(A szerző a Dialóg Befektetési Zrt. befektetési igazgatója. A Zéróosztó a G7 elemzői szeglete.)

Érdekes fejlemények zajlottak az elmúlt héten a 2023-as, Egerben megtartott közgazdász vándorgyűlésen. Amellett, hogy több, nemzetközi hírnévnek is örvendő közgazdász tartott magas színvonalú előadást, a jelenlévők és a csak kívülről az eseményeket figyelő érdeklődők elsősorban három ember előadására vártak. 

Ahogy korábban már többször írtam már erről, furcsa – unortodox? – a magyar gazdaságpolitika irányítása, mert konkrétan három műhely egyszerre alakítja a magyar gazdaságpolitikai folyamatokat, sokszor egymásnak ellentmondó módon, illetve ami számomra a legnagyobb szakmai probléma, hogy nincs konkrétan kijelölt vezetője a folyamatoknak, ha pedig nincs vezető, akkor kérdéses, hogy a sikert vagy a kudarcot kinek a nyakába lehet varrni, illetve a nagyon gyakran ad hoc jelleggel meghozott intézkedéseket sem egyeztetik egymás között.

Jó a versenyhelyzet, a normál gazdaságban ez fontos motivációs tényező, de szerintem ez a felállás ebben a formában nem az. Jelenleg egyszerre ügyködik a gazdaságpolitikán a Nagy Márton vezette Gazdaságfejlesztési minisztérium, a Varga Mihály vezette Pénzügyminisztérium és a Matolcsy György vezette Magyar Nemzeti Bank. Ennek a triumvirátusnak a másik nagy problémája, hogy a három nagy műhely elég gyakran egymásnak homlokegyenest ellenkező módon képzeli el a hogyan továbbot, és egészen eltérően ítéli meg az elmúlt másfél évben történteket. 

A közgazdász vándorgyűlésen szinte mindenki ennek a három vezetőnek az előadására volt a leginkább kíváncsi. Nem is maradt el a várt csörte a különböző szakmai műhelyek vezetői között, amellett, hogy mindegyikőjük igyekezett a saját munkáját fényezi (a többiek rovására), a legszembetűnőbb számomra az volt, hogy mennyire eltérőek voltak az üzenetek, amelyeket megfogalmaztak. A másik nagy tanulsága  az előadásoknak az volt, hogy végérvényesen kiderült,

ki a vezérbika hármójuk közül, ki az aki mögött tényleges politikai felhatalmazás áll, hogy irányítsa a gazdasági folyamatokat. 

Matolcsy György színvonalas előadásában ismertette az MNB elmúlt egyéves szakmai tevékenységét, többször is felhívva a figyelmet, hogy itt bizony a részükről tűzoltás zajlott, amit nem ők idéztek elő, de nekik kellett eltakarítani a piszkot (csendben lépjünk túl azon, hogy a korábbi gigantikus, gazdaságpolitikai szempontból rosszul időzített állampapír vásárlásról, illetve a Növekedési Kötvényprogram és egyéb szuper vállalati szektor hitelállományát felduzzasztó tevékenységről, illetve annak hatásairól ismét nem esett szó; csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy ezeknél a programoknál az MNB alelnöke Nagy Márton volt). A lényeg: most már hangosan is ki lett mondva, hogy az egyedüli tényleges válságmenedzselés a Matolcsy György vezette MNB részéről történt meg, és ismét hangosan ki lett mondva, hogy a monetáris politika egyedül, a fiskális oldal (megszorításai) nélkül többet nem tehet. 

Varga Mihály alapvetően hozta a tőle megszokott, nyugodt, kimért, kicsit halvérű előadást, egészen addig a pillanatig, amíg sikerült egy féltéglát beledobnia az addig tükörsima vízbe, belengetve egy újabb bankadót. Ez több szempontból is érdekes: egyrészt a különadókat nem a Pénzügyminisztérium szokta bejelenteni, hanem a Gazdaságfejlesztési Minisztérium (GFM). Másrészt, elvileg jövőre már a különadók kivezetésének kellene történnie, legalábbis ezt ígérték, nem csak a hazaiaknak, de a Brüsszelnek is. Nem tudom eldönteni, hogy az újabb bankadó mennyire volt csak figyelemfelkeltés, hogy a költségvetés elképesztően rossz helyzetben van, különösen az áfabevételek kiesése miatt, vagy csak egy „kósza” ötlet volt, tesztelni akarta mekkora beleszólása van a dolgokba. Sok mindent nem sikerült elérni ezzel az ötlettel (azon kívül, hogy a BÉT-en jegyzett OTP-t lapáttal fejbe csapták, esett a részvény 10%-ot erre a hírre), a Fidesz-frakció azonnal cáfolta az újabb különadót. Őszintén szólva, utólag felmerült bennem, vajon Varga Mihály különadó-belengetése vajon nem egy előre kigondolt játéknak volt-e a része.

Az újabb banki különadó bevezetését cáfolta másnapi előadásában Nagy Márton is (Varga Mihály magánvéleményének titulálva azt). Ez alapvetően jó hír,

azonban amit ezután mondott, az inkább elgondolkodtatónak nevezhető.

A GFM vezetője ugyanis kvázi elismerte, hogy az idei GDP növekedés jó esetben nullára fog kijönni, de szerencsére az infláció letörésében a kormány jelentős sikereket ért el (itt helye lenne amúgy egy nagy szmájlinak). Viszont, ami a lényeg: vázolta, hogy mit szeretne elérni a magyar kormány 2024-ben. Beindítani a gazdasági növekedést, és ehhez kormányzati programokat helyezett kilátásba, konkrétan megemlítve a reálbérek emelkedését és a hitelezés felfuttatását. Lévén továbbra is úgy gondolom, hogy fiskális oldalon semmi mozgástér nem maradt, már az maga egy csoda lesz, ha valahogy rendbe rakják a költségvetési hiányt a következő másfél évben, az egyetlen lehetséges út, hogy a monetáris politika ismét belekezd a pénzszórásba, és ezzel párhuzamosan a bankok nekiállnak ismét nagy volumenben hitelezni. 

Vegyük át ezt a két pontot, a reálbérnövekedést és a hitelezés felfuttatását. Előbbihez az kell, hogy a gazdasági szereplők az inflációnál akár jelentősebb mértékben növeljék a munkavállalók fizetését, ezen keresztül növelve a lakosság rendelkezésre álló jövedelmét. Ez eddig gyönyörű ötlet, csak két apróság: mivel veszik rá a munkaadókat, hogy de facto rontsák a saját profitjukat, a másik, hogy vajon tisztában vannak-e a GFM-nél azzal, hogy ezzel a magyar versenyképesség tovább fog romlani. Pedig már ma ott tartunk, hogy igaz egyelőre csak kisebb-közepesebb külföldi multik hagyják el az országot arra hivatkozva, hogy sorry, de ez így már nekem éri meg. Ha tovább toljuk a hatékonyságnövekedés nélküli bérkiáramlást, akkor az nagyon hamar visszájára sülhet el, ergo még több cég, akár nagyobbak is dönthetnek úgy, hogy köszi az elmúlt X évet, szép volt, jó volt, de így már nem jön ki a matek, úgyhogy költöztető megrendel, pipa. 

A hitelezés beindításához pedig alapvetően két dolog kell: egyrészt jelentősen alacsonyabb kamatszintek, másrészt elhitetni a bankokkal (csúnyább kifejezéssel élve rávenni őket), hogy amennyiben nagyságrendekkel több hitelt adnak a lakosságnak alacsony kamatok mellett, a mindenkori kormányzat nem fogja befagyasztani a törlesztést. Ugye a pandémia kapcsán bevezetett hitelmoratórium továbbra is érvényben van…. De tegyük fel, a bankok nyitottak lesznek, főleg annak fényében, hogy ezek szerint választhatnak az újabb bankadó vagy a hitelezés beindítása között. Ebben mintha lenne egy kis zsarolás is, de tételezzük fel, a bankok beadják derekukat és ömleni fog a hitel a lakossághoz, vállatokhoz, a fogyasztás és a vállalati beruházások érzékelhetően nőni fognak, a gazdasági növekedés szárnyalni fog, és mindenki boldog lesz.

Ezzel a programmal kapcsolatban közgazdászként, alapkezelőként két folyamatot kapásból meg tudok nevezni, ami történni fog:

1. az erőltetetten alacsonyabb kamatok hatására a magyar forint elmúlt egyéves erősödése az euróval, dollárral szemben tiszavirág életű volt. A túlzottan alacsony kamatok miatt a forint versenyképessége el fog tűnni, és nem a gyengülés ténye a kérdéses, hanem a mértéke
2. az elmúlt jó egy év legdivatosabb szabadságharcában (infláció elleni harc) ismét rosszabb időszak következik. Hiába sikerül az inflációt leszorítani decemberre 8% körüli mértékre, a növekvő lakossági fogyasztás (erősödő kereslet) árfelhajtó lesz, a gyengülő forint árfelhajtó lesz, a hatékonyságnövekedés nélküli bérkiáramlás szintén árfelhajtó lesz. Szuper, hogy ennyi hatósági beavatkozással sikerült egyszámjegyűvé varázsolni az inflációt, de egyre inkább azt látom, hogy az infláció a következő 3-4 évben a közelébe nem fog kerülni az MNB által elérni kívánt 3%-os szinthez

Az nagyjából kiderült számomra, hogy a magyar gazdaságpolitika valódi irányítója Nagy Márton. Az is kiderült azonban, hogy hiába tartom nagyon jó gazdasági szakembernek (még a régi MNB-s időkből), a rövid távú politikai haszonszerzés (szavazatmaximalizálás) végett gyakorlatilag bármire hajlandó. Kerül amibe, kerül. 

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Közélet egér gazdaság közgazdász vándorgyűlés matolcsy györgy nagy márton Varga Mihály vélemény Olvasson tovább a kategóriában