Orbán Viktor a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen „a gazdasági semlegességről” tartott programbeszédében ismét azt hangoztatta, hogy az Európai Unióban megrekedt a növekedés, ezért a 3–6 százalék közötti magyar növekedési cél elérése érdekében „minden égtáj felé tájékozódni kell”, azaz Európán kívüli üzleti lehetőségeket kell keresni. 

Ehhez a tervhez érdekes tanulságokkal szolgálhat a kormány számára a keleti égtájak felé való tájékozódás. Kínában a növekedés idén eddig elmaradt a 2020 előtti időszakhoz képest eleve mérsékeltebb, ötszázalékos céltól, a gazdaság gyengélkedése az elmúlt hónapokban egyre nyilvánvalóbbá vált.

A helyzet kezelésére a kínai vezetés szeptemberben jelentős monetáris lazítást és mérsékeltebb, de a kínai kontextusban mégis szokatlanul bőkezű költségvetési élénkítést jelentett be, amire a 2008-as válság óta nem volt példa.

A tőzsde és az ingatlanpiac pozitívan reagált az élénkítőcsomagra, és a pénznyomtatás beindítása az idei növekedési célt is közelebb hozta. Egyes elemzők szerint azonban hosszabb távon a stimulus önmagában nem oldja meg a kínai gazdaság strukturális problémáit, inkább azok elodázását jelzi.

Gyenge fogyasztás, lassuló ipar, befagyott ingatlanpiac

Az intézkedés háttere, hogy a kínai gazdaság a koronavírus-járvány óta jóval gyengébben muzsikál a korábbinál, 2022-ben alig 3,2 százalékos növekedést mutatott, tavaly épphogy megugrotta az 5 százalékos szintet, idén pedig a második negyedévben 4,7 százalékos bővülés volt, amit júliustól gyengülő adatok követtek. 

Az egyik fő probléma a lakossági fogyasztás alacsony szintje. 2024 első nyolc hónapjában a kiskereskedelmi áruforgalom alig 3 százalékkal, augusztusban csupán 2,1 százalékkal nőtt, de egyes húzóágazatokban egyenesen csökkent. Az autóipar belföldi értékesítése például az év egészét nézve 2,4 százalékkal, augusztusban 7,3 százalékkal esett. 

Az állam által erősen támogatott ipari termelés is lanyha volt. A kínai feldolgozóipari beszerzésimenedzser-index, amely az ipari megrendelések alakulását jelzi, 2023 áprilisa óta csak három hónapban mutatott növekedést. Nyáron a korábban valamivel erősebb szolgáltatószektor aktivitásának mutatója is stagnált.

Ebből fakadóan a defláció réme is felütötte a fejét Kínában, a termelői árak lassan két éve csökkennek, a fogyasztói árak tavaly tavasz óta stagnálnak – ami még a„gyenge”, 4,7 százalékos növekedés mellett is nehezen értelmezhető dolog lenne, legalábbis egy piacgazdaságban. 

A jelenség egyik prózai magyarázata, hogy a kínai kormány a járvány alatt és után a termelés támogatására összpontosította erőforrásait, ami túltermelést, valamint a túltermelés miatt megugró kínai exporttal szemben nyugati és déli protekcionista intézkedéseket hozott. A másik ok, hogy a 2010-es években elburjánzott ingatlanpiac megregulázása miatt számos beruházó csődbe ment, sok nagy ingatlanfejlesztés leállt. Ez visszafogta az iparcikkek iránti igényt, csökkentette az ingatlanárakat és – részben az ingatlanpiaci kereslet, részben a döntően ingatlanban lévő lakossági vagyon megnyirbálásával – a fogyasztást is visszafogta, mindemellett pedig az alacsony adószedés miatt magukat eddig jellemzően ingatlanügyletekkel finanszírozó önkormányzatok pénzügyi helyzetét is megrengette. 

Hszi Csin-ping pártfőtitkárt a gazdasági mutatóknál is jobban zavarhatta, hogy a romló gazdasági helyzet egyes külső adatgyűjtések szerint a közhangulatra és a rendszer megítélésére is negatív hatással volt. A Freedom House szerint a tüntetések száma az idei második negyedévben 18 százalékkal nőtt az országban, és a kevés nyilvános közvélemény-kutatás is azt mutatta, hogy az aktuális anyagi helyzet és jövőbeli kilátások megítélése jelentősen romlott: míg 2014-ben még a kínaiak több mint háromnegyede érezte úgy, hogy anyagi helyzete javul, addig ez az arány 2023-ra 40 százalék alá csökkent. 

Ez annak fényében nem meglepő, hogy a deflációs nyomás a bérekre is hatással volt: a Cajhszin üzleti lap szerint az elektromosautó-gyárakban és a zöldenergia-szektorban a kezdőbérek 2022 nyara óta 10 százalékkal csökkentek; a Zhaopin piacelemző cég szerint a 38 legnagyobb kínai városban a kezdőbérek nem változtak idén, szemben a járvány előtti stabil évi 5 százalékos emelkedéssel.

A fiatalok munkanélkülisége nyáron ismét emelkedni kezdett, augusztusban 18,8 százalék volt. Eközben a demográfiai változásokra hivatkozva szeptemberben 1978 óta először emelték a nyugdíjkorhatárt, bár ez még így is relatíve alacsony: a férfiak esetében 60-rl 63 évre, a nőknél 50-ről 55 évre nő, 15 éves távlatban. 

Pénzt a bankoknak, pénzt a cégeknek, pénzt a népnek

Ezt a helyzetet a vezetés most egy erőteljes jegybanki és egy mérsékeltebb költségvetési lazítással, továbbá az ingatlanpiac megtámasztásával próbálja kezelni. Ebből a jegybanki élénkítőcsomag főbb elemei a következők:

• A bankoknak nyújtott középtávú (egyéves) hitelezés kamatát 2,3-ról 2 százalékra, a hétnapos visszavásárlási kamatot 1,7-ről 1,5 százalékra, a vállalati és lakossági hitelek irányadó kamatát 0,3 százalékponttal 3,35 százalékra csökkentették. 
• A likviditás feletti kontroll egyik alapvető eszközét, a kötelező banki tartalékrátát (azaz a kereskedelmi bankok jegybanknál tartott pénzének arányát) fél százalékponttal 9,5 százalékra csökkentették, ami nyugati szemmel magas, de az előző évtized 20 százalékos értékéhez képest tartós és jelentős csökkenést jelent. A lépés a jegybank szerint ezermilliárd jüan likviditást szabadít fel, és az intézmény egy további, 0,2–0,25 százalék közti csökkentést is kilátásba helyezett az idei év hátralévő részében.
• A jegybank emellett egy 800 milliárd jüanos pénzmagot jelentett be a tőzsde megtámasztására, amelyből egyebek mellett a jegyzett vállalatok részvény-visszavásárlásait és alapkezelők, biztosítók és brókerek értékpapír-vásárlásait tervezi támogatni kedvezményes hitelekkel.

Az ingatlanpiac megtámasztását célzó lépések között a jegybank átlagosan 0,5 százalékkal csökkentette az aktív jelzáloghitelek kamatait, ami számításaik szerint összesen évi 150 milliárd jüannal csökkenti mintegy 150 millió háztartás adósságterheit. A második lakóingatlan vásárlása esetében 25 százalékról 15 százalékra csökkentették a minimális önrész arányát, továbbá kiterjesztették azt a májusban indított, 300 milliárd jüanos programot, amelynek keretében a jegybank fedezi, hogy az állami vállalatok felvásárolják az üresen álló lakóházakat, és azokban megfizethető bérlakásokat alakítsanak ki. 

A harmadik, a piacok által pozitív meglepetésként értékelt lépés a fogyasztás állami transzferekkel való megtámogatása. A kormány a Kínai Népköztársaság megalapításának évfordulóján, október elsején kezdődő egyhetes ünnep előtt egy kurta közleményben felszólította az önkormányzatokat, hogy egyszeri anyagi juttatásban részesítsék az alacsony jövedelműeket és munkanélkülieket, hogy megmutassák „a párt és az állam szeretetét és gondoskodását a rászorulók felé”. Azt is közölték, hogy a fiatalok magas munkanélküliségének fényében programot indítanak a stabil állást nem találó frissdiplomások támogatására. 

Egyes értesülések szerint ezeket az óvatos lépéseket hamarosan egy jelentősebb, kétezer milliárd jüanos csomag követheti, amelynek fele a fizetésképtelenség közelébe került önkormányzatok kimentését, másik fele a családi pótlék bevezetését és a fogyasztást ösztönző programokat, például a régi háztartási elektronikai cikkek és autók kedvezményes cseréjét finanszírozza.  

Elég?

A stimulusról már minimum egy éve folyik élénk vita kínai és külföldi közgazdászok körében, és az elmúlt hónapokban prominens kínai szakemberek a helyzet romlására hivatkozva nyilvános felületeken is sürgetni kezdték az állami és jegybanki beavatkozást. Többek között Ji Kang előző jegybankelnök és Huang Ji-ping, a jegybank monetáris tanácsának jelenlegi tagja is az élénkítést mellett szólalt fel. 

A kormányzati lépések azt jelzik, hogy célt ért a szakmai nyomás, bár a rendszer jellegéből fakadóan a közéleti vitát nem mindenki úszta meg szabadlábon. A kínai társadalomtudományi akadémia egy veterán tagját, Csu Hen-penget a Wall Street Journal forrásai szerint azért tartóztatták le, mert tavasszal egy privát csetben bírálta a gazdaságpolitikát és Hszi Csin-ping pártfőtitkár elvtársat.

A stimulust mindenesetre a tőzsdéken és az ingatlanpiacon is pozitívan fogadtaták, szeptember utolsó hetében – a nemzeti ünnep előtt – 2008 óta a legerősebb hetét produkálta a kínai részvénypiac, még ha hosszabb távon így is mínuszban van. Az ingatlanpiaci szigor enyhítésével párhuzamosan a sanghaji és sencseni luxusingatlan-eladások is megugrottak, pár nap alatt hirtelen 20 milliárd jüan értékben cseréltek gazdát lakások néhány elit kerületben a két városban. Jól járt a dologgal többek között a francia LVMH luxuscikk-gyártó is, amelynek részvényárfolyama jelentősen megugrott a kínai kereslet feléledésével kapcsolatos várakozások miatt.

A szkeptikusabb elemzők ugyanakkor azt is felhozták, hogy az élénkítés ugyan üdvözlendő lépés, de önmagában még nem kezeli azokat a problémákat, amelyek a gyengülő gazdasági helyzethez elvezettek. 

Bár a kínai fogyasztás egyesek szerint nagyrészt az eltérő módszertan miatt kiemelkedően alacsony más országokhoz hasonlítva, abban azért viszonylag széleskörű egyetértés mutatkozik a kínai és külföldi elemzők között, hogy növelésére bőven lenne még tér. Ehhez azonban egyszeri pénzbeli juttatások helyett szerintük strukturális reformok kellenének: például a szociális védőháló megerősítése, a munkajogok fejlesztése, a vidéki migráns munkások ellátását korlátozó hukou rendszer reformja, a pénzügyi rendszer piacosítása vagy az adóalap kiterjesztése.

Ezeket azonban a rendszer eddig látványosan nem akarta meglépni. Hszi a mai napig elutasítja a „jóléti állam” irányának létjogosultságát, a kínai állami média kommentárjai szerint a szociális juttatások ugyanis „lustává teszik” az embereket, növelik az adóterheket és az államadósságot, és ezért „csapdát” jelentenek az állam és a gazdaság számára.

Nincs érdemi elmozdulás abban sem, hogy a kínai rendszer a mai napig az ipari beruházások serkentésében látja a jövőt, bár ennek hatékonysága az ország fejlődésével erősen csökken: hiába szárnyal az akkumulátor- és elektromos autógyártás, ha csak viszonylag kevés embernek ad munkát, és közben a belföldi autóeladások csökkennek – a külföldieket pedig a gyenge nyugati kereslet és a kínai vállalatokkal szemben erősödő korlátozások fogják vissza. 

Az is gyakran előkerül a kínai gazdaság dinamikáját nézve, hogy a pártállam az elmúlt években rengeteget ártott a piaci bizalomnak azzal, hogy nemzetbiztonsági és stratégiai érdekekre hivatkozva egyre gyakrabban beavatkozik a magánszektor ügyeibe, a stratégiai ágazatokban egyre szorosabbra vonja a gyeplőt a magáncégek tevékenysége felett. Avagy míg a kínai iparpolitika egyes nyugati körökben mint az iparfejlesztés sikertörténete jelenik meg, a másik oldal szerint – technológiai érdemeitől függetlenül – a kínai gazdaság egészére nézve a jelenlegi formájában káros.      

Tájékozódás

A kínai irányba való tájékozódás a fentiekből kiindulva két szempontból is tanulságos lenne a keleti nyitásról és gazdasági semlegességről szónokló magyar döntéshozók számára. 

• Egyrészt az ázsiai ország esete jól példázza az ipari termelésre összpontosító gazdaságpolitikai stratégia visszásságait és gyengeségeit, amelyek ott már jóval alacsonyabb fejlettségi szint mellett is jelentkeznek.
• Másrészt a kínai növekedés ütemének megtorpanása a világgazdaság átrendeződésével együtt óvatosságra int. Ha a kínai növekedés üteme tartósan az ötszázalékos szint alatt marad, akkor hosszabb távon Kína globális gazdasági részesedésének emelkedése megtorpan majd, és távolabb kerül az Egyesült Államok utolérése.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkNem Magyarországnak szól, de a fideszes álmokat is elsöpörheti a kínai figyelmeztetésPeking célja az ellátási láncok uralása és a technológiai szuverenitás, így kevés esély van rá, hogy technológiát adjanak az autógyártásban.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkElbukott a magyar-német blokk, jöhet a kínai ellencsapás az autóipari vámok miattNem sikerült újabb szövetségeseket találni, így maradnak a vámok a kínai elektromos autókkal szemben. Kérdés, hogy mit lép válaszként Kína.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ gazdaságélénkítés gazdasági semlegesség GDP-növekedés Kína monetáris politika Olvasson tovább a kategóriában