Három súlyos hiányossággal is küzdenek most az ukránok, és ha nem tudják megoldani őket, célt érhet az orosz felmorzsolás.
Nagyon hiányoznak a Bahmut védelmében és a nyári támadásnál felhasznált lőszerek most, hogy hetek óta nem érkezik utánpótlás Amerikából.
Van elég ember és lőszer, így addig lövik a házakat és az erődöket, amíg a gyalogságuk végül el tudja foglalni a romokat.
Mindenki azt keresi, hogyan lehetne túllépni az állóháborún, de nem látszik erre gyors megoldás.
Az ismét támadásba lendült orosz hadseregnek nagy szüksége van a beásott védelmet megtörni képes, nagy tűzerejű harceszközökre, ám ezek egyre sérülékenyebbek.
Az offenzíva lassúsága miatt sorra érkeznek a jó tanácsok nyugatról, ám ezek jelentős része téves helyzetmegítélésen alapul, és finoman szólva vitatható.
Az ukrán ellentámadás első ránézésre szinte teljes kudarc. De mit látni akkor, ha egy mára jórészt elfeledett harcászati és stratégiai elmélet szemüvegén át nézzük?
Az orosz fenyegetés miatt nagy mértékben felpörgették a hadi kiadásokat, a hadseregek fejlesztését Közép-Európa országai, Csehország sem lóg ki a sorból.
A kazettás lőszereknek hasonlóan rossz a nemzetközi megítélésük, mint a taposóaknáknak, nehezen is született meg az amerikai döntés a szállításukról.
A térképre nézve úgy tűnik, hogy eddig inkább az oroszok tervei szerint alakulnak az események, de nehéz felmérni a halmozódó veszteségek és a front mögötti csapások hatásait.