Rengeteg elemzés jelent meg a nyugati szankciók sorával sújtott orosz gazdaság teljesítményéről és kilátásairól, ám az meglehetősen bizonytalan, hogy mekkora háborús költséget kell előteremtenie. Az orosz illetékesek természetesen nem sietnek segíteni a kérdés megválaszolásában, az ország költségvetésének egyre nagyobb részét titkosítják.
Az Economist mindenesetre arra jutott, hogy az orosz gazdaság méretéhez képest eddig nem túlságosan nagy összeget, egy évre vetítve mintegy ötezer milliárd rubelt költött az invázióra, ami az orosz bruttó hazai termék (GDP) körülbelül három százaléka. A brit lap erre saját számításai és szakértői konzultációk alapján jutott, alapvetően a háborút megelőző védelmi kiadási terveket és a tényleges költéseket összehasonlítva, amennyire ez lehetséges az adatok alapján. (A teljes orosz védelmi büdzsé ennél tehát jóval nagyobb, hiszen a hadi komplexum egészét is működtetni kell az ukrajnai háborútól függetlenül a kamcsatkai helyőrségektől az északi flottához tartozó tengeralattjárókig. A szélesebb értelemben vett biztonsági feladatokra idén már az orosz büdzsé harmada megy el.)
Ez a három százalék történelmi összevetésben viszonylag szerény arány, nemcsak a második világháborúhoz, hanem például az Egyesült Államok koreai háborújához képest is.
Az Economist összegzése szerint alapvetően három oka van annak, hogy csak ilyen szinten van az orosz állam ukrajnai háborús kiadása.
Az első politikai: hivatalosan továbbra sem háborúról van szó, hanem különleges katonai műveletről, és ennek fényében furcsa lenne, ha a szóban forgó összeg többszörösét költenék a hadműveletekre.
A második ezzel szorosan összefügg: most – döntően az olajbevételeknek köszönhetően, a tartalékok egy részét is felélve – az orosz állam képes egyszerre finanszírozni a hadműveleteket és a megnövelt jóléti kiadásokat, ha azonban az előbbi rész nagyon elszaladna, akkor erre már képtelenné válna. Mindegy, hogy adóemeléssel vagy az infláció elengedésével teremtenék elő a pénzt, az életszínvonal látná kárát, ezt pedig az orosz vezetés szeretné elkerülni – végső soron az elnyomó rendszerek sem maradhatnak fenn, ha nem képesek valamilyen módon biztosítani a tömegek támogatását vagy legalább a közönyét.
A harmadik ok, hogy a haditechnika fejlődésének köszönhetően összességében kisebb összegekből is elérhetők hasonló eredmények – a precíziós lőszerek drágák ugyan, összességében mégis megéri őket alkalmazni a hagyományos lőszerek tömegével szemben. Igaz, azon lehet vitatkozni, hogy ez mennyire releváns az orosz hadsereggel kapcsolatban, mindenesetre olcsóbb precíziós rakétákkal stratégiai fontosságúnak gondolt célokat támadni, mint nehézbombázók százaival, mint a második világháborúban.
