Mielőtt Oroszország február 24-én megtámadta Ukrajnát, az ukrán hadsereg technológiai szempontból meglehetősen egységes volt. Fegyverzetének döntő többsége vagy szovjet gyártmány volt, vagy ilyen eszközök továbbfejlesztéséből született. Nyugati fegyverből ekkor még nem volt sok, és ezek egy része is olyan gyalogsági eszköz – mint a Javelin páncéltörő rakéta –, amelynél az integráció és a karbantartás kérdése kevésbé merül fel. Ilyesmire inkább csak a török Bayraktar TB2-es drónoknál és az amerikai Humvee páncélozott terepjáróknál kellett gondolni, de az utóbbiak azért nem képviselnek különösebben bonyolult technológiát.
Azóta viszont ez a helyzet gyökeresen megváltozott, a nyugati országokból érkező szállítmányoknak köszönhetően valószínűleg már most is az ukrán a világ legtarkább fegyverzettel rendelkező hadserege, ha pedig minden megígért eszköz beérkezik, akkor biztosan ez lesz a helyzet. A segítség természetesen örvendetes az ukránok számára, hiszen eleve gyengébb volt a fegyverzetük, mint az oroszoknak, a már 86 napja tartó harcok során pedig nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek.
A háború első heteiben nyugatról elsősorban olyan fegyverszállítmányok érkeztek, amelyeket egyetlen katona is tud használni (kézi páncéltörő és légvédelmi rakéták, kézigránátok, sorozatlövő fegyverek). A nehézfegyver-szállítmányok sorát olyan közép-európai országok nyitották meg, amelyek a rendszerváltás előtti időkből származó – esetenként némileg modernizált – harckocsikat, gyalogsági harcjárműveket, tüzérségi és légvédelmi eszközöket adtak át az ukránoknak.
Mivel az ukránok maguk is használnak ilyen vagy ezekhez nagyon hasonló fegyvereket, így kiképzésre igazán csak az újoncoknál van szükség, és jó eséllyel rendelkezésre áll a karbantartáshoz, javításhoz szükséges eszközállomány és szaktudás is. Ennek a jelentőségét nem szabad lebecsülni, hiszen a mostoha harctéri körülmények között még ellenséges behatás nélkül is könnyen meghibásodnak a járművek és fegyverek – pláne ha több évtizeddel ezelőtt gyártották őket. Az orosz hadsereg várakozásoktól messze elmaradó kezdeti teljesítménye is egyebek mellett azzal magyarázható, hogy sok alakulat február 24. előtt sok időt töltött hazai körleteitől, javító bázisaitól távol, gyakran több hetes gyakorlatokon részt véve. Mivel a katonák az utolsó előtti napig nem tudták, hogy háborúba mennek, nem fordítottak az eszközök karbantartására olyan nagy figyelmet, hiszen erre elvileg otthon is lett volna idejük.
Azt azért érdemes hozzátenni, hogy még a Közép-Európából érkező felszerelés sem minden esetben simul bele teljesen az ukrán hadsereg állományába technológiai szempontból. Csak két cseh példát említve: az RM-70-es rakéta-sorozatvető alapvetően a szovjet BM-21 Grad csehszlovák változata, egy Tatra teherautóra építve, az utóbbit viszont nem használták korábban az ukránok. A szintén Tatra-alapra épülő DANA kerekes önjáró löveg teljes egészében új a számukra, igaz, legalább a löveg 152 milliméteres űrmérete passzol.
Jelentek is már meg Ukrajnában bevetett DANÁ-król felvételek, hiszen ezek a 70-es években gyártott fegyverek nem olyan bonyolultak, hogy egy képzett tüzér ne tudná gyorsan elsajátítani a kezelésüket. Az alkatrész-ellátás és a karbantartás már nehezebb lehet, hiszen a front közelében ezt még az adott ország saját gyártású fegyvereinél sem mindig könnyű biztosítani, ha pedig más országból kell bizonyos részegységeket beszerezni, akkor még nehezebb a feladvány. Segíthet, ha megvalósul az a pár hete szélesebb nyilvánosságot kapó terv, hogy cseh és szlovák hadi üzemekben javíthatják meg a sérült ukrán harceszközöket. Ez azonban azzal jár, hogy hetekre kiesnek a szolgálatból.
Mindez azonban semmi ahhoz a feladványhoz képest, amit a nyugati gyártású fegyverek logisztikai kiszolgálása jelent. Az összeset nem érdemes itt felsorolni, az elsősorban veszteséglistáiról ismert Oryx az Ukrajnának felajánlott nehézfegyverekről is vezet a lehetőségekhez képest részletes statisztikát. Eszerint legalább 11, már a hidegháború idején is NATO-tagország (plusz Ausztrália) ajánlott fel – és részben már juttatott is el – nehézfegyverzetet Ukrajnának a több évtizedes páncélosoktól a kifejezetten korszerűnek számító darabokig.
Az Oryx gyűjtése alapján ez több mint húszféle szárazföldi harcjárműtípus még akkor is, ha a nemzeti igények alapján enyhén módosított változatokat (mint például az amerikai és a dán M113-as páncélozott csapatszállítókat) egynek számoljuk. (És a szám várhatóan még nagyobb lesz, hiszen szinte minden héten érkezik újabb felajánlás.) Ezek működőképes állapotban tartása még akkor is emberfeletti munkát követel meg az ukrán műszaki személyzettől, ha egyébként az ország nyugati szövetségesei mindent megtesznek az alkatrész-utánpótlás biztosítása érdekében.
De nem csak a javításról van szó, mert a nyugatról érkező tüzérségi eszközök űrmérete is eltér a keletiektől. A NATO-szabvány ebben a tekintetben 155 milliméter, míg a szovjet – és ennek nyomán az ukrán – 152, és ez a három milliméteres különbség nem áthidalható. A nyugati tüzérségi eszközök lőszerutánpótlását tehát szintén nyugatról kell megoldani, ami önmagában is hatalmas logisztikai feladat. Az mindenesetre biztos, hogy az ukránok nem késlekednek az új fegyverek bevetésével: alig pár héttel az első szállítások bejelentését követően máris a fronton alkalmazzák a nagyrészt az Egyesült Államoktól kapott M777-es tarackokat. Pedig ezeknél némi képzésre is szükség volt.
Ráadásul, ha a Nyugat nem akarja, hogy az oroszok felülkerekedjenek a felmorzsoló háborúban, akkor nem csak a lőszert kell pótolni. A harcok során az ukránok elkerülhetetlenül elveszítik majd a nyugatról kapott felszerelés egy részét, ráadásul a tüzérségi eszközöknél számolni kell a lövegcső elhasználódásával is – bizonyos számú lövés után akkor is cserélni kell, ha nem érte ellenséges behatás. Vagyis – ha a jelenlegi dinamikával folytatódnak a harcok – előbb-utóbb a nehézfegyverzetnél is eljutunk oda, mint a páncéltörő és légvédelmi rakétáknál: a nyugati fegyverraktárak egyre jobban kiürülnek, és kérdés, hogy a fegyvergyárak képesek lesznek-e olyan ütemben termelni, mint ahogyan azt az ukrajnai háború megköveteli.
Világ
Fontos