Az Egyesült Államok légiereje december elején mutatta be legújabb lopakodó bombázóját, a Northrop Grumman által gyártott B-21 Raidert. A gépből, amely az 1988-ban bemutatott legendás B-2 Spirit utódja, száz darabot terveznek legyártani, és legalább harminc évig akarják üzemeltetni.

A gyártó által “a világ első hatodik generációs” harci repülőgépének nevezett bombázó technológiai megoldásait és képességeit erős titkolózás övezi. A B-21-es azonban harctéri hasznosságától függetlenül az amerikai hadsereg pénzügyi háttere iránt érdeklődők számára mindenképpen tartogatott meglepetést: a Pentagon állítása szerint a repülőt a tervezett költségvetésnél olcsóbban, az előzetes menetrendnek megfelelően sikerült lefejlesztenie a Northrop Grummannak. 

Ez nagy ritkaság a jelentősebb amerikai védelmi beszerzések között. A legfejlettebb amerikai harci gép, az F-22-es vadászbombázó kifejlesztése 19 évbe és 26,3 milliárd dollárba került, szemben az eredeti, kilencéves határidővel és 12,6 milliárd dolláros költségvetéssel (később a gép gyártási költségei is jelentősen elszaladtak). A költséghatékonyabbnak szánt, nemzetközi kooperációban készülő F-35-ös program az elszaladó árak, technológiai problémák és jelentős késések miatt a hadi beszerzések állatorvosi lovává vált. Bár a költségek (és költségtúllépések) pontos mértéke vitatott annak függvényében, hogy az ember milyen idősíkon és mihez viszonyítja a program költségeit, és a gép javuló képességei fényében ma már egyre többen elégedetlenek a programmal, a fejlesztési költségek az eredeti 35 milliárd dollárról mára 55 milliárdra nőttek és hat és fél éves késéssel zárultak, főként a vertikális leszállásra képes modell problémái miatt. 

De hasonlóan járt a haditengerészet is, a Zumwalt osztályú futurisztikus “lopakodó” rombolók fejlesztési költségeit 9,6 milliárd dollárra tették, de 2018-ra a program költsége 24,5 milliárdnál járt – amiből ráadásul a tervezett 32 helyett csupán három hajót sikerült kihozni, azokat is sok év késéssel, és azt eredetileg tervezett, de túl drágának bizonyult fegyverzet nélkül. 

A B-21-es esetében nagyrészt annak köszönhető a program sima lefutása, hogy a fentiekkel ellentétben nem úttörőnek szánt újdonságról van szó, hanem egy jól bevált korábbi modell csiszolgatásáról, amelyet világos és korlátozott feladatra szánnak. De a korábbi pazarlás megfogását célzó újabb szabályozás, a jobb felügyelet és a szigorúbb projektmenedzsment is szerepet játszott benne, hogy pénzügyi szempontból egyelőre nem ment félre a program.

Elrettenteni, olcsóbban

A repülő fejlesztési költségére az amerikai légierő 25,1 milliárd dollárt tett félre, és a Pentagon állítása szerint a végén ennél olcsóbban kijött a dolog. Ez inflációval korrigálva alacsonyabb, mint amennyibe a B-2 került, és a jelenlegi projekciók szerint a gép fajlagos költsége is jóval kedvezőbb lesz  hányattatott sorsú elődjénél. 

A B-2-esből eredetileg 132 darabot terveztek beszerezni darabonként 500 millió dollárért, ám végül darabonként több mint 2 milliárd dollárból jött ki a gép fejlesztése és gyártása, és csupán 21 készült belőle. Természetesen a növekvő fajlagos költségek és a csökkenő darabszám összefüggésben állt egymással: a költségek elszaladása miatt a politika igyekezett visszafogni a darabszámot, viszont a megrendelések számának csökkenésével nőtt az egy gépre eső költség – egyrészt kevesebb gépre oszlott el a fejlesztési költség, másrészt jó esetben nagyobb darabszámot relatíve hatékonyabban lehetett volna legyártani. A büdzsé elszaladáshoz az is hozzájárult, hogy a gépet az utolsó pillanatban kellett áttervezni és képessé tenni az alacsonyabb repülésre.

De a darabszám visszavágásában a legfontosabb szerepet a világpolitikai helyzet változása játszotta: a hidegháború végével megkérdőjeleződött a szovjet szárazföldi célpontok elleni (atom)bombatámadásokra kifejlesztett gép szükségessége. 

A gépet később bevetették Koszovóban, Irakban, Afganisztánban és Líbiában is, és az egyetlen veszteségét egy amerikai kifutópályán szenvedte. Ugyanakkor a vadászbombázó mint koncepció leporolását nem igazán a B-2-es (csak gyenge képességű ellenségekkel szemben tesztelt) harctéri képességei, hanem a radartechnológia fejlődése és a nagyhatalmi feszültségek visszatérése indokolta.

• Az utóbbi években Kína és Oroszország is közelebb került egy hasonló lopakodó bombázó hadrendbe állításához, azaz az amerikai technológiai primátus elveszőben volt.
• A Northrop Grumman szerint az ellenségek országok radartechnológiájának fejlődése miatt az amerikai bombázók már egyre nehezebben voltak képesek bejutni az ellenséges területre, azaz a lopakodó technológia fejlesztésére is szükség volt.
• Tágabb értelemben pedig az 1990-es évek optimizmusa és a 2000-es évek elejének más hadi megoldásokat igénylő terrorellenes háborúja után az utóbbi években visszatértek a hidegháború idejét idéző nagyhatalmi feszültségek, így a harminc éve okafogyottnak hitt lopakodó vadászbombázók továbbfejlesztése ismét prioritássá vált.

A B-21-es elkészítéséhez vezető program elődjét, amely egy “új generációs bombázó” kifejlesztését célozta, 2009-ben Robert Gates védelmi miniszter azzal kaszálta el öt évnyi munka után, hogy nem világosak a légierő szükségletei, elvárásai és a technológiai realitások. Az is felmerült, hogy drónokkal váltásk ki a bombázókat a jövőben, illetve arról is viták voltak a Pentagonban, hogy szükség van-e atombombák szállítására és célba juttatására képes repülőkre. 

A jelenlegi program 2011-ben indult, az előzőnél jóval világosabb és korlátozottabb célok mentén: végső soron a B-21-es továbbfejlesztett változatának létrehozása lett a feladat. Ezzel elhárult a radikálisan új megoldások igénye, amely a F-35-ös vagy a Zumwalt esetében a fő probléma volt. Bár a gépről keveset tudni, a fotók alapján formájában nagyon hasonló a B-2-eshez (bár a gyártó és a megrendelő szerint azért jóval fejlettebb annál.)

Kiemelt ügyek osztálya

A Northrop Grumman 2015-ben eleve egy feltűnően olcsó ajánlattal nyerte el a tendert a tőkeerősebb Boeing és Lockheed Martin előtt. A Pentagonnal megkötött szerződés pedig nem is fix összegről szólt, hanem az “alapdíj” mellé a gyártónak bizonyos teljesítménybeli feltételeket kellett teljesítenie a teljes összeg megszerzéséhez. Bár ezt a felállást korábban politikusok bírálták, az egyelőre mindkét félnek bejött: a Northrop Grumman bevétele hét év alatt 50 százalékkal nőtt, a beszerzés pedig sínen van – bár még mindig vannak olyan értékelések, amelyek szerint alacsony a cég és a Pentagon becslése a teljes költségekről. 

A CSIS biztonságpolitikai agytröszt kutatója szerint a költségek relatív megfogásának a szabályozói, felügyeleti és projektmenedzsment területén is voltak forrásai. Korábban a fegyveres erők jellemző taktikája volt, hogy szándékosan alulbecsülték az új fegyverrendszerek költségeit, hogy minél több programot tudjanak betuszkolni a költségvetésükbe – a büdzsé túllépése esetén pedig ment a kéregetés a plusz forrásokért. Ezt a korábbi problémák kiküszöbölésére kidolgozott 2009-es fegyverrendszer-beszerzési reform óta jóval nehezebb eljátszani, miután a megrendelők ma már kénytelenek független becsléseket bekérni a programok potenciális költségeiről. 

A B-21-es esetében külön faktor, amelyet a kongresszus elemzői is kiemeltek, hogy azt a légierő a kiemelt technológiai projektek felügyeletére és felgyorsítására létrehozott irodája (Rapid Capabilities Office) egyengeti, ahol értőbb kezekben volt és nagyobb figyelmet kapott a felső vezetés részéről is. A gyártó és a légierő képviselői között a kezdetektől folyamatos volt a kommunikáció, és a feszes projektmenedzsment miatt a jogi osztályoknak is kevesebb dolga volt.

Miután a program titkosítva volt, és nem kellett nagyon sietni vele, tüzetesebb előkészületek előzték meg a tesztelést és gyártást, szemben például az F-35-össel.

A kongresszusi jelentés ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy miután a projekt technikai részletei javarészt ma is titkosítás alatt állnak, nehéz pontosan megítélni a típus költséghatékonyságát. A független beszámolók pedig nem tartanak tőle, hogy a B-21-essel a védelmi beszerzések új, olcsóbb korszaka jön majd az Egyesült Államokban. 

Így sem olcsó

A tervezők és a légierő szerint mindenesetre a gép az elődjénél is jobban képes rejtve maradni az időközben sokat fejlődött radarrendszerek elől, és célba venni is nehezebb. Az új bombázó képes újabb robotrepülőgépek hordozására, a jövőben képes lesz majd hiperszónikus fegyvereket is indítani, és bizonyos esetekben pilóta nélkül is bevethető. Emellett a gyártó szerint a B-21-es az elődjénél hatékonyabban tud információkat begyűjteni, megosztani, vagy másoktól átvenni az ellenség felállásáról, létesítményeiről és gépeiről, és rugalmasabb platformként könnyebb szoftveres megoldásokkal és hardveres kiegészítőkkel új képességekhez juttatni az igények esetleges változása esetén.

Az amerikai sikerpropaganda szerint a B-21-es hatótávolsága, lopakodó és hírszerzési képességei, valamint a fejlett és fejlődő fegyverzet hordozására való képessége növeli az Egyesült Államok elrettentő erejét Kínával és Oroszországgal szemben. 

A költségvetés betartása mindenesetre nem jelenti azt, hogy olcsó lenne a gép. Mostani áron darabonként 692 millió dollárt terveznek fizetni a B-21-esekért, és a program teljes költségét, azaz a száz gép legyártását és harminc éves hadrendben tartását 203 milliárd mai dollárra becsülik. Bár az összehasonlításnak kevés értelme van, de a nagyságrendeket érzékelteti, hogy ez mai áron százegy évnyi magyar védelmi költségvetésnek felel meg.

A B-21-es (pénzügyi) sikerére két további okból is korai lenne még inni.

A gép egy percet sem repült még, a problémák pedig általában a levegőben szoktak előjönni.

(Egy potenciális korai gond: ki lehet-e látni a gép ablakain?)

Az is nem várt fennakadást okoz a gyártó számára, hogy szakképzett munkaerő hiánya az Egyesült Államok összes iparpolitikai törekvését hátráltatja az elektromosautó-gyártástól a csipgyártáson át most már az amúgy hagyományosan jól eleresztett hadiiparig,. A Northrop Grumman az idei év második negyedévének végén 80 milliárd dollárnyi aktív megrendelésállománnyal bírt, elsősorban az ukrajnai orosz invázió következtében megnőtt beszerzéseknek köszönhetően, azonban arra panaszkodott, hogy a munkaerő hiányában nem tud megfelelő ütemben termelni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ amerikai egyesült államok hadiipar haditechnika lopakodó Olvasson tovább a kategóriában