Jelentősen megugrott az elmúlt években Európában a mentális egészséget negatívan érintő tényezők érzékelése a munkahelyeken – ez az egyik legérdekesebb következtetése az Európai Szakszervezeti Intézet (European Trade Union Institute – ETUI) frissen megjelent munkaügyi jelentésének.

A jelentésben közölt adatok azért is különösen érdekesek, mert a járvány kitörése óta eltelt időszakban már a magyar sajtóba is átszivárogtak az alapvetően amerikai sajtót uraló, pár havonta egymást váltó munkaerőpiaci tematikák, ezek a cikkek pedig gyakran megspórolták annak az ellenőrzését, hogy az amerikai munkaerőpiacot jellemző trendek megjelenésének itthon vagy Európában volt-e tényszerű megalapozottsága.

Azért is lett volna ez fontos, mert a “nagy felmondási hullám” (great resignation), az elbocsátást elkerülését éppen csak biztosító munkamennyiség elvégzését központba helyező munkahelyi stratégia, a “csendes felmondás” (quiet quitting), vagy a munkahelyi kiégés trendjeinek az USA-ban ugyan voltak munkaügyi statisztikákban és egyéb felmérésekben is látható nyomai (még ha egyébként ezek alapján nem is feltétlenül látszanak annyira markáns változásoknak), de azért valószínűleg az emberek még ott sem beszéltek volna ezekről egymás között annyit, ha a sajtó nem kapja fel ezeket a témákat.

A munkához való hozzáállásunk változását ezek a cikkek a járvány után a megugró, a munkaerőhiány miatt megjelenő új lehetőségek mellett rendre kiéggéssel, stresszel és és egyéb mentális problémákkal magyarázták, és függetlenül attól, hogy Európában mennyire voltak valóban jellemzőek ezek a trendek, a mentális egészségre vonatkozóan érdekes adatokat mutat be az ETUI jelentése.

Habár az uniós munkaerőfelmérést csak pár évente végzik el, az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség megbízásából különféle munkahelyi stresszfaktorok előfordulását 2022 áprilisában is megmérték. Ez alapján pedig azt a következtetést lehet levonni, hogy

a járványt követően jelentősen romlottak a mentális egészséget befolyásoló munkahelyi körülmények.

A legnagyobb mértékű növekedését az időnyomás vagy a túlterhelt munka esetében figyelték meg. Tavaly csaknem minden második munkavállaló (46 százalék) jelezte, hogy ez a tényező nehezíti a munkáját, miközben a járvány előtt csak minden ötödik megkérdezett nyilatkozott így. 

A második leggyakoribb probléma a szervezeten belüli rossz kommunikáció volt, ez a járvány előtt csak a megkerdezettek elenyésző részét (4 százalék) érintette, tavaly viszont már nagyjából a negyedüket. A harmadik jelentősebb negatív tényezőként pedig az önállóság hiányát jelölte meg a megkérdezettek 18 százaléka (a járvány előtt ez szinte egyáltalán nem jelentett problémát).

Az is érdekes, hogy az Eurobarométer 2022-es felmérése megerősíti, hogy a járványnak köze lehetett a változásokhoz, ugyanis a megkérdezettek 44 százaléka értett egyet azzal, hogy a járvány hatására lett stresszesebb a munkahelye.

Mennyire jellemzőek ezek a problémák a magyar munkaerőpiacon? Sajnos a 2022-es adatok ilyen lebontásban nem elérhetőek, de a 2020-ra vonatkozó uniós felmérés alapján az látszik, hogy a magyar munkavállalók ilyen szempontból viszonylag szerencsés helyzetből vághattak neki az elmúlt két évnek. Csak a megkérdezett magyarok körülbelül harmada számolt be arról, hogy ki van téve a munkahelyén valamilyen hatásnak, ami negatívan hathat a mentális egészségére, és ezzel Magyarország az uniós lista alján volt.

Bár a jelentés arra nem próbál meg magyarázatot adni, hogy egyes országokban miért alacsonyabb vagy magasabb a kockázatoknak kitett munkavállalók aránya, több olyan tényezőt is említ, ami meghatározhatja, hogy kiket érinthetnek inkább a kockázatok. Sokat számít például a nemi és képzettségi háttérváltozó. Amíg ugyanis például a nők 46 százaléka számolt be legalább egy tényezőnek való kitettségről, a férfiaknak csak 40 százaléka. Az adatok alapján az is látszik, hogy a felsőfokú végzettségűek nagyobb arányban (52 százalék) jeleztek kitettséget, mint az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezők. Életkor szerinti lebontásban pedig leginkább a 35 és 54 éves korosztály jelezte az érintettségét (43 százalék), és az is érdekes összefüggés, hogy minél nagyobb cégnél dolgozik valaki, annál nagyobb eséllyel kitett a kockázatoknak.

De mi magyarázza a 2020 és 2022 közti ugrást? A jelentés szerint a tavalyi felmérés egyes kérdéseire adott válaszok és korábbi kutatások alapján is elég erős a gyanú, hogy a digitalizációhoz köthető a munka mentális terhének növekedése. A válaszadók nagyjából fele számolt be például arról, hogy a digitális technológiákat arra használják a munkahelyén, hogy a munkájuk tempóját ellenőrizzék vagy kontroll alatt tartsák, és minden harmadik dolgozó számolt be arról, hogy emiatt nőtt a munkaterhelése. A válaszadók 44 százaléka azt mondta, hogy a digitális technológiák miatt elmagányosodik, ötödük szerint pedig ezek a technológiák csökkentik az önállóságát munkavégzés közben.

Érdekes párhuzam, hogy hasonló trendeket lehet beazonosítani az Egyesült Királyságban is: a Financial Times tavaly decemberi cikke angliai adatok alapján arra a trendre mutat rá, hogy amíg a korábban legjelentősebb munkavégzéssel összefüggésbe hozható betegségeknek számító mozgásszervi megbetegedések száma évtizedek óta csökken, a stressz, a szorongás és a depresszió előfordulása nagyjából a 2010-es évek közepe óta megugrott a munkavállalók körében, és ez még csak tovább romlott a járvány alatt.

A cikk lehetséges magyarázatként hasonló tényezőket említ, a munka intenzívebbé válását, az olyan pozíciók terjedését, ahol kicsi a munkavállalói önállóság, amiknek a kombinációja egyes kutatások szerint kifejezetten káros a mentális egészségre.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz otthonról dolgozók kétszer akkora eséllyel szaladnak bele hatnapos munkahétbeSzlovákiában például már törvényt is hoztak annak érdekében, hogy ne lehessen negatív következménye, ha valaki nem elérhető online a munkaidején kívül.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Vállalat digitalizáció mentális egészség munka munkaerőpiac munkahely Olvasson tovább a kategóriában