A háború sújtotta Ukrajnát elhagyó első gabonaszállító teherhajó, a Razoni kihajózását jóformán az egész világ árgus szemmel figyelte. A török és ENSZ-közvetítéssel összehozott megállapodás értelmében a tengeri folyosón haladó, élelmiszert szállító teherhajókra sem az ukrán, sem az orosz haderő nem támad.
Mindez azért kiemelten fontos, mert az Isztambulba vezető biztonsági folyosó számos ország élelmezési helyzetén javít, arról nem is beszélve, hogy az ENSZ-főtitkár a következőképpen kommentálta a nyílt víz felé tartó hajóról érkező információkat: a Razoni két dolgot szállít, kukoricát és reményt.
Az egyezmény augusztus 1-je óta működik, és több mint 15 hajó használta már a tengeri folyosót.
Titokban letért az útról
A Razoni 26,5 ezer tonna kukoricával a fedélzetén hajózott a nyílt vízen, elhagyva a tengeri aknamezőket, amikor a libanoni vevő a több hónapos késés miatt visszautasította az áru átvételét, a kukorica minőségromlására hivatkozva. A hajó ezért soha nem jutott el oda, ahova eredetileg elindult: a libanoni Tripoliba.
Aztán Isztambulban 1500 tonna kukoricát rakodtak le róla, majd egy darabig állt, és új vevőre várt. Ezek után elindult következő úti célja, Egyiptom felé.
De pénteken megszűnt a jeladása, így eltűnt a hajók lokációját számon tartó különböző térképekről. Az utolsó jelet Ciprus partjainál adta le, elvileg útban Egyiptom felé.
Azonban műhold-információk alapján a Razoni a jeladó lekapcsolása után Szíria felé vette az irányt, és jelenleg is Tartúsz kikötőjében dokkol, írta meg a Financial Times. Tartúszban egyébként egy orosz haditengerészeti bázis is található.
A Szíriával való élelmiszer-kereskedés egyébként nem szegi meg a Szíria elleni nyugati szankciókat. Bizonyos hajók mégis inkább a rejtett behajózást választják, hogy elkerüljék a pénzintézetek előfeltételezéseit, mondták a lapnak gabonakereskedők.
Egy problémás hajó
A Razoni Sierra Leone-i zászló alatt hajózik, az üzemeltető cégről vagy a legénységről nincsenek elérhető információk. Az egyezményt felügyelő ENSZ-egység közlése szerint a hajókat és szállítmányukat Isztambulig figyelik, hogy onnan merre hajóznak tovább, azt már nem.
Hozzátették: a vevő megváltozása út közben egyáltalán nem olyan ritka esemény a tengeri kereskedelemben.
Az ukrán agrárminisztérium cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a kikötői tárolás alatt megrohadt a kukorica. Közölték: minden kihajózó szállítmány minőségét ellenőrzik, és ez így volt a Razoni esetében is. Más vevő nem is jelzett problémát.
Azóta a Razoni már nem tisztán a béke reményét jeleníti meg, hanem a tengeri gabonakereskedelem összetett és néha rejtélyes természetét is, amiben a sötétben hajózás, a különböző közvetítő ügynökök és biztonságot szavatoló felek részvétele szinte mindennapos. Egy szakértő úgy fogalmazott: az ENSZ túlzottan támaszkodik a félig-meddig szabályozott magánszektorra ezen a területen.
Jelen állás szerint úgy tűnik, hogy a Razoni szállítmányának vevője hivatalosan nem fog kiderülni, és maga a hajó is enigma marad a gabonakereskedelemben.
A Razonit egyébként a tengeri szállítmányozásban járatosak olyan hajóként tartják számon, amelyik rendszeresen megfordul kockázatosabbnak tekinthető kikötőkben, így olyan országokéban, amelyekben fegyveres konfliktusok dúlnak. Az ilyen utak számos kihívást tartogathatnak, és általában ezeknek a hajóknak a legénysége sokat látott tagokból áll.
A Razoni biztosításával kapcsolatban is kételyek merültek fel, ugyanis nincs nyoma a legnagyobb, a szállítóhajók 90 százalékát felsoroló biztosítási adatbázisban. Számos kikötő enélkül nem is engedi be a teherhajókat.
A hajóról annyi tudható, hogy hivatalosan a Razoni Shipping Ltd tulajdona, ám a cégadatbázisokban feltüntetett kontaktokon a cég elérhetetlen. Egy török ügynök közlése szerint a kapitány és a legénység nagy része szíriai.
A Razoni tavaly három olyan utat tett meg, amelyiken kikapcsolta a jeladóját, a műholdképek szerint ilyenkor Szíriában dokkolt.
Egyes hajótulajdonosok az első sikeres kihajózások után inkább nem küldik vissza hajóikat a háborús zónába. Mások abban reménykednek, hogy a folyosó az első jele annak, hogy a kereskedelem rövidesen normalizálódik.
