A háború február 24-i kitörése óta Ukrajna egyre fokozódó mértékben támaszkodhat az orosz agresszióval szemben a nyugati fegyverszállításokra, amelyek két fő csoportra oszthatók. Az egyik a volt szocialista országok rendszerváltás előtti időkből megmaradt fegyverzete, amelyet az ukrán katonák egyből vagy rövid ismerkedés után használni is tudnak.
Ezek hátránya, hogy kevésbé korszerűek, és az utánpótlásuk sem megoldott, hiszen ezekben az országokban már nem gyártják ezeket a harceszközöket, sőt, általában a hozzájuk való lőszereket sem. Mivel egyre nagyobb az esélye annak, hogy a háború még jó ideig elhúzódik, egyértelművé vált, hogy Ukrajnának olyan nyugati szabványú fegyverzetre is szüksége van, amelynek utánpótlása akár éveken át is biztosítható.
Ahogy azonban például az Economist összeállítása felhívja rá a figyelmet, ennek gyakorlati biztosítása egyáltalán nem lesz könnyű. Ennek legfőbb oka, hogy a hidegháború vége óta a nyugati országok legfeljebb rövid ideig vívtak olyan háborút, ahol a fegyverek és lőszerek pusztulása, felhasználása összevethető az ukrajnai háborúban tapasztalttal. Emiatt a nyugati hadiipari vállalatok a hatékonyságot helyezték előtérbe, és nincsenek olyan nagy kihasználatlan termelési kapacitásaik, amelyeket most könnyen szolgálatba tudnának állítani.
Vegyük például a mostani háború egyik legismertebb fegyverét, a vállról indítható Javelin páncéltörő rakétát. Az amerikai hadsereg tavaly év végén 17-22 ezer közé tehető darabszámmal rendelkezett, és ennek nagyjából harmadát juttatta el Ukrajnába. Mivel a fegyver gyártási darabszáma békeidőben csak évi 2100, látszik, hogy ez az ütem nem tartható fenn túl sokáig.
A tervek szerint az amerikai elnök éppen holnap keresi fel a Javelineket gyártó Alabama állambeli üzemet, ahol elméletileg évi 6480 darabra lehet felpörgetni a kibocsátást. Ám csak abban az esetben, ha lesz hozzá elegendő dolgozó és alkatrész, és különösen az utóbbi biztosítása tűnik problémásnak. Az üzem két nagy amerikai hadiipari cég, a Lockheed Martin és a Raytheon Technologies vegyes vállalata, és mindkettő vezetője arról számolt be, hogy beszállítási problémák akadályozzák tevékenységüket.
A Stinger vállról indítható légvédelmi rakétából Ukrajna eddig 2100 darabot kapott az Egyesült Államoktól, amely az utolsó darabokat 2003-ban vásárolta meg ebből a típusból. A gyártósor egy exportmegrendelésnek köszönhetően még üzemel, de a gyártó Raytheon vezetője arról számolt be, hogy csak limitált alkatrészállománnyal rendelkeznek. Ha ez elfogy, akkor át kell tervezniük a célkereső fej elektronikáját, ami beletelik némi időbe.
A sor még hosszan folytatható, igaz, az amerikai vezetés is tisztában van a problémákkal, és hetente egyeztet a kormányzat a fontos hadiipari vállalatok vezetőivel a megoldásuk érdekében. Az mindenesetre látszik, hogy legalábbis egyes fegyvereknél valószínűleg nem fenntartható idén egész évben az eddigi szállítási ütem, amivel az ukránoknak is számolniuk kell.
