Mit válaszolnál, ha egy ékszerboltban az eladó azt mondaná, ugyanannyi pénzért tud adni egy gyémántgyűrűt, de egy háromszor nagyobb gyémántot tartalmazót is. Kémiai-fizikai értelemben a két gyémánt egyforma, kinézetre és tartósságra ugyanolyan, a fényt ugyanúgy töri meg. Ahhoz, hogy bármi különbséget észre lehessen venni, atomi szintre kellene lemenni. A két drágakőnek csak a keletkezése között van különbség, az azonban óriási.

A természetben a gyémánt körülbelül 1-3 milliárd év alatt képződik, egészen speciális körülmények között, legalább 100 kilométerrel a földfelszín alatt. Ez az a hely, ahol olyan nyomás és hőmérséklet van, amelyen a szénatomok felveszik a gyémántra jellemző rácsszerkezetet, természetes módon másképp gyémánt nem keletkezhet. Ahhoz, hogy az ember hozzáférjen, bizonyos vulkáni folyamatoknak a felszín közelébe kell hozniuk a gyémántot, és persze ott a bányászoknak még rá is kell találniuk. A természetes gyémánt értékét a szépsége mellett a fentiek miatti viszonylagos ritkasága és nehéz hozzáférhetősége adja meg.

Mesterséges (vagy mű, laborban készített) gyémántokat 1954 óta ismerünk, az első darabokat a General Electric óriásvállalat egyik részlege készítette. Az alapelv nem bonyolult, hiszen miért ne lehetne szimulálni a föld mélyének két fontos tulajdonságát, a megfelelően nagy nyomást és a megfelelően nagy hőmérsékletet? Persze a megvalósítás már korántsem könnyű, és ékszerpiaci szempontból leginkább az fontos, hogy mennyibe kerül. Ha nem sikerül olyan laboreljárásokat kitalálni, amelyek olcsóbbá teszik a mesterséges gyémántot a természetesnél, akkor nem lehet a gyémántbányák piaci helyzetét megingatni.

Az első mintegy hatvan évben nem is jutottunk el oda, hogy a műgyémánt használata az ékszerekben jelentős legyen. Az ipari felhasználás lett széleskörű, de az szinte egy másik terméknek számít, hiszen ott mindig por vagy apró szemcsés állapotban van a gyémánt, megmunkálatlanul és csiszolatlanul, ahogy egy ékszerhez nem használható fel. Az elmúlt pár évben azonban megjött az áttörés, és ez egy sor komoly elvi és gazdasági vitát indított el.

A legegyszerűbb hozzáállás ma a fiatalabb korosztályok jelentős részét jellemzi: ők egyszerűen csak azt érzékelik, hogy a gyűrűjükhöz jóval nagyobb gyémántot tudnak rendelni, mintha ragaszkodnának a természetes verzióhoz. Ebben a pusztán hétköznapi-anyagias megközelítésben segít, hogy a különbség szabad szemmel nem látható. A mesterséges gyémántokra lézerrel rágravírozzák azt a feliratot, amely lebuktatja őket, de ez szabad szemmel sosem látható.

Sok értelme nincs azzal trükközni, hogy a műgyémántra nem tesz a gyártó feliratot, mert egy kémiai analitikai eljárással simán meg lehet mondani, hogy látott-e bányát a kő. A különbség azonban még atomi szinten is csekély, például a szénatomok között másképp helyezkednek el az oda beszorult nitrogének. Ez egy analitikus számára egyértelmű eredményt ad, de a mindennapi használatnál az égvilágon semmi jelentősége nincs.

Anyagi szempontból van még egy óriási különbség a két gyémánt között: a mesterséges gyémánt árazása ma arányos a karátokkal, tehát durva egyszerűsítéssel igaz, hogy egy kétszer nagyobb gyémánt kétszer drágább. A természetes gyémántnál ez nem lehet reális, hiszen minél nagyobb egy drágakő, annál ritkábban fordul elő.

Bonyolultabb a dilemma, ha környezetvédelmi szempontból hasonlítunk össze két gyűrűt. A természetes gyémántot bányászni kell, azt pedig nagyon nehéz megítélni, hogy ez mekkora szennyezéssel jár, hiszen vannak viszonylag tisztább, modernebb megoldások, de olyan bányák is léteznek bőven, ahol a gyerekmunkától kezdve a jelentős környezetszennyezésig sok olyan gyanú merülhet fel, amivel a fejlett világ vásárlói nem szívesen szembesülnek.

A műgyémánt előállításához viszont irdatlan energia kell, annak ellenére is, hogy az eljárás az elmúlt évtizedekben sokat finomodott, hatékonysága javult, és a tömegesebb termelésre való átállás méretgazdaságossági előnyöket is kezd hozni. Az azonban nem mindegy, hogy a gyártáshoz szükséges rengeteg energia milyen forrásból származik.

A természetes gyémánt mellett érvelők ugyanakkor azt is rendre felhozzák, hogy a bányászathoz kapcsolódó tevékenységekből világszerte milliók élnek (különféle szinten), és ha bezárna az iparág, akkor lokálisan nagyon komoly válságokat okozna.

A döntő azonban ma még az, hogy a természetes gyémántra továbbra is nagy kereslet van, és a két-háromszoros fajlagos felárat a többség hajlandó megfizetni. Arra tehát egyáltalán nem kell számítani, hogy a bányák bezárnak, az viszont biztos, hogy a kereskedelem kettészakadt.

A világ vezető ékszerkereskedője, a dán Pandora már bejelentette, hogy csak mesterséges gyémántot használ fel. A vélemények megoszlottak arról, hogy ez mennyire komoly érvágás a cégnek, mert ahogy a kritikusok rámutattak, a társaság összbevételének csak elenyésző részét érinti a lépés.

Ám ahogy a folyamatok leérnek a kiskereskedői szintre, a kettéválás egyre látványosabb. Vannak olyan boltok, amelyek (elsősorban környezetvédelmi és gyermekvédelmi okok miatt) beszüntetik a természetes gyémánt ékszerek eladását, és vannak olyanok, amelyek pont az ellentettjét teszik, azzal különböztetik meg magukat, hogy náluk műgyémántot nem lehet kapni.

Az alapvető gazdasági folyamatok arra utalnak, hogy a következő években a műgyémántok elsöprő többségbe kerülnek a világpiacon. A viszonylagos olcsóság ugyanis globálisan óriási vásárlói szegmens számára teszi elérhetővé ezeket az ékszereket, miközben a természetes gyémántok piaca szűkülni fog. Ám utóbbinak ez még előnyére is válhat, hiszen ahogy egyre nagyobb kuriózum lesz a természetes gyémánt, annál magasabb áron lehet majd eladni azt annak a rétegnek, aki „műanyagnak” tartja a laborékszereket.

A műgyémántokat ráadásul ma már a méretgazdaságosság világbajnoka, Kína gyártja leginkább. Becslések szerint a világpiacon eladott műgyémántok fele Kínából származik, és dollár százmilliók áramlanak a fejlesztésbe.

A fentiekből egyébként az is következik, hogy a gyémánt ékszerek értéke erősen csökkenni fog,

egyrészt a sok műgyémánt le fogja nyomni az átlagos árszintet, másrészt pedig az is egyértelműen látszik, hogy a másodlagos piacon a műgyémánt messze nem tartja úgy az értékét, mint a bányászott. A szakértők mindig felhívják a figyelmet, hogy egy műgyémánt gyűrűt használtan eladni sosem lehet majd olyan csekély értékvesztéssel, mint egy természeteset, de a vásárlók jelentős része eljegyzési gyűrűben gondolkodik, és ilyenkor nem jön szóba az a megfontolás, hogy a házasság nem tart majd örökké. A gyémánt gyűrűk marketingje évtizedek óta arra az egyszerű képzettársításra épül, hogy a gyémánt örök darab, örökké tart, mint a szerelem.

A nagy gyémántkereskedő házak ma még megpróbálják mind a két lovat megülni, ami azt eredményezi, hogy a természetes gyémánttal készített ékszereket prémium modellnek pozicionálják, míg a műgyémánttal készülteket olcsóbb kategóriának állítják be. Ennek persze van oka az eltérő költségek alapján is, de ez a fajta differenciáló marketing csak tovább erősíti a piaci szakadást.

A harc egyébként annyira marketingközpontú, hogy a szereplők már évekkel ezelőtt egymásnak estek az egyes elnevezések miatt. A szabályozás eltérő lehet a világ egyes országaiban, de van arra példa, hogy a versenyhivatalok felhívják a figyelmet, a műgyémánt reklámozása megtévesztő lehet a környezetbarát vagy fenntartható szavakkal. Az pedig egyenesen tisztességtelen lehet, ha az igazi, eredeti vagy a természetes szót használják egy ipari üzemben előállított termékre.

Innentől kezdve azonban a gyémántokhoz való viszonyulás sokkal inkább érzelmi kérdés lesz. Aki beleborzong abba, hogy egy olyan drágakövet tart a kezében, amelyet a természet évmilliárdok alatt alkotott, azt sosem lehet majd meggyőzni arról, hogy egy üzemben készült kő ugyanaz, akit viszont az ehhez hasonlók nem érintenek meg, az tökéletesen értelmetlennek fogja tartani, hogy kétszer-háromszor többet fizessen egy számára ugyanolyan termékért.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkEladták és feldarabolják a világ második legnagyobb gyémántjátHa épp gyémántberakásos Louis Vuitton nyakláncot vagy fülbevalót készültél vásárolni, érdemes várnod egy kicsit.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkVennél olyan olcsó gyémántot, ami laborban készült?A világpiaci vezető elindul a mesterséges gyémántokkal. Negyed karát 50 ezer forint lesz.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAkciós a gyémánt, csak legyen, aki megvesziAz újraéledés jeleit mutatja a világ gyémántpiaca, amit a kisebb szereplők után a világ legnagyobb kereskedője is kedvezményekkel igyekszik kihasználni.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Élet Világ bányászat ékszer gyémánt gyűrű környezetvédelem műgyémánt Olvasson tovább a kategóriában