Az Európai Unióban a bevándorlásellenes blokkot hazánk és Lengyelország vezeti, ám arra nyugaton is felfigyeltek, hogy ennek ellenére az utóbbi néhány évben – a munkaerőhiány miatt – mindkét ország megnyitotta kapuit a vendégmunkások előtt.
Különösen látványos ez a folyamat Lengyelország esetében, az ország ugyanis több vendégmunkást fogadott 2018-ban, mint bármely másik uniós tagállam, és az Economist elemzése szerint valószínűleg tavaly is ez volt a helyzet. 2014 óta közel kétmillió ukrán ment a nyugati szomszédba dolgozni, de az utóbbi három évben 36 ezer nepáli, 20 ezer indiai és 18 ezer bangladesi is elhelyezkedett Lengyelországban. Ez óriási fordulat ahhoz képest, hogy a 38 milliós országban 2011-ben mindössze 100 ezer külföldi élt.
Az ezzel kapcsolatos felvetéseket a lengyel kormány – akárcsak a magyar – azzal szokta elhárítani, hogy ezek az emberek nem maradnak az országban, így nem változtatják meg az etnikai és kulturális arculatát. A brit hetilap szerint azonban ezzel csak megismétlik azt az önáltatást, amely Nyugat-Németországra volt jellemző az 1950-es és 70-es évek között. Ott végül is a szociáldemokrata kancellár, Willy Brandt azzal utasította el a távozni nem akarók kitoloncolását, hogy az felelőtlen, embertelen és gazdaságilag káros lenne. De még innen is hosszú út vezetett annak felismeréséig, hogy akkor viszont foglalkozni kellene az integrációjukkal, különben elkerülhetetlen a senki által nem kívánt párhuzamos társadalmak kialakulása.
A kormányzati retorikák alapján a humánus szempontok talán nem merülnének fel Közép-Európában, a gazdasági azonban biztosan.
Ha lehetne is népszerűséget szerezni külföldiek kizsuppolásával, ez a gazdasági károk miatt jó eséllyel rögtön el is enyészne.
A lengyel kormány arra is apellál, hogy a vendégmunkások nagy többsége ukrán, akiknek kinézete és nyelve nagyon hasonló a lengyelekéhez. Ám rájuk még sok más ország – köztük hazánk – is pályázik, miközben Ukrajna népessége a természetes folyamatokból adódóan is csökken, és mint a fenti ázsiai számok mutatják, már most sem lehet minden üres állást ukránokkal betölteni. Ha pedig egy kisvárosi gyárban jelennek meg tucatjával vagy akár százával a szemmel láthatóan külföldi munkások, az igencsak felzaklathatja a migrációellenes propagandával traktált helyieket. Ahogy a romániai Ditróban láttuk (a sztorival amúgy már a BBC is foglalkozott), ehhez elég lehet pár színes bőrű pék is.
A lengyel kormány mindenesetre egyelőre a hallgatást választotta, így amikor egy miniszter elismerte, hogy vendégmunkások nélkül nem lehetne fenntartani a gazdasági növekedés korábbi ütemét, rövid úton kirúgták. Nem csoda, hogy kormányzati részről idehaza sem vett részt senki a témával foglalkozó szakmai tanácsadáson, de ettől még a jelenség nem szűnik meg. És minél messzebbre kerül egymástól a valóság és a kormányzati propaganda, a következmények annál kellemetlenebbek lehetnek.
Persze nem biztos, hogy a német párhuzam tovább folytatódik, hiszen elvileg a munkavállalási engedélyekkel és az itt dolgozók rotálásával elérhető, hogy letelepedés nélkül is mindig legyen elég külföldi munkaerő. De például idehaza a magyar munkaerő idősödésével-fogyatkozásával egyre nehezebb lesz ezt fenntartani, így könnyen lehet, hogy előbb-utóbb itt is választani kell a gazdasági növekedés és a külföldiek maradásának megengedése között.
