Kiribati már 2015-ben kinyilvánította, hogy a klímaváltozás veszélyezteti a létét. A 33 korallszigetből álló csendes-óceáni ország az egyre emelkedő vízszint miatt valószínűleg menthetetlen, vagyis még ebben az évszázadban el fog süllyedni. Minden bizonnyal Kiribati lesz az első ilyen állam, de a Maldív-szigetek, a Marshall-szigetek és Tuvalu jelentős részét is olyan alacsonyan fekvő korallok alkotják, amelyeken idővel már valószínűleg nem lehet élni.
De mitől állam egy állam, és mikor szűnhet meg jogilag amiatt, mert a klímája alkalmatlan az emberi életre? A kérdést Sarah M. Munoz, a Université de Montréal politikatudományi szakértője boncolgatta a The Conversationben. Ahogy írja, az állam fogalmát a nemzetközi jogban az úgynevezett Montevideói Egyezményből lehet levezetni, ez az 1933-ban kötött nemzetközi szerződés ugyanis viszonylag pontosan körülírja, hogy mi az államiság minimális feltétele:
Kiribatin az első komoly problémát ebből a szempontból az okozhatja, hogy a tengervíz szintjének emelkedésére a szárazföldön lévő édesvízkészletek érzékenyen reagálnak, praktikusan egyre kisebb hozamot adnak, ami miatt a lakosság egy része kénytelen lesz elköltözni. Nemcsak azért, mert nem lesz ivóvíz, hanem azért is, mert az öntözés lehetőségének megszűnésével a helyi élelmiszertermelés is akadozni kezd.
Amikor azonban rövid idő alatt a lakosság jelentős része elköltözik, akkor megszűnhet az államiság első feltétele, az állandónak tekintett népesség. Abban az esetben, ha mégis megoldják valahogy a helyben maradást, az óceán folyamatosan elönti a lakóterületet, és ezzel megszűnhet a második feltétel, a meghatározott terület követelménye.
Elvileg a “száműzetés” egy jogilag járható út lehet az ország fennmaradására. Ekkor egy másik ország állandóan biztosított területére költözik a kormány és a népesség, így minden feltételt teljesítenek, csak földrajzilag változtatnak helyet. Ehhez azonban egy másik, befogadó országnak le kell mondania egy bizonyos területéről, és nem valószínű, hogy erre jótékonyságból sor kerülhet. Még a legbékésebb esetben is fizetni kell érte, de a nemzetközi jog szerint ez már vitatható állapot, és nem biztos, hogy a világ minden országa elismer egy ilyen lépést.
Nem egyértelmű, hogy ha egy ország fizikailag eltűnik, akkor fenn tudja-e tartani a szuverenitását a nemzetközi jog szerint. Az ENSZ álláspontja ugyanis az, hogy valószerűtlen, hogy egy ország megszűnjön azért, mert a folytonosságát elveszti, és ez elég merev álláspont, amit a Kiribatihoz hasonló országok sorsának meg kellene változtatnia.
Munoz szerint a szuverenitás kezelése kétélű fegyver. Egyrészt a nagy károsanyag-kibocsátó országok, mint például az Egyesült Államok a szuverenitásra hivatkoznak, amikor kivonulnak a nemzetközi klímamegállapodásokból, vagy késleltetik, akadályozzák azok végrehajtását. Az amerikai szabadságjogokra hivatkozva csak olyan vállalásokat tesznek, amelyeket nem kötelező betartani, miközben az óceánba süllyedő szigetek pont azt példázzák, hogy egy állam milyen könnyen elvesztheti a szuverenitását.
Teljesen valószínűtlen, hogy a Donald Trump vezette Egyesült Államok hatékonyan segítsen a Kiribatihoz hasonló esetekben, mert politikájának pont az az egyik központi eleme, hogy a nemzetközi kötöttségekből minél jobban visszatáncol. Egységes fellépés nélkül viszont jogilag is sokkal nehezebbé válik a kis óceáni államok kezelése. Ráadásul ők a világ károsanyag-kibocsátásához gyakorlatilag semmivel nem járulnak hozzá, csak elszenvedői a nagy szennyezők által kiváltott globális folyamatoknak.
Világ
Fontos