A koronavírus-járvány gazdasági következményei nyomán a szokásosnál több ország ment csődbe vagy jutott ennek közelébe, Srí Lanka például most próbál kijönni a csődből, míg Pakisztán éppen a Nemzetközi Valutaalaptól igyekszik életmentő forrásokhoz jutni.
Ezt a kifejezést általában átvitt értelemben használják, ám ebben az esetben a szó szerinti jelentése is helytálló. Egy a Reuters által a napokban idézett tanulmány adatai szerint ugyanis nő a gyermekhalandóság és csökken a várható élettartam a csődbe jutó országokban, azokban pedig különösen súlyosan, amelyek három év alatt sem tudnak kikeveredni ebből a helyzetből.
A Világbank gondozásában megjelent tanulmány 131, 1900 után bekövetkezett államcsőd következményeivel foglalkozik, és különösen a gyermekhalandósággal kapcsolatos adatok lesújtóak. Azokban az országokban, amelyek csődbe mentek, de három éven belül kikeveredtek ebből, 2,2 százalékkal nőtt a csecsemőhalandóság, ahol pedig ez nem sikerült – és átlagosan egy évtizeden keresztül fennállt a csődhelyzet -, ott 13 százalékkal. (Ahhoz a szintetikus kontroll módszerrel megállapított forgatókönyvhöz képest, mintha nem következett volna be a csőd.)
A tanulmányban is idézett viszonylag friss példa Venezueláé, ahol a 2017-es csőd után 70 százalékkal nőtt a csecsemőhalandóság (vagyis az egyéves koruk előtt meghalt kisgyermekek aránya.)
Az általános megállapításokra visszatérve, az életben maradtak is rövidebb életre számíthatnak, a várható élettartam egy évtizednyi csőd hatására 1,2 évvel (1,5 százalékkal) csökkent.
Természetesen a gazdaság teljesítménye is megszenvedi a csődöt: ezt követően az első évben 3,6 százalékkal, a másodikban 2,4 százalékkal marad el a kibocsátás a csőd nélkül kalkulálttól, egy évtizedet követően pedig egy főre vetítve 17 százalékkal kisebb a GDP, mint államcsőd nélkül lehetett volna.
Adat
Fontos