Romba dőlnek az orosz remények Ukrajnában?

Hosszú időn keresztül csak az orosz propaganda hajtogatta, hogy Ukrajna összeomlása csak idő kérdése, de az utóbbi hetekben a megtámadott országgal szimpatizáló nyugati sajtó cikkei alapján is nagyon sötét kép rajzolódik ki. Eszerint a létszám- és lőszerhiány miatt az ellenállás fenntartása egyre nehezebb az ukrán csapatok számára, máris a levegőben lóg egy nagy vereség, ha pedig nem változnak a körülmények, akkor egy nagy nyári orosz offenzíva során ez szinte elkerülhetetlen lesz.

Az aktuális helyzetet illetően nincs is túl sok árnyalnivaló ezen a képen, hiszen remek háborús tudósítók helyszíni riportjai mutatják, hogy a front több pontján a kimerült, a szükséges létszámot és lőszerkészletet nélkülöző ukrán csapatok nehezen tartják magukat. Érdemes azonban ezt a képet a másik oldalról is megvizsgálni: mit értek el az orosz csapatok idén, a háborúban eddig számukra páratlanul kedvező körülmények között, és mire számíthatnak, ha mégsem alakul minden külső-belső körülmény kedvezőtlenül az ukrán háborús erőfeszítés szempontjából?

Orosz araszolás

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök nemrég arról beszélt, hogy az orosz hadsereg tízszer annyi tüzérségi lőszert használ fel, és a frontriportok alapján sem sokkal kedvezőbbek az arányok az ukránok szempontjából. Ennek főként az az oka, hogy idén az ország szinte egyáltalán nem kapott amerikai katonai segélyt a pénzügyi forrás feltöltésének törvényhozásbeli akadályozása miatt, Európa pedig nem volt képes pótolni ezt a kiesést. Még kritikusabb a helyzet a légvédelmi lőszereknél, mert ezeket sokkal nagyobb arányban szállította az Egyesült Államok, mint a tüzérségi gránátokat.

Közben ugyan az oroszok sem tudnak olyan lehengerlő tüzérségi tüzet lőni, mint a háború első évében, de saját hadiiparuk termelése, valamint az észak-koreai és iráni import a fölényt így is biztosítja. Ráadásul ehhez jönnek még a kormányfelületekkel és navigációval nagyjából pontossá tett fél-, egy- és másfél tonnás légi bombák, amelyek sokkal pusztítóbbak, mint a pár tíz kilós tüzérségi gránátok.

A létszámbeli arányok eltolódásának az az egyik oka, hogy a hadseregbe önkéntesen jelentkezők száma nagyon lecsökkent Ukrajnában, az új hadkiegészítési törvény pedig hónapokig tartó viták során csak nemrég lépett hatályba. Az biztos, hogy frontszolgálatra ezentúl 27 helyett már 25 évnél idősebbek kötelezhetők, de egyelőre nem látszik, hogy a szolgálat alóli kibújást elvileg nehezebbé tévő rendelkezéseknek milyen erővel szereznek majd érvényt.

Az orosz oldalon a 2022 őszén behívottak még mindig harcolnak – már aki még képes erre -, őket leszámítva azonban továbbra is a nagyjából önkéntesen jelentkezőkre alapoz a hadvezetés a létszám feltöltésében. (A börtönökben és a bevándorlók körében azért nem ritka a kényszerítés.) Az így biztosított emberanyag ugyan nem mindig a legjobb minőségű, de létszámban egyelőre elegendő a nagy veszteségekkel járó támadások ütemének fenntartásához.

Ha ezeket a tényezőket összesítjük, valószínűleg nem túlzás azt mondani, hogy az orosz hadsereg – talán a legelső napokat leszámítva – még soha nem volt olyan nagy fölényben az ukránokkal szemben, mint most. Tüzérségi fölényük 2022. nyári csúcsán nem volt elég emberük, a mozgósítást követően pedig már nem élveztek olyan masszív tüzérségi előnyt, mint most. Igaz, közben rengeteg tapasztalt katonát és minőségi fegyverzetet veszítettek, ám ezt képesek voltak mennyiségileg pótolni, ami az ukránokról kevésbé mondható el.

Ehhez képest a tavaly októberben elkezdődött orosz támadássorozat eredményei nagyon szerények.

A tavalyi utolsó negyedévben alig-alig értek el valamit, idén pedig – amikor az említett ukrán hátrányok egyre súlyosabbá váltak – némi ráhagyással is maximum azt lehet mondani, hogy hetente egy települést foglalnak el az oroszok. Ezek közül pedig csak egy közepes, a háború előtt több tízezres város volt – a februárban bevett Doneck megyei Avgyijivka -, a többi jellemzően néhány utcából álló falu.

Hogyan tovább?

De az orosz számítások nem is azon alapulnak, hogy ebben az ütemben pár évtized alatt majd csak elfoglalják egész Ukrajnát. Amennyire az események alapján rekonstruálható, győzelmi reményeik jelenleg valószínűleg arra alapoznak, hogy kimerítik Ukrajna és nyugati támogatói fizikai és mentális erejét. Ha jelenleg csak araszolnak is a csapataik, de ember- és fegyverzetbeli veszteségeiket gyorsabban pótolják, mint az ukránok, ez pedig idővel elvezethet valamifajta áttöréshez. Vagy a szó katonai értelmében, amikor gyorsan nagy területet tudnak elfoglalni, vagy úgy, hogy a halmozódó veszteségek hatására az ukrán társadalom és vezetés úgy érzi: ennél még az is jobb, ha lemondanak az ország területének egy részéről – még akkor is, ha nem lehetnek benne biztosak, hogy a maradékot nem éri később újabb orosz agresszió. Ezt nyilván felgyorsítaná, ha Ukrajna nyugati támogatói arra jutnának, hogy nincs értelme a további segítségnek, Ukrajna úgyis veszít, a forrásokat inkább saját védelmük megerősítésére érdemes fordítani.

Ebből a szempontból fontosak a külső és belső körülmények: ha az orosz fölény megmarad vagy még nagyobbá válik, akkor elérhetik ezt a remélt áttörést, ha viszont most van a fölényük csúcsa, és a belátható jövőben ennél kedvezőtlenebb körülmények között kell támadniuk, akkor könnyen lehet, hogy újra át kell gondolniuk győzelmi elképzeléseiket.

Az utóbbi hetek harctéri eseményei alapján úgy tűnik, hogy az orosz hadvezetés tart az utóbbi eshetőségtől: a front különböző szakaszain olyan nagy páncélosveszteségekkel járó támadásokba hajszolja csapatait, amelyek még a Szovjetuniótól örökölt masszív készleteket is kimeríthetik, akár már idén.^*Legalábbis a BMP gyalogsági harcjárművek esetében. De eleve nem valószínű, hogy ilyen ütemben tudnák őket harcképes állapotba hozni és a frontra vinni a tároló bázisokról. Ezt nyugati szakértők is hasonlóan látják, a finn Black Bird Group elemzői például a napokban arról írtak a Bahmuttól nyugatra lévő Csasziv Jar elleni orosz offenzíva kapcsán, hogy ha az oroszok fel akarják gyorsítani Doneck megye elfoglalását, akkor most kell cselekedniük.

Mi változhat?

A tüzérségi lőszerellátás pár hét múlva szinte biztosan jobb lesz az ukrán oldalon, mint jelenleg. A Csehország által indított kezdeményezés keretében több százezer – Európán kívülről beszerezhető – lőszerre már összejött a forrás nyugati kormányok adományaiból, és a cseh kormány nyilatkozatai szerint az első szállítmányok pár héten belül befuthatnak Ukrajnába. Mivel a jelenlegi ukrán felhasználás jó eséllyel már a napi kétezer tüzérségi gránátot sem éri el, ez óriási segítség nekik, és nagyon megnehezíti majd a támadó orosz csapatok dolgát.

Ennél is gyorsabb hatása lenne, ha a tavaly október óta tartó kongresszusi csatározások után az amerikai képviselőház megszavazná a katonai segélyt Ukrajnának. Erről már az eddig ezt szabotáló republikánus házelnök is támogatólag nyilatkozott, igaz, a párt jobbszárnya még mindig elkaszálhatja az átdolgozott javaslatot. Ezzel együtt a törvényjavaslat elfogadásának jobbak az esélyei, mint idén eddig bármikor, erre már szombaton sor kerülhet. Ez több okból is nagyon fontos lenne Ukrajnának:

Mivel az erre szánt készletek egy része szinte biztosan már Európában van, a szállítások abban a pillanatban megindulhatnának, amint az elnök aláírja a törvényt. Azaz nem kellene heteket várni, mint a cseh vezetésű beszerzésnél, a lőszerek napok alatt a csapatoknál lennének.
A finanszírozás biztosításával idén már nem kerülnének újra veszélybe az amerikai szállítások, ezekkel tervezhetne az ukrán vezérkar. Ráadásul az amerikai tüzérségi lőszergyártó kapacitás felfutóban van, így valószínűleg Ukrajna is egyre több és több gránátot kaphatna.
A légvédelem lőszerkészletének biztosításával elhárulna az a veszély, hogy az oroszok belátható időn belül légi fölényre tesznek szert, ami teljesen megváltoztathatná a háború menetét. A mostani helyzethez képest valószínűleg még óvatosabbá is kellene válnia az orosz légierőnek, ha nem akarna jelentős veszteségeket kockáztatni.

Ahogy már volt róla szó, az ukrán hadsereg létszámának feltöltésével kapcsolatban sok a bizonytalanság. Nem zárható ki, hogy egy nagyobb behívási hullámra csak egy jelentős vereség sokkja vinné rá a kormányzatot, ez viszont abból a szempontból is kedvezőtlen lenne, hogy akkor kevesebb idő maradna az újoncok kiképzésére.

Mi lesz ebből?

Az ukrán katonai hírszerzést vezető Kirilo Budanov a napokban azt nyilatkozta, hogy Oroszország egyelőre Luhanszk és Doneck megye még meg nem szállt részének elfoglalására koncentrál, majd megvárja az amerikai elnökválasztás eredményét, hogy Donald Trumppal el tudja-e ismertetni a hódítást. Az elnökjelölt környezetéből kiszivárgott információk szerint ugyanis Trump úgy vetne véget a háborúnak, hogy elismerné ennek a két megyének és a 2014-ben megszállt Krímnek az Oroszországhoz tartozását, ha Putyin felhagyna a további agresszióval és hajlandó lenne békét kötni.

Erre azonban nem érdemes mérget venni. Egyrészt Budanov jóslatai közül jó pár nem igazolódott be (például Putyin halála), másrészt egyáltalán nem biztos, hogy az orosz elnök megelégedne ennyivel. Különösen akkor, ha az orosz hadsereg a következő hónapokban nagyobb sikereket ér el, mint eddig. Ha viszont megkapja az ukrán hadsereg a várt lőszert és létszámbeli erősítést, akkor ez nehezen képzelhető el.

Arra ugyan senki nem számít, hogy ez idén érdemi ukrán offenzívára is elég lenne, de ha 2024-et túléli Ukrajna nagyobb vereség és belső megroppanás nélkül, jövőre már erősödhetnek a pozíciói a harctéren vagy adott esetben a tárgyalóasztal mellett.