(A szerző az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázpiaci elemzője. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)
A kőolajpiac továbbra is az egyik legnagyobb játszótere a világban lévő pénzügyi spekulációnak. Az október 7-i izraeli terrortámadással egy régóta nem látott tényező került a képbe: a geopolitikai prémium ismét felbukkant az árakban. Ennek a mértéke 3-4 dollárra tehető hordónként, ami azóta talán némileg csökkent, mivel az Izrael és a Hámász közötti konfliktus nem terjedt tovább.
A Világbank október végén számszerűsítette is a kockázatokat. A washingtoni székhelyű pénzintézet jövőre csökkenő nyersolaj árakra számít, a IV. negyedéves 90 dolláros globális átlagár 2024-ben 81 dollárra eshet vissza az erőtlen kereslet miatt. Az 5 százalékos szintet közelítő USA dollár hosszú lejáratú kamatok ugyanis visszafogják a gazdasági növekedést szerte a világban: a legfrissebb amerikai, európai és kínai ipari termelési és gazdasági konjunktúra adatok is a lassulás irányába mutatnak. Ez a várakozás összecseng a saját 90 dollár/hordó 2024-es Brent előrejelzésemmel: ugyan magasan marad a kőolaj ára, de nem lesz elszállás a jegyzésekben.
Különösen az európai adatok aggasztók: a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb havi jelentése szerint a német olajfogyasztás idén 90 ezer hordó/nap mértékben esik vissza. Ez a fél magyarországnyi fogyasztás főleg a gyenge ipari termelésnek és az alacsony fogyasztói keresletnek köszönhető. Németország olajfogyasztása trendszerűen zsugorodik a 90-es évek óta, mégis ekkora éves csökkenést – a 2020-as Covid-évet leszámítva – nem regisztráltak az elmúlt 25 évben.
A német adatok mellett az egyesült államokbeli és a kínai keresleti számok is felemások. Míg az előző piacon a benzinfogyasztás 20 éves mélypontra esett a magas árak, a lassuló gazdaság és az alternatív meghajtások terjedése miatt, addig az ázsiai országban az ipari termelés akadozik, az építőipar pedig továbbra sem talál magára az ingatlanbuborék kipukkanása után. Az IEA szerint a világban várt idei 2,3 millió hordó/nap 2023-as kőolaj keresletnövekedés 77%-a Kínából jön, viszont 2024-re ez a kínai növekedés nem lesz sokkal több, mint nulla. Nem véletlen, hogy a globális nyersolaj fogyasztás jövő évi növekedésre csak 900 ezer hordó/nap a szervezet becslése a lassuló gazdasági aktivitás és az energiahatékonyság javulása miatt. Az olajfogyasztás bővülése Indiában lehet a legmagasabb a következő 3-5 évben, igaz 2030-ra még mindig csak 8 millió hordó/nap körül lehet a világ legnépesebb államának kőolaj fogyasztása szemben a 14 millió hordó/napos kínai adattal.
A Világbank 2024-ben a legnagyobb olajpiaci kockázatnak Irán a konfliktusba való belekeveredését, és az ezzel járó 6-8 millió hordó/nap kínálatcsökkenést látja, ami akár 140-157 dollár/hordó szintre viheti fel a nyersolaj árjegyzését. Irán kontrollálja a világ egyik legfontosabb olajipari útvonalát, a Hormuzi-szorost, ahol naponta 21 millió hordó nyersanyag halad át, ami majdnem a fele a 45 millió hordó/nap globális kőolajexportnak. De a szoros fontos szerepet játszik ez a földrajzi átjáró a globális cseppfolyós földgázszállításban is, hiszen Katar évi 77 millió tonna körüli LNG exportja is itt jut ki a piacra, ami a világ LNG kínálatának 18%-a.
Egyelőre nem látszanak a jelek, hogy ez a közel-keleti konfliktus tovább terjednek. A lassan egy hónapja tartó izraeli válaszreakció eddig nem alakult át szerencsére regionális háborúvá. Az Egyesült Államok szerepe nagyon fontos, mivel alapvetően ez az ország tud leginkább hatni Izraelre és a többi arab államra, valamint korlátozottan Iránra. Az USA mostani demokrata kormánya koránt sem érdekelt a magas nyersolaj árakban: 2024-ben elnökválasztás lesz, az 5 dollár/gallon feletti benzinár fontos politikai tényező. Az USA emiatt békülékenyebbé is vált idén a korábban szankcionált olajrezsimekkel.
Venezuelával például sikerült szeptemberben egy új megegyezést nyélbe ütni, melynek hatására az ország nagyobb volumenekkel beléphet a nyugati olajszállítók közé, a Chevron pedig fúrhat jövőre a latin-amerikai államban. Iránnal szemben is szemet hunyt idén az USA a szankciók betartása alól: nem véletlen, hogy 700 ezer hordóval nőtt a napi iráni kőolajtermelés. A szóbeszédek szerint még Szaúd-Arábiát is sikerülhetett volna rávenni, hogy növelje a lefojtott bányászatát az arab állam. Az Izraellel való kiegyezés részeként a szaúdiak visszavettek volna valamennyire a termelés visszafogásából, aminek Joe Biden kormányzata igencsak örvendett volna. Ebbe piszkított bele a Hámász terrortámadása, ami visszakozásra kényszeríti a szaúdi elitet. Saját állampolgárai nem örvendenek annak, ha az uralkodóház, vagyis Mohammed-bin-Szalmán és csapata a palesztinokkal háborúzó Izraellel köt békemegállapodást.
Nekem mindenesetre úgy tűnik, hogy elindult egy kiegyezési folyamat a Közel-Keleten, s jelenleg a 80 dollár feletti kőolaj árak mellett fontosabb a bevételek biztosítása, mint a nyugat és Izrael elleni érzelmek felkorbácsolása miatti politikai nyereség. Ez pedig inkább az alacsony olajár forgatókönyvet erősíti. Emiatt talán nem kell annyira aggódnunk az elszabaduló energiaáraktól 2024-ben. Az európai recesszió, különösen Németország agóniája, sokkal fenyegetőbb rém, mint amit az olajpiac jelenthet.
Pénz
Fontos