A globális éghajlatváltozás elleni küzdelem egyik fontos szereplője lehet egy világszinten nem túl jelentős közép-amerikai ország, Costa Rica. Ugyan a Magyarországnál feleakkora Costa Ricában nem számottevő a károsanyag-kibocsátás az ipari nagyhatalmakhoz vagy a legnagyobb globális vállalatcsoportokhoz képest, a kis ország mégis irányt mutathat a világ többi részének.
Costa Rica eltökélt célja, hogy 2050-re teljes egészében megszüntesse a fosszilis energiahordozók használatát. A zöldstratégiával a világ többi országának is megmutatnák, hogy egy demokratikusan működő rendszer is képes gazdasági fejlődésre károsanyag-kibocsátás nélkül. A tudomány mai állása szerint ugyanis minden országnál valamilyen hasonló változásra lenne szükség, hogy a Föld élhető maradjon.
“Ha nem sikerül leépítenünk a fosszilis energiahordozókat 2050-ig, akkor valószínűleg egy ország sem lesz képes rá” – mondta a New York Times-nak Francisco Alpízar helyi közgazdász, aki kormány tanács egyik klímaügyi tanácsadója. Ezzel arra utalt, hogy Costa Rica évtizedek óta a környezettudatos kormányzás mintapéldája.
José Figueres korábbi elnök 1948-ban jelentette be, hogy feloszlatják a hadsereget, és a katonai kiadásokat inkább az egészségügyre, az oktatásra és a környezetvédelemre fordítják. Az elmúlt harminc évben duplájára nőtt az erdőfelületek mértéke, így már az ország felét borítják fák.
Globális szinten a vezető országok közé tartozik azzal, hogy a villamosenergia 98,5 százalékát megújuló erőforrásokból állítják elő. Nyolcvan százalékban vízerőművek révén, de nap-, szél- és geotermikus energiát is használnak. Terveik szerint 2021-ben teljes mértékben megújuló energiából termelnék az áramot.
A mostani zöldstratégia mögött is közvetlenül az ország legfelsőbb vezetése áll. Az ötlet legnagyobb pártolója egy 38 éves várostervező, Claudia Dobles, aki történetesen az ország elnökének, Carlos Alvaradónak a felesége.
A first lady első számú prioritása a közlekedés megreformálása, amely a legnagyobb károsanyag-kibocsátó az országban. A terv szerint 2022-ra megjelennének a villanyvonatok az országban, 2035-ban a buszok közel harmada elektromos lenne, 2050-re pedig közel az összes busz és személyautó.
Caludia Dobles és Carlos Alvarado egy tavalyi képen. Fotó: AFP
A közlekedésnek azért fontos, mert a lakosság 40 százaléka, két millió ember a fővárosban, San Joséban és környékén lakik. Egyre több embernek van autója, így állandóak a dugók, a reggeli és esti forgalomban csak araszolni tudnak az autók.
Az elmaradt tömegközlekedési infrastruktúra mellett ebben komoly szerepe van a helyiek mentalitásának is. Dobles például gyerekkorában a szüleivel mindenhova kocsival ment, csak akkor ébredt rá, hogy autó nélkül is lehet élni, amikor Párizsban tanult vendégdiákként. A helyi mentalitás áthangolása mellett azonban az egész főváros infrastrukturális átalakítása szükséges, például szélesebb járdákat és több közösségi területet kellene létrehozni.
A közlekedés mellett a mezőgazdaság és a hulladékfeldolgozás a legnagyobb károsanyag-kibocsátó Costa Ricában. Modern hulladékfeldolgozókra lenne szükség, az újrahasznosítás és a komposztálás (amellyel a szemét harmada csökkenthető) lényegében ismeretlenek az országban.
A dekarbonizálás egy rendkívül összetett folyamat, amelynek hatalmas lehet az összköltsége. A helyzet bonyolultságát az is jelzi, hogy az üzemanyagok és új autók eladásából származik az állami bevételének húsz százaléka, így a fosszilis energiahordozók visszaszorítása önmagában óriási terhet is jelentene az államháztartásra.
