Az egész világ felfigyelt rá, hogy a legnagyobb brazil városban, Sao Paulóban elsötétült az ég nappal, miután a szél a város fölé fújta az erdőtüzek füstjét az Amazonas-medence déli pereméről, több ezer kilométeres távolságból. Idén már több mint 74 ezer különálló erdőtüzet regisztrált a brazil műholdas megfigyelőrendszer a világ legnagyobb erdőjében, ami közel a duplája a tavalyinak ugyanebben az időben, és még csak most jön a szárazabb időszak.

Az erdőtüzek megugrása mögött a világsajtó rögtön azonosította a felelőst Jair Bolsonaro brazil elnök személyében. Ugyan vannak szakértők, akik vitatják, hogy akár az erdőtüzek száma, akár a Sao Pauló-i időjárás annyira szokatlan lenne, hogy indokolja a hír miatt az utóbbi napokban az interneten kialakult globális pánikot, de az erősen jobboldali brazil elnök kétségkívül rászolgált a kritikára.

Bolsonaro januári hatalomba lépése óta valóban felgyorsult az erdőirtás az Amazonas-medencében, nem utolsósorban azért, mert a klímaváltozást tagadó elnök jelezte a politikai bázisához tartozó vidéki farmereknek, hogy az állam mostantól nem fog fellépni ellenük, ha újabb területeket hasítanak ki az őserdőből. A szarvasmarhatartók egyik kedvelt megoldása az illegális földrablásra az égetés, ami után minden további nélkül legeltetésre lehet fogni a korábbi dzsungelt. A műholdfelvételek alapján egyértelmű, hogy a mostani tüzek utak, települések és a közelmúltban mezőgazdaságra fogott területek mentén gyúltak. Ez egyértelmű bizonyíték, hogy nem természetes okból ugrott meg az erdőtüzek száma.

De az is igaz, hogy az utóbbi évtizedekben 0,6 fokkal nőtt az átlaghőmérséklet az Amazonas-medencében, és jóval gyakoribbá váltak a szárazságok – az éghajlatváltozás tehát már önmagában is segíti az erdőtüzek terjedését. A szárazabb időszak most már egészen novemberig tart.

Csakhogy a két dolog, tehát az erdőirtás és az éghajlatváltozás szorosan összefügg, Amazónia elsőre misztikusnak tűnő tulajdonsága miatt. Az esőerdő – és annak 400 milliárd fája – maga teremti meg a kiegyenlített és nedves éghajlatát. Az esőerdő ugyanis visszaforgatja az Atlanti-óceán felől áramló nedves levegőt, aminek hűtő hatása is van. A letarolt esőerdők helyén kialakított legelőknek viszont nincs ilyen hatásuk, és ez a környező erdőket is melegebbé, szárazabbá teszi. Az éghajlat alakulását modellezők szerint az erdőirtás egy bizonyos pont után visszafordíthatatlanná válik, és az egész erdő menthetetlenül szárazabb és melegebb sztyeppévé alakul.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkA világ legfontosabb esőerdője az egyik nagy áldozata a kereskedelmi háborúnakA szója az egyik legfontosabb áru az USA és Kína kereskedelmében, de konfliktusuk miatt Brazíliának nő a szerepe szójaexportban. Ennek pedig az esőerdő látja kárát.

Az Amazonas-medence mostani ökoszisztémájának összeomlása egy bármi mással összehasonlíthatatlan éghajlati katasztrófa lenne, hiszen a kimagaslóan legnagyobb szárazföldi széngyűjtőről van szó: az esőerdő visszaszorulásával évente több milliárd tonna üvegházhatású szén-dioxid szabadulna fel, illetve maradna a levegőben. A legnagyobb esőerdő megmentése így az egész emberiség számára is létfontosságú.

A probléma tehát óriási, ehhez képest politikai szinten hónapok óta kellemetlen ízű vita dúl az Amazonas-medence körül. A brazil elnök nyilvánvaló tényeket próbál tagadni, számára kellemetlen adatokat közlő tudományos intézetek vezetőit meneszti, miközben éppen a brazil állami fenntartású rendszer adataiból válik egyértelművé a probléma mérete. Legutóbb azzal az abszurd érvvel állt elő Bolsonaro egy Facebook-videóban, hogy valójában a természetvédő kormányközi szervezetek gyújtják a tüzeket. Kérdésre válaszolva azt is hozzátette, hogy erre nincs semmi bizonyítéka.

Bolsonaro számtalanszor kifejtette az összeesküvés-elméletét, ami szerint akik védeni szeretnék az Amazonas-medencét, azok valójában csak a braziloktól akarják elcsenni a kincseiket, a fát és a nyersanyagokat. (A külföldről finanszírozott nemzetellenes civilekről szóló retorikai fogás Magyarországról is ismerős lehet).

Amazónia esőerdőjének brazíliai része eredetileg 4 millió négyzetkilométer volt, ebből 1970 óta már kivágtak 800 ezer négyzetkilométert. A kétezres években lassult ugyan az erdőirtás tempója, a korábbi évi 20-30 ezer négyzetkilométerről évi 5-7 ezerre – de így is elég nagy területen irtottak erdőt, a fenti térkép a 2001 és 2018 közötti erdőirtásokat mutatja. Az évközi adatok szerint idén gyorsulni fog a tarolás, ahogyan azt a politikai fejlemények után várni lehetett – csak júliusban 1800 négyzetkilométernyi esőerdőt vágtak ki a műholdfelvételek szerint.

Az végső soron sikertörténet, hogy a korábbi évtizedekben jellemző pusztítást sikerült visszaszorítani. Csakhogy az erdő megmentéséhez inkább korábban kipusztított területek újraerdősítésére lenne szükség, mivel az Amazonas-medence már most az éghajlati fenntarthatóság határán egyensúlyoz. A párizsi klímaegyezményben ezért Brazília külön vállalta 120 ezer négyzetkilométernyi esőerdő rehabilitálását 2030-ig.

A korábban szép fokozatosan leritkított Rondonia egy részét be lehet járni a Google utcanézetében is – elég lehangoló látvány annak tudatában, hogy nemrég még burjánzó esőerdő volt ezen a tájon.

A helyzet tehát válságos, a nyugati kormányok és nagyvállalatok nyomása, illetve a Bolsonaro-kabinet megosztottsága miatt mégis érdekes helyzet alakult ki. A brazil elnök nem mert még kilépni a párizsi klímaegyezményből, és környezetének legvadabb javaslatai egyelőre nem mentek át a törvényhozáson. Az elnök egyik fia, Flavio Bolsonaro például eltörölné azt a szabályt, ami a ritkított területeken is kisebb erdőfoltok meghagyására kényszeríti a farmereket – ez akár 1,5 millió négyzetkilométernyi erdő letarolását legalizálná -, de egyelőre nem vették napirendre a javaslatot. A brazil szövetségi államok egy része pedig Bolsonarót kikerülve egyezkedne a nyugati kormányokkal.

Nem véletlenül. A 2008-ban létrehozott Amazonas Alap finanszírozását ugyanis Németország és a legnagyobb támogató Norvégia is felfüggesztette. Erre ugyan Bolsonaro a megszokott éles retorikával reagált – „fogd a pénzed, és erdősítsd újra Németországot, ok?“, üzente Angela Merkelnek -, de a jelentős összegű támogatások felfüggesztése érzékenyen érintheti a gazdaságilag nem éppen erős lábakon álló országát. Főleg akkor, ha ez esetleg még erőteljesebb ellenlépések előtt nyitja meg az utat. A kereskedelempolitika például egy kézenfekvő eszköz lehet a nyomásgyakorlásra, még akkor is, ha a Donald Trump vezette Egyesült Államok biztosan nem fog részt venni ebben.

Az EU-Mercosur kereskedelmi megállapodást éppen júniusban kötötték meg, és a megelőző tárgyalásokon a brazilok megígérték, hogy folytatják az Amazonas-medence védelmét. Ez az európai országok egyik legfontosabb feltétele volt. Emmanuel Macron francia elnök – látva az égő Amazónia képei nyomán kialakuló közfelháborodást – pénteken jelezte szóvivője útján, hogy azt a következtetést vonta le, hogy Bolsonaro hazudott neki, ezért ellenzi a kereskedelmi megállapodást ratifikálását. A kérdés a hétvégi franciaországi G-7 találkozón is felmerül.

A brazil szója és a marhahús – az erdőkre leginkább veszélyes termékek – importját mindenesetre biztosan korlátozni kellene a végső megállapodásban, ha az EU valóban tenni akar valamit.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz EU eltökélte, hogy megakadályozza a világ erdőinek irtásátAz elmúlt évtizedben óránként 800 focipályányi erdőt irtottak ki. Az EU arról döntött, hogy erőteljesebben fog fellépni a klímaváltozás egyik fő okozója ellen.

Egy ideje már egyáltalán nem tűnik annyira őrült dolognak a nemzetközi jog felől megközelíteni a brazil erdőkérdést. Ha az Amazonas-medence növényzetének megőrzése az egész bolygó érdeke, akkor nyilvánvalóan nem lehet a térséget a hetvenes évek óta fejleszteni próbáló Brazília szuverén ügyének tartani. A támogatások megvonása az első lépés lehet, de a környezeti kérdések iránt érzékenyebb országok folytathatják a sort, például kereskedelmi vagy pénzügyi szankciókkal. A német Der Spiegel már most Brazíliával szembeni szankciókra szólít fel.

De vannak, akik még tovább gondolják a dolgot. Stephen Walt, a nemzetközi kapcsolatok elméletének realista szárnyához tartozó gondolkodó egyenesen arról elmélkedik a Foreign Policy-ben, hogy indokolható-e a Brazília elleni katonai fellépés az Amazonas-medence védelmében. Egy kutató szerint az ENSZ Biztonsági Tanács ernyője alatt is dönthetnének egy katonai beavatkozás mellett a globális nagyhatalmak az alapokmány 42. cikkelye szerint.

Ez persze nagy rombolással járna, ezért semmiképpen nem tűnik reálisnak. Figyelembe véve, hogy az USA és Oroszország – Kína és India mellett – a legnagyobb szén-dioxid-kibocsátók, a mostani helyzetben finoman szólva is álszent lenne egy ilyen beavatkozás. A szintén bevethető szankciókkal pedig az a probléma, hogy valójában ritkán érnek célt: a nemzetközi közösségből kivetett országokban gyakran még inkább a nacionalizmus felé fordul a közvélemény, és a rendelkezésre álló erőforrások megcsappanása éppen az ellentétes hatást érheti el (Brazília esetében ez az erdőirtások felgyorsulása lenne). Ezért legfeljebb egy komplex, a kereskedelempolitikát, a támogatásokat és a szankciók fenyegetését ötvöző, de a Bolsonaro-féle politikai realitással is számoló egységes nemzetközi nyomásgyakorlás vezetne célra.

Kapcsolódó cikkKapcsolódó cikkAz új brazil elnököt nem nagyon érdekli az esőerdő, már csak a piac védheti az Amazonas-medencétJair Bolsonaro azt ígérte a farmereknek, hogy békén hagyja őket. Ez nem sok jót jelent az erdőirtással szembeni küzdelemnek.

G7 támogató leszek! Egyszeri támogatás / Előfizetés

Világ Amazonas Brazília esőerdő Jair Bolsonaro klímaváltozás Olvasson tovább a kategóriában