Szinte az összes járatát törölnie kellett a British Airwaysnek a pilóták hétfői és keddi sztrájkja miatt, Budapest és London között 17 járat nem közlekedett. Ma már ismét dolgoznak a pilóták, de ez nem jelenti azt, hogy rögtön helyre is áll a menetrend, hiszen a 300 darabos repülőgépflotta majdnem fele nem ott volt reggel, ahol egyébként lennie kellett volna, és ugyanez mondható el több mint 700 pilótáról.
Ez tehát további kellemetlenségeket jelent az utasok számára, ráadásul nincs messze a szakszervezet által – megegyezés hiányában – megjelölt következő sztrájkidőpont sem, amely szeptember 27. Márpedig egyelőre nincs jele annak, hogy bármelyik fél is meghátrálna. A szakszervezet erőt meríthet a sztrájk szinte teljes sikeréből, a menedzsment viszont továbbra is azt mondja, hogy a három évre szóló 11,5 százalékos fizetésemelési ajánlata „tisztességes és nagyvonalú”, miközben pilótái már most is világszínvonalú kereseteket élvezhetnek.
Az elkeseredett szembenállás megértéséhez az előző válságig érdemes visszamenni, amikor a szakszervezet – hogy segítse a nehéz helyzetben lévő légitársaságot – beleegyezett egy 2,6 százalékos fizetéscsökkentése, és emellett bizonyos különjuttatásokat is megvágtak. A vállalatnak valóban sikerült talpra állnia: 2010-ben még 531 millió fontos veszteséget kellett elkönyvelnie, tavaly viszont – az időközben felvásárolt ír Aer Lingusszal, valamint spanyol Iberiával és Vuelinggel kiegészült IAG holding, amely a British anyacége – 2,9 milliárd eurós profitot termelt. Ez jelentősen meghaladja az egyaránt 30 millióval több utast szállító Lufthansa és Ryanair nyereségét is.
A szakszervezet – a korábbi áldozatvállalásra hivatkozva – azt követeli, hogy tagjai részesedjenek a csoport nyereségéből. Ez nem jelentene elviselhetetlen terhet, igaz, míg a szakszervezet szerint csak évi 5 millió font lenne a többletköltség, a British szerint ennek a tízszerese. Ám még az utóbbi is alig több annál, mint amennyit egyetlen sztrájknap eltüntet a csoport nyereségéből, nem is beszélve az utasok bizalomvesztésének anyagi vonzatairól.
Az Economist azzal magyarázza a menedzsment első pillanatra nehezen érthető makacsságát, hogy az utóbbi évek pilótahiánya Európában megszűnt, most már sokkal könnyebb repülőgép-vezetőket találni. Ennek alapvetően két oka van: a csődbe ment légitársaságok (mint az izlandi Wow Air) pilótái el akarnak helyezkedni, miközben az európai légi közlekedés utóbbi négy évre jellemző évi 7 százalékos növekedése az idei első félévben a felére csökkent. Ennek hatására a Ryanair és a Norwegian több száz, eddig Nagy-Britanniában foglalkoztatott pilóta elbocsátására készül. Ilyen körülmények között a British menedzsmentje nem érzi úgy, hogy engednie kellene a szakszervezet követelésének.
Különösen azért, mert ha megteszi, akkor könnyen hasonló követelésekkel léphetnének fel a légiutas-kísérők és a földi kiszolgálók érdekképviseletei is. Közben ráadásul nemcsak az európai gazdaság vánszorgása fenyegeti a British eredményeit, hanem a rendezetlen brexit rémképe is, mindez együtt pedig alaposan lefaraghatja a tavalyi, irigylésre méltó profitot. Ha viszont egyik fél sem enged, akkor a Britishre olyan sztrájksorozat várhat, mint amilyen pár éve megkeserítette az Air France, valamint a Lufthansa utasainak életét.
Világ
Fontos