Az Ukrajnán keresztüli érkező orosz gáz mennyiségének harmada eshet ki azzal, hogy az ukrán vezetékrendszert üzemeltető vállalat felfüggeszti a szállításokat Luhanszk megyén keresztül. Az ukránok kedden este jelentették be, hogy leállítják a tranzitot az orosz offenzíva által legerősebben érintett térség irányából, az indoklás szerint azért, mert „a megszálló erők műszaki folyamatokba való beavatkozása” ellehetetleníti Novopskov gázkompresszor állomás működtetését.
A lépés azért nagyon fontos fejlemény Európa gázellátása szempontjából, mert az ukrajnai tranzit, tehát az orosz gáz Ukrajnán keresztülfutó vezetékeken történő szállítása eddig a háború ellenére is nagyjából zavartalanul zajlott. A szállítások fenntartásához ugyanis mindkét félnek anyagi érdeke fűződött: az oroszok így nagyobb bevételhez jutottak a gázértékesítésből, az ukránok pedig a vezetékrendszerük használatáért kaptak pénzt.
A szállítások mostani leállítása ennek ellenére – már csak a felek kommunikációja miatt is – első ránézésre az ukránoknak lehet érdeke, vagy nekik lehet kedvező. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök korábban többször is európai embargót sürgetett az orosz olajra és gázra azzal érvelve, hogy ezek megvásárlásával az uniós országok az orosz agressziót pénzelik.
A helyzet azonban ennyire nem egyszerű.
Oroszország egyik legfontosabb gázpiaci célja ugyanis az elmúlt bő egy évtizedben épp az Ukrajnán keresztüli gáztranzit kiváltása volt.
Ezt a törekvést ráadásul az uniós országok közül több is támogatta. Jelentős részben azért, mert a 2010 előtti években többször is előfordult, hogy az ukránok és az oroszok gázvitája az európai ellátást veszélyeztette. 2009-ben egy időre konkrétan le is álltak a szállítások, ami miatt Magyarországon is fogyasztási korlátozást rendeltek el.
Az ukrán útvonal jelentősége így az előző években is jelentősen csökkent már. A szállítások egy részét a Balti tenger alatt húzódó, Németországba érkező Északi Áramlat 1-es vezeték vette át, egy másik része pedig a Törökország felől érkező vezetékekre tevődött át. Utóbbiban Magyarországnak is volt szerepe, hiszen Szijjártó Péter tavaly ősszel abban egyezett meg a Gazprommal, hogy az állami MVM által vásárolt évi 4,5 milliárd köbméter gáz nagyobb részét ezen az útvonalon szállítják le az oroszok az ukrán tranzit helyett.
Az Ukrajnán keresztül érkező importot azonban így sem sikerült teljesen kiváltani. Ahogy a lenti ábrán is látszik, a háború kirobbanása óta is ebből az irányból futott be Európába az orosz gáz nagyjából negyede.
Ezt a mennyiséget pedig teljes egészében nem is nagyon lehet máshova átterelni. Az Északi Áramlat jelenleg teljes kapacitáson működik és ilyen nagy többletet a déli útvonal sem bírna el.
Mindez azt jelenti, hogy az ukrajnai tranzit kiesése az európai orosz gázimport csökkenését okozza, illetve okozná.
A mostani csökkenés valószínűleg még kezelhető a jelenlegi vezetékkapacitással (részben a déli útvonalon, részben az elmúlt időszakban kevésbé kihasznált Fehéroroszország alatt futó, és Lengyelországba érkező Jamal vezetéken), de a teljes ukrajnai tranzit leállítása már nem lenne az.
Utóbbi esetben így két megoldás adódik, az egyik inkább az ukránoknak, a másik viszont egyértelműen az oroszoknak kedvez. Az első lehetőség, hogy az európai vevők kevesebb gázt vásárolnak végső soron úgyis ez az EU célja, hiszen így elapadnak az oroszok forrásai.
Ezt azonban annyira nem egyszerű megoldani, a piac ugyanis nem úgy működik, hogy van néhány vevő, aki eldönti, mostantól akkor nem vesz több gázt. Az EU-ban rengeteg cég foglalkozik gázkereskedelemmel, profitorientáltan, piaci alapon, és ezek, ha kiesik a kínálat egy része, akkor megpróbálják máshonnan pótolni, ha lehet. Ha nem lehet, akkor pedig hiány alakul ki, és megugranak az árak. Persze egy egységes gázembargó más helyzetet teremtene, de mostanra elég egyértelművé vált, hogy pont utóbbi miatt ez nem kivitelezhető. Részleges embargó sem elképzelhetetlen, de ahhoz is kidolgozott szabályozás kell, magától, csak azért, mert kevesebb gáz érkezik nem fog kialakulni.
A másik lehetőség, hogy valamilyen alternatív útvonalat vonnak be az ukrán tranzit pótlására. Erre pedig van egy kész megoldás, aminek az oroszok örülnének legjobban: az Északi Áramlat 2. A Balti tenger alatt futó második vezeték fizikailag kész van, és mostanra lehet, hogy már engedélyezték is volna a német és uniós hatóságok a működését, ha az oroszok nem támadják meg Ukrajnát. Az invázió miatt azonban a németek teljesen leállították a folyamatot, így a vezeték azóta is üresen áll.
Az ukrajnai tranzit kiesése ugyanakkor (különösen, ha az oroszok másra foghatják a szállítások elakadását) olyan körülményeket teremthet, amely lépéskényszerbe hozza Németországot.
A németek ugyanis könnyen olyan helyzetben találhatják magukat, hogy vagy engedélyezik az Északi Áramlat 2-t, vagy kiesik az európai import egy jelentős része, újabb gázkáoszt okozva ezzel.
Persze az EU megpróbálhat valahogy felkészülni a nagyjából évi 30-40 milliárd köbméternyi mennyiség pótlására, de a háború kirobbanása óta eltelt időszak tapasztalatai alapján nem tűnik túl reálisnak, hogy ezt gyorsan meg tudná lépni a közösség.
Pénz
Fontos