Saját fegyverükkel kényszerítenék térdre az orosz gazdaságot az ukránok

Oroszország ellene indított háborújában az érdemi flottával nem is rendelkező Ukrajna sikeresen vette fel a harcot az orosz haditengerészet ellen. A Moszkva zászlóshajó 2022. áprilisi elsüllyesztése, a Kígyó-sziget 2022. júniusi visszavétele után már a háború első hónapjai után kiszorult Oroszország a Fekete-tenger északnyugati medencéjéből. Közel kétévnyi háború után pedig az ukránok fenyegetnek az orosz tengeri olaj- és gázexport ellehetetlenítésével.

Sikertelen orosz tengeri átkarolás

A két évvel ezelőtti orosz inváziós tervekben tengeri partraszállással is számoltak – a háború elején jelentős mennyiségű partraszálló hajót vontak össze a Fekete-tengerre. Az odesszai partraszállás a szárazföldi csapatok elakadása miatt azonban késett, majd a Moszkva rakétás cirkáló elsüllyesztése után egyértelmű vált, hogy az ukránok Neptun rakétáikkal akár több ezer tengerészgyalogossal teli partraszálló hajókat is ki tudnak lőni. Ezután is fontos szerepet szántak azonban az oroszok a tengeri hadviselésnek: Ukrajna gazdasági ellehetetlenítésében látták a fő feladatot.

A Krím félsziget és az Azovi-tenger elvesztése után is a legjelentősebb kikötők ukrán kézen maradtak: Odessza és környezete mellett a tengerről is elérhető dunai kikötők. A blokád fenntartása azért volt fontos az oroszok számára, hogy Ukrajna ne kaphasson utánpótlást tengeri úton szövetségeseitől, és egyben az exportot is akadályozzák – Ukrajna kivitelének negyedét a gabona adta, amit mennyisége és a szállítási költsége miatt tengeri úton lehet hatékonyan a világpiacon értékesíteni.

Mivel ez a fejlődő világ élelmezésére is kihatott, a nemzetközi nyomás hatására Oroszország belement, hogy a gabonaszállító hajók, ha kisebb mennyiségben is, de elérjék az ukrán kikötőket a török és ENSZ-közvetítéssel 2022 júliusában tető alá hozott gabonamegállapodás keretében. A megállapodás 120 napig élt volna, de végül 2023 júliusáig hosszabbították meg – ezt követően azonban az oroszok már kiszálltak, és minden ukrán kikötőkbe érkező és onnan távozó hajót potenciális célpontnak tekintettek. A légicsapásokkal pedig az ukrán kikötőket vették fokozattan célba – több esetben Románia, egy NATO-tagország légterét is megsértve.

Az oroszok arra számítottak, hogy el tudják ijeszteni a hajótársaságokat a fenyegetéseikkel, na meg az elszabadult tengeri aknák jelentette veszéllyel. A hajóbiztosító társaságok azonban támogatták az ukrajnai utakat, és jól látható, hogy ma már nem működik az orosz próbálkozás, hogy felnyomják a világpiaci árakat és korlátozzák Ukrajna bevételit.

Az oroszok tehát több stratégiai célt is el akartak érni az ukrán gabona blokkolásával:

csökkenteni Ukrajna egyik fő exportbevételét,
megszüntetni a hajóforgalmat,
a gabona világpiaci árának emelésével a fejlődő országokat maguk mellé állítani,
mivel Oroszország is jelentős gabonaexportőr, megemelni saját bevételeiket.

Ezt a tervet azonban előbb az ásta alá, hogy az EU gyorsan és hatékonyan – főként vasúton – biztosítani tudta legalább részben az ukrán gabona exportját, aztán pedig az, hogy az oroszok nem voltak képesek blokád alatt tartani az ukrán kikötőket. Ráadásul az esetből az ukránok is tanultak.

Sebezhető orosz kivitel

Az orosz exportbevételek nagyjából felét a kőolaj és a földgáz adja. A földgázexport szinte teljesen csővezetékeken zajlott Európa irányába; a kőolaj felét Európába adták el a háború előtt, ennek harmada vezetékeken érkezett.

Az európai export folyamatosan esik vissza, így – Magyarországon és Szlovákián kívül – csak a nem túl jelentős volt szovjet tagköztársaságok és Kína felé irányuló csővezetékes export maradt, minden mást hajóval kell exportálni. Mivel a legtöbb kőolaj mindig is Európában talált gazdára, ezért a fő kikötők is a Balti-tengeren, Szentpétervár környékén és a Fekete-tengeren vannak. Ezekhez a kikötőkhöz is el kell juttatni a kőolajat, amit egy kiterjedt csővezetékhálózat biztosít. Ezt csak nagyon lassan és költségesen lehet kiterjeszteni, akárcsak az olaj hajókra töltését végző kikötői infrastruktúrát.

Ahogy az alábbi térképen látható, csupán néhány kikötőbe futnak be az orosz csővezetékek az ország uráli és nyugat-szibériai régiójában található legnagyobb olajmezőkről. Ugyan lehet vonaton is kőolajat szállítani, de a kapacitások miatt csak a teljes mennyiség kis részét. Ráadásul most éppen a vasúti kocsik gyártására sincsen kapacitás, sőt a meglévő flotta fenntartásához szükséges csapágyak beszerzése is nehézkes a szankciók miatt.

Az oroszországi kőolaj (zöld) és földgáz (piros) vezetékek. Forrás

A teljes orosz kőolaj és kőolajszármazék-export 92 százaléka csupán hét kikötőn keresztül hagyja el az országot. A legnagyobb négy részesedése 75 százalék.

Mint az alábbi térképen látható, a Finn-öböl és a Fekete-tenger térségben koncentrálódnak az olajexportra képes orosz kikötők. (Nagyítani a szokásos módon, Ctrl+görgetéssel vagy telefonon kétujjas zoommal lehet.)

Mivel az orosz kormányzati bevételek harmada kötődik a kőolaj és a földgáz értékesítéséhez, az export csökkenése közvetlenül és gyorsan hat az állami pénzáramra. Mivel 2024-ben már a kormányzati kiadások 40 százalékát a hadseregre és a rendvédelmi szervekre fordítják, az orosz exportbevételek csökkenése közvetlen hatással van arra, hogy mennyit tudnak a háború folytatására fordítani.

Az ukránok idén január óta látványosan célkeresztbe vették az orosz olajexport infrastruktúráját, ahogy az alábbi térképen látható.

There have been multiple Ukrainian UAV attacks on oil infrastructure across Russia in the past several weeks, including oil terminals and oil refineries. See the map below.

2/3 pic.twitter.com/TxPtwFWFGL

— Alex Kokcharov (@AlexKokcharov) January 29, 2024

A fentiek miatt az olajexportot kiszolgáló létesítmények átmeneti megbénulása is sokba kerülhet az oroszok számára. A CREA kutatóintézet adataiból jól látható, hogy a teljes nyersanyagexport fele köthető az említett hét kikötőhöz, amik most támadás alá kerültek. Az orosz olaj és gáz ára eleve csökkent a világpiacon, hiszen a vevők kihasználják, hogy nem sok helyre tudják eladni. Látványos a bevételek visszaesése 2023 végére, és egy kikötő leállítása ennek akár a tizedét is elveheti.

Forrás: CREA

A Szentpétervár közelében lévő uszt-lugai kikötő sikeres támadása a januári számokat biztosan befolyásolta: ez a létesítmény önmagában az olajexport negyedét szolgálta ki. (Igaz, a nyersolajterminált nem érintette a támadás, csak az olajszármazékokat előállító egységet.) A Novatek vállalat terminálja egyben finomítást is végzett, észt szakértők szerint még a légierő által használt kerozin ellátásban is lehet a hiányának – ha kis ideig is – hatása. A leállított terminál szakértők szerint jó ideig nem fog újra működni, ez igen fájdalmas lesz az olajbevételek szempontjából.

Azért is nehéz lesz újrakezdeni a működést, mert a kikötői és finomítási infrastruktúrában nagyon sok olyan eszköz van, amit csak nyugati vállalatok gyártanak. Az 1994-ben építeni kezdett uszt-lugai kikötő alapvetően nyugati technológiára épül, így nem is lehet a sérült alkatrészeket a szankciók miatt egykönnyen cserélni. Ebben a kínaiak sem tudnak érdemi segítséget biztosítani, hiszen ők sem függetlenek a nyugati technológiáktól.

Természetesen lehet csempészni, de ez költséges és sokáig tart. Míg a nagy mennyiségben gyártott, kettős (kereskedelmi és katonai) felhasználásra alkalmas elektronikai eszközöknél közvetítők beiktatásával megoldható – ha többletköltséggel is – a szankciók kijátszása, a sokszor egyedi gyártású, kis darabszámú olaj- és gázipar eszközöknél ez már sokkal nehezebb.

Egy olajfinomító vagy tengeri átfejtő megtámadása nem könnyű, hiszen a külső támadásoktól évszázadok óta rettegő oroszok úgy építették őket, hogy a hagyományos légi bombázásokkal szemben ellenállóak legyenek. Viszonylag távol vannak az egyes egységek egymástól, és jelentősek a tűzoltó-kapacitások.

A drónok viszont hatékonyak lehetnek: akár csak néhány kilogrammnyi robbanóanyagot elég lehet a megfelelő helyre navigálni, és garantált a jelentős tűz – pont ahogy az elmúlt hetekben történt nemcsak Uszt-Lugában, de Tuapszében vagy éppen Brjanszk megyében. A kicsi, könnyű és olcsó drónok hatékony felhasználását olajfinomítók ellen már a jemeni húszik is demonstrálták Szaúd-Arábia elleni támadásuk során.

Az ukránok új, ezer kilométeres hatótávolságú, tömegesen gyártható saját fejlesztésű drónjai szintén hatékonyak: rendszeresen el tudják érni velük az orosz finomítókat és kikötőket. Az orosz olajfinomítók elleni támadások az elmúlt hetekben gyakoriak is lettek, a támadások miatt az okozott kár már több milliárd dollárra rúghat.

Az orosz légvédelem egyelőre nincs felkészülve arra, hogy az összes ukrán drónt le tudja lőni. Legutóbb, múlt hét péntekre virradó éjjel a krasznodari olajfinomítót érte támadás:

/1. Tonight drones attacked Ilsky oil refinery in the Krasnodar region of Russia. 350km from the front line. pic.twitter.com/G2bQGGkXfz

— Special Kherson Cat 🐈🇺🇦 (@bayraktar_1love) February 9, 2024

Szergej Vakulenko olajipar szakértő úgy látja, ha folytatódnak a nyugat-oroszországi kikötők és olajfinomítók elleni ukrán támadások, akkor

nagyon komoly gonddal fognak az oroszok szembenézni, hiszen nem lesz a szankciók miatt lehetőség a javítások elvégzésére.

Az oroszok egyéb problémái is sokasodnak az olajexportban: a szankciók ugyan nem tökéletesek, mégis egyre nagyobb nehézséget okoznak. Ma már közel 90 százalékban India és Kína vásárolja fel az orosz nyersolajat, és ezek a piacok nagyon messze vannak a balti és fekete-tengeri kikötőktől: Indiába 22-30, Kínába 37-45 nap alatt jutnak el a szállítmányok alapesetben. Kínába ugyan csökkenthető a távolság a Jeges-tengeren keresztül, de ehhez sincs elegendő megfelelő hajó, és nagyobbak a kockázatok is.

Ugyan a húszik elvileg nem támadják az orosz hajókat, azért a Vörös-tengeren a hajózási kihívások az oroszokra is hatnak, mert még mindig nem kis részben európai, főleg görög hajókkal szállítják az olajat. Ezek pedig elkerülik a Vörös-tengert, és a 60 dolláros olajárplafon betartására is jobban kénytelenek ügyelni.

Dél-Korea partjainál nemrég 14 orosz olajszállító hajó vesztegelt a Szahalin szigeténél kitermel kőolajjal a fedélzetén, mert India nem tudta kifizetni a szankciók miatt a szállítmányt. Az egyoldalú kereskedelem miatt az oroszok nem tudnak mit kezdeni a rúpiával, rubelben vagy jüanban az indiaiak nem akartak fizetni, végül az emírségi dirhamban megállapodtak, de azt az amerikai pénzügyi szankciók miatt nem tudták az indiaiak utalni.

Az európai és amerikai szankciók nem tudták az orosz gazdaságot megtörni, de az egyre bővülő szankciós rezsim minden egyes lépése csökkenti az orosz nyersanyagbevételeket és az állam adóbevételeit. A csökkenő bevételből pedig egyre nagyobb kihívás az exportot lehetővé tevő infrastruktúra fenntartása, a támadások okozta károk helyreállítása.

Ezek ugyan nem olyan látványos változások, mint a hadszíntéren a frontvonal elmozdulása, de hosszú távon hatásuk lehet a háború kimenetelére. Hogy a nyugati világnak milyen fontos szerepe van a finomítói kapacitásokban, azt a szoros orosz szövetséges, régóta szankcionált Irán esete mutatja: hiába rendelkezik a világ egyik legnagyobb kőolajtartalékával, importra szorul benzinből és gázolajból is.

Ettől még Oroszország igen távol van, de a leépülés megkezdődött. Az ukránok kezében az orosz energiaexport-bevételek csökkentése az egyik legerősebb ütőkártyának tűnik.