Míg az amerikai jobboldal a gáztűzhelyek megvédéséből építi újabban az identitását, Németországban az atomenergia és a szén mellett az autópályákon való száguldozás mint ősi alapjog tölt be hasonló szerepet a közéleti frontokon. A sztrádák többségén Németországban hagyományosan nincs hivatalos sebességkorlátozás, amin főleg a Zöldek szeretnének minél gyorsabban változtatni.
A vitának az Ukrajna elleni orosz invázió és a kibontakozó energiaválság adott az elmúlt egy évben új lendületet. A téma megosztja a Scholz által vezetett koalíciót is. Míg a zöldeknek az autózás megregulázása kardinális kérdés, a jobboldali liberális FDP számára ugyanúgy szimbolikus politizálásról van szó, csak éppen ellentétes előjellel: ők úgy keretezik a témát, mintha a belsőégésű motorok és a 200 km/h feletti sebesség megkérdőjelezése a hagyományos életmód elleni egzisztenciális támadás lenne.
Ebben az ellenzéknél is vehemensebbek, hiszen a CDU korábbi elutasító álláspontja után már hajlik a legalábbis ideiglenes kompromisszumra. Az ő retorikájuk nagyrészt arra épül, hogy a mostani különleges időkben mindenkinek el kell fogadnia, hogy megdőltek a politikai tabuk: ha ti elfogadjátok, hogy most nem lehet bezárni az atomerőműveket, mi hajlandóak vagyunk tárgyalni a sebességkorlátozásról.
Az erősen megosztó téma ugyanakkor az eddigi számítások szerint viszonylag keveset hozna. A német Szövetségi Környezetvédelmi Ügynökség (UBA) korábbi becslései szerint egy 130-as sebességkorlátozással kb. 1,5 millió tonnával lenne kevesebb az éves szén-dioxid-kibocsátás, ez pedig az ellenzők szerint elhanyagolható mennyiség: amit egy hónap alatt ezzel meg lehetne takarítani, azt a világ többi része tíz perc alatt elfogyasztja, vagyis a német sebességkorlátozás sem a benzin árát, sem a kibocsátást nem csökkentené jelentősen – hangsúlyozzák.
Az UBA azonban most frissítette a számításait, és az új módszertanon alapuló becslés (pdf) a korábban gondoltnál már három-négyszer nagyobb kibocsátáscsökkenést valószínűsít. Eszerint 120 kilométeres sebességlimittel évi 6,7 millió tonna szén-dioxid-egyenértéket lehetne megtakarítani.
A nagyobb érték a tanulmány szerint a vezetési magatartásra vonatkozó pontosabb adatokból, valamint abból származik, hogy figyelembe vették a várható útvonalmódosításokat: ha az autópálya használata kisebb időspórolással kecsegtet, többen használnák az általában rövidebb útvonalat jelentő alacsonyabb rendű utakat, szintén hozzájárulva ezzel az üzemanyagmegtakarításhoz.
A közúti közlekedés szén-dioxid-kibocsátását az új becslés szerint 4,2 százalékkal csökkentené a sebességkorlátozás. Bár ez még mindig nem úgy hangzik, mint amin végleg eldőlne a klímaválság, a VCD környezetbarát közlekedési klub szerint a sebességcsökkentés kérdése mégiscsak alapvető – vagy legalábbis könnyen megcsinálható.
Nincs még egy közlekedési intézkedés, amely ilyen mértékben járulna hozzá az éghajlatvédelemhez. Ráadásul azonnal és szinte ingyen megvalósítható
– kommentálta az UBA új tanulmányát Michael Müller-Görnert szóvivő.
Környezetvédő szervezetek a közelmúltban alkotmányos panasszal is éltek, azzal érvelve a német alkotmánybíróság előtt, hogy a sebességkorlátozás hiánya az alaptörvény klímavédelmi követelményébe ütközik. Beadványukat azonban a karlsruhei székhelyű alkotmánybíróság nem találta elég konkrétnak és megalapozottnak.
Jogi kényszer hiány így a döntés a politikai szférára maradna. Elképzelhető azonban, hogy végül az önszabályozás fog előtérbe kerülni. A felmérések szerint a német autóvezetők háromnegyede már most is 130 km/h-nál lassabban megy az autópályákon, de a vállalatok is dönthetnek úgy, hogy legalább a vállalati autókon nem engedik a száguldozást. Ebben a lelkészek járnak az élen: a németországi evangélikus egyház novemberben úgy döntött, hogy autópályán 100, országúton 80 km/h maximális sebesség betartását kéri a dolgozóitól. Ezzel főleg az üzemanyaggal szeretnének spórolni, miközben a protestáns etika 21. századi újrafogalmazásával a maguk módján a klímavédelmet is támogatni kívánják.
Világ
Fontos