Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság új elnökének az a terve, hogy még azelőtt megvalósítja a Green New Dealt Európában, mielőtt az az USA-ban végrehajtják. Az átfogó környezetvédelmi, gazdaság- és társadalompolitikai terv részleteinek kidolgozása folyamatban van, de azt az eddig közzétett irányvonalak alapján már tudni lehet, hogy von der Leyen egyik terve az, hogy egy új környezetvédelmi adót vetne ki.
A Politico cikke szerint viszont egyelőre
nincs nagyon kiforrott terv arra vonatkozóan, hogy ezt hogyan lehetne megcsinálni.
A magyarra csak szörnyen nyakatekert módon lefordítható nevű – szén-dioxid-határadó (carbon border tax) – intézkedés lényege az lenne, hogy különadót vetnének ki azokra az importtermékekre, amiket olyan országban állítanak elő, ahol kevésbé szigorú a környezetvédelmi szabályozás, mint az Európai Unióban. A határadó tehát furán hangzik, de fontos, hogy nem vámról, hanem környezetvédelmi különadóról lenne szó.
Az intézkedés célja tehát
- egyrészt az európai termelők kompenzálása, amiért rájuk szigorúbb szabályok vonatkoznak,
- másrészt pedig ezáltal kevéssé lesznek érdekeltek ugyanezek a cégek abban, hogy olyan országokba telepítsék a termelésüket, ahol nem kell környezetvédelmi adókat fizetni és szigorúbb szabályokat betartani.
Az adóbevétel az uniós költségvetésbe menne a terv szerint, és a Brexit miatt kieső bevételeket pótolhatná.
A Bizottság mindenesetre már elkezdte a részletek kidolgozását, bár egyelőre nem állnak túl jól: Paolo Gentiloni olasz biztos csütörtökön az Európai Parlamentben a meghallgatásán azt mondta, igyekeznek gyorsan hatékony megoldást kidolgozni, de a jogi és technikai részletek nem egyszerűek.
Nem hiszem, hogy bárki is tudná, hogy pontosan hogyan valósítjuk meg a tervet
– mondta a Gentiloninál nem sokkal magabiztosabb Cecilia Malmström kereskedelmi biztos a Politicónak arról, hogy áll a munka.
A Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization – WTO) szabályai alapján nem lehet diszkriminálni a külföldi termékeket, ugyanakkor a szén-dioxid-adóztatás – aminek egy formája az EU-s kibocsátási rendszer – beleférhet, ugyanis a környezetvédelmi szabályokat elfogadja a WTO, ha azoknak nem a leplezett protekcionizmus a céljuk.
Ehhez az kell, hogy a hazai és a külföldi termékekre is ugyanolyan szabályok vonatkozzanak. És itt jön a szabályozás problematikus része. A Bizottság egyik ötlete az lenne, hogy megnéznék, hogy egy adott európai szektor mennyi szén-dioxid-adót fizet átlagosan, és ehhez kötnék az import után fizetendő adó mértékét.
Azokra a termékekre nem vonatkozna az adó, amiket az európai szintnél kevesebb károsanyag-kibocsátással hoznak létre, vagy amikre az EU-s szintnek megfelelő, esetleg annál magasabb szén-dioxid-adó vonatkozik. Ehhez ugyanakkor valahogy ki kéne számolni, hogy mennyire szennyezően termelik meg az EU-n kívülről érkező termékeket, ami egyáltalán nem könnyű feladat.
De más is nehezíti az adó kivetését. Jelenleg nagyjából az európai szén-dioxid-kibocsátás 50 százalékát fedi le az Európai Kibocsátáskereskedelmi Rendszer, amiben egy adott szint felett szennyező cégeknek tonnánként 25 eurót kell fizetniük.
A rendszerben egy ideig ingyen kapták a cégek a szennyezésre feljogosító krediteket egy bizonyos szintig, de később átállt a rendszer az aukcióra, tehát minden kreditet meg kell vásárolni. A komolyabb nemzetközi versenynek kitett iparágaknak, például az acéliparnak viszont sikerült elérnie, hogy ne vonatkozzon rá ez a szabály, tehát maradjon az ingyen kredit.
Ezzel viszont az a probléma, hogy ha az EU-n kívül előállított termékekre környezetvédelmi adót akarnak kivetni, akkor az EU-n belül is egységesnek kellene lennie az adóztatásnak. Az Európai Bizottság viszont pont az acéliparon kisérletezné ki az új adónemet, ami azonban csak akkor támogatná azt, ha továbbra is ingyen kapná a karbon krediteket.
Ráadásul még ha sikerülne is megfelelni a WTO-szabályoknak, sokan arra számítanak, hogy a kereskedelmi háborús üzemmódban működő, WTO-szabályokra fittyet hányó Donald Trump egyből ellenlépésekkel válaszolna az amerikai importra kivetett környezetvédelmi adóra.
