A szavazatok 60 százalékának összeszámlálása után a regnáló Erdogan 2,8 millió szavazattal, közel 10 százalékpontos előnnyel vezet a vasárnapi török elnökválasztáson, jelen állás szerint így már az első fordulóban meglenne az abszolút többsége. Legalábbis a török állami hírügynökség szerint, az ellenzék azonban kételkedik, szerintük az ellenzék jelöltje, Kemal Kılıçdaroğlu reggelre így is győzni fog. A legnagyobb ellenzéki párt, a CHP információi szerint valójában az urnák negyedének összeszámlálása után Kilicdaroglu áll az élen.

Bár az urnákat helyi idő szerint ötkor (ez Budapesten 18 órának felel meg) lezárták, az eredeti menetrend szerint csak este kilenckor kezdték volna közölni az eredményeket, de a választási bizottság napközben feloldotta az információs moratóriumot. Az idáig bejövő adatok az állami Anadolu hírügynökségtől származnak, és az ellenzék szerint ezekre nem szabad alapozni. A kormány ellenőrzése alatt álló média szerintük a korábbi választásokon is módszeresen felülbecsülte Erdoganék szavazatarányát, volt, hogy az elején 65 százalékra tették a kormánypártot, a végén azonban csak 40 százalékuk lett – ezek alapján Kılıçdaroğlu lassan kezdhet ünnepelni, mondják.

Erdogan fölénye, ha nem is drámai mértékben, de valóban fokozatosan csökken, aminek az egyik oka az lehet, hogy gyorsabban jönnek be az eredmények a kisebb népsűrűségű területekről, ahol az elnök és a kormányzó AKP vezette Nemzeti Szövetség amúgy is erős. Ellenzéki vádak szerint emellett az ideiglenes eredmények azért sem megbízhatóak, mert ahol az ellenzék vezet, ott a kormánypártok a szavazatszámláló bizottságokban rutinszerűen panaszokat nyújtanak be, ezeket pedig a kivizsgálásukig nem teszik be az eredmények közé.

Nehéz így megmondani, hogy mit jelenthet az egyelőre nyilvánosságra hozott 52-42 százalékos, elég jelentős Erdogan-fölény. Az elnökválasztáshoz képest másodlagos fontosságú parlamenti választásokon a kormánypárti szövetség jelen állás szerint 57 százalékon áll, míg a hat pártból álló ellenzéki szövetség 30 százalékon.

A regionális minták megfelelnek a papírformának: az ellenzék a legfejlettebb európai és nyugat-törökországi részeken vezet (Isztambulban nagyon szoros egyelőre az állás, Kılıçdaroğlu néhány tizeddel átvette a vezetést Erdogan előtt, aki országos karrierje előtt a metropolisz polgármestere volt), valamint a Földközi-tenger partvidékén és a kurd területeken kelet- és délkelet-Anatóliában. Az ország középső részein Erdogan áll az élen.

Elnökválasztási térkép a török állami hírügynökség számai alapján, 60 százalék körüli feldolgozottságnál. Forrás: Sözcü

Az előzetes várakozások nagyon szoros eredményről szóltak, és bár Erdogan az utolsó hetekben jött föl, az utolsó közvélemény-kutatások szerint is az egyesült ellenzék közös jelöltje, Kemal Kılıçdaroğlu állt az államfő-jelöltek közül az élen – inkább csak az volt a kérdés, nyerhet-e az első fordulóban, vagy nagyon szoros második forduló lesz két hét múlva.

A választások előtt sokan tartottak komolyabb visszaélésektől. A kampányfinisben az ellenzéki isztambuli polgármestert, Imamoğlut kövekkel dobálták meg a kelet-anatóliai Erzurumban, Kılıçdaroğlu pedig a hírek szerint pénteken biztonsági okokból már golyóálló mellényben állt ki utolsó nagygyűlésére.

Ugyanezen a napon Erdogan elnök egy interjúban megerősítette, hogy el fogja fogadni a választások eredményét, bárhogy is alakulnak. Ez annak fényében pozitív jelzés, hogy belügyminisztere, Süleyman Soylu nem sokkal korábban a török állam elleni puccskísérletről beszélt, amit úgyis lehetett érteni, hogy egy esetleges ellenzéki sikert nyugati puccsnak tekinthetnének.

Az egyik döntő kérdés, hogy lehetséges-e még a békés hatalomátadás az idén százéves Török Köztársaságban. Erdogan előbb miniszterelnökként, majd elnökként 2002 óta, több mint két évtizede van hatalmon, ez hosszabb idő, mint az államalapító Kemal Atatürk időszaka. A török állam Atatürkre hivatkozó szekuláris ideológiájától a mérsékelt iszlamistának indult Erdogan egyre inkább eltávolodott, és a korábbi nyugatosabb vonalához képest határozottabban autokratikus irányba vitte az országot.

Ez a folyamat különösen a 2016-os állítólagos puccskísérlet után erősödött fel. Erdogan az addigi parlamentáris rendszert elnökivé alakította át, 2018-ban így már az ország elnökének választották meg. Most záruló ciklusa így korszakváltást jelentett, a végrehajtó hatalom az államfő alá került, és a fékek és ellensúlyok szerepét betöltő intézmények szerepét és összetételét megváltoztatta. Ez történt a legfelsőbb bírósággal, melynek kulcsszerepe lehet a választások eredményének elismerésében és az esetleges panaszok kezelésében.

A politikai kinevezettekkel megváltoztatott bíróság politikai jelentőségét mutatja, hogy az ugyancsak szoros legutóbbi isztambuli polgármester-választás után előbb újraszámlálását, majd új szavazást rendeltek el – igaz, azon már nyerhetett az ellenzéki Imamoğlu.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVéget érhet a nagy unortodox gazdasági kísérlet a választások után TörökországbanAz ellenzéki elnökjelölt a szokványos gazdaságpolitika felé terelné vissza az országot, Erdoğannak pedig a mozgástere fogyhat el a kampány után.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz árfolyam ismeretlen mélységekben, az infláció 80 százalék, hogyan tarthat ki mégis Törökország?Az érthetetlen monetáris politika súlyos károkat okoz, de a magánszektor dinamizmusa és az erős export miatt még talpon van a török gazdaság.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkHa kell, hagymát és kenyeret esznek, de első a gazdasági szabadságharcFélelmetes sebességgel gyengül a török líra ezen a héten Erdogan unortodox gazdaságpolitikája miatt.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Erdogan török választás Törökország Olvasson tovább a kategóriában