, ami még a vállalt tornaterem-építést is lefújta. A FETE keretei között mindenesetre egy 2000 lakásos szociális bérlakásállomány és az energiaszegénységben élőket segítő naperőműkapacitás épül ki területileg szétszórtan az ország legszegényebb településein.

A lejtő, amire egyre nehezebb felkapaszkodni, de egyre nagyobbat lök a fentieken

Ennek a politikának az alábbi ábrán látható az eredménye: a háztartások energiakiadásainak jövedelmi ötödök szerinti megoszlása meglehetősen meredeken alakul, Magyarországon minél jobb módú valaki a jövedelme szerint, arányosan annál kevesebbet kell energiára költenie. A legalsó jövedelmi ötödben ez 12,2 százalék, míg a legfelsőben nincs 6, míg például üzemanyagra aranyosan ugyanannyit költünk minden jövedelmi ötödben. 

Mindebből az is következik, hogy az elszálló árak és a megélhetési költségek növekedése miatt egyre nehezebb kigazdálkodni a lakhatás költségeit, ez pedig a lakhatási válság mélyülését hozza magával.

• 2022 júniusától 2023 júniusáig 20,1%-kal emelkedtek a fogyasztói árak, ezen belül is leginkább az élelmiszerárak és a háztartási energia ára. 2022 februárjától Az átlagbéremelkedés nem tudta tartani a lépést, 2023 februárjára között 19,6%-kal csökkent a nettó reálkereset.
• A KSH lakbérindexe alapján az albérletárak továbbra is növekednek: 2022 júniusától 2023 júniusáig országosan 14%-kal, Budapesten 15%-kal nőttek a kínálati bérleti díjak. 
• Bár a 2014 óta folyamatosan növekvő lakásárak 2022 második felétől visszaestek, az árcsökkenés inkább a vidéki városokra, községekre jellemző. 
• Az állam megfelelő intézkedései elmaradásának eredménye, hogy nem épül elég új lakás Magyarországon.

Akiket magára hagy az állam

A következmény az lesz, hogy a fentebbi ábrán látható eltolódás meredekebbé válik: még inkább az fizet majd a bevételeinek arányában többet a lakhatásért, aki kevesebbet keres. A megfizethetőségi problémák a háztartások eladósodásához és lakásvesztéshez vezetnek: a magyarországi lakosok 11,2%-ának volt elmaradása a lakáshitel-részletek, a bérleti díjak vagy a rezsiköltségek fizetésében, míg az európai uniós átlag 8,9% a Eurostat 2021-es adatai szerint. 

• 2022-ben a lakosság 10,3%-a rendelkezett jelzáloghitel-, rezsi- vagy lakbér-hátralékkal, ami kicsivel magasabb az uniós országok átlagánál (9,2%). Ezek a terhek a medián jövedelem 60%-ánál kevesebbet keresőknél sokkal nagyobbak, 26%-uknak, vagyis több mint a negyedüknek van tartozása, jóval több alacsony jövedelmű lakosnak, mint az uniós átlag (19,8%).
• Sokaknak nincs megfelelő minőségű lakása. A lakosok 20,4%-a él olyan lakásban, ahol beázik a tető; 1,5% olyan ingatlanban, ahol nincs WC, fürdőszoba. A lakosság 16,7%-a él túlzsúfolt lakásban, ezen belül a 0-17 év közöttieknek közel harmada, 30,7%-a (KSH).
• Az OECD adatai alapján Magyarországon 2015 óta 63,6%-kal nőttek az albérletárak, nagyobb mértékben, mint az Európai Unió többi országában, Litvániát kivéve.

A releváns adatok hánya miatt nehéz megmondani, hogy pontosan mennyien élnek lakhatási szegénységben, ahogy azt is, hogy a koronavírus és az azóta jelentkező energiaválság, rekord infláció és gazdasági visszaesés hány embert taszított lakhatási szegénységbe, hány embert lökött egy szinttel mélyebbre a lakhatási szegénységi létrán. Ehhez részletesebb, célzott kutatások-elemzések kellenének.

Az biztos, hogy a lakosok 20,4%-a, azaz körülbelül 1,9 millió lakos él beázó tetejű és/vagy penészes ingatlanban. A lakosok 1,5%-ának nincs WC, fürdő, zuhanyzó a lakásában, ez bő 140 ezer embert jelent. A lakosok 16,7%-a, 1,6 millió ember él túlzsúfolt lakásokban. A lakosság 4,5%-a, azaz körülbelül 432 ezer ember él piaci alapú albérletekben, 3,6%, körülbelül 345 ezer ember nem piaci alapon bérelt lakásban, és 0,7%-uk, 67 ezer lakos szívességi lakáshasználó. Bentlakásos intézményekben 86 586 fő élt 2022-ben, közülük 9308 hajléktalanszállókon. Támogatott lakhatásban csak 3474 fő élt.

A családok átmeneti otthonok hivatalos férőhelyszáma 4142 a Szociális Ágazati Portál intézménykeresője szerint. A fedél nélküliek számáról nincsenek hivatalos adatok, de a Február Harmadika Munkacsoport 2023-as adatfelvételekor 1530 közterületen élő hajléktalan emberről gyűjtöttek adatot.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHúsz év alatt közel kétszeresére nőtt az óriáslakások száma MagyarországonA Jászságban és a budapesti belvárosban a legkevesebb a legalább 120 négyzetméteres lakások aránya.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz olcsó kályhákkal az utcát fűtjük az energiaválság közepénMagyarország elvesztegetett egy évtizedet: szigetelt lakásokban, jobb kályhákkal, tudatos tüzelőhasználat mellett negyedannyi fa is elegendő lenne.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet Habitat for Humanity lakhatási szegénység szociális bérlakás Olvasson tovább a kategóriában