A világ legnagyobb hegységét, a 3500 kilométer hosszú Himalája-Karakorum-Hindukus-Pamír-Tiensan vonulatot a világ harmadik pólusának is szokták hívni, abból a szempontból nem véletlenül, hogy a becslések szerint szűken számolva 6000 köbkilométer jég lehet a hegyeket morzsoló gleccserekben.
Ez ugyan elhanyagolható az Antarktisz 26 millió köbkilométeres jégraktárához képest, de az emberi jelentősége így is óriási. Itt ered az Indus, a Gangesz, a Brahmaputra, a Mekong, a Jangce és a Sárga folyó, amelyek együttesen kétmilliárd ember megélhetését biztosítják – ebből szűken a régióban élnek 250 millióan.
Most megjelent egy egészen komoly, 640 oldalas jelentés az éghajlatváltozás Himalájára és a környező hegységekre gyakorolt hatásáról,*Egy, a régióban lévő országok által közösen finanszírozott, a magashegységi élet fenntarthatóságával foglalkozó nepáli központú civil szervezet, az ICIMOD készítette a jelentést, amibe 350 kutatót és 185 civil szervezetet vontak be. és a megállapítások kifejezetten aggasztóak. A gleccserjég volumenének 15 százaléka már most elolvadt a hetvenes évekhez képest, amit jól lehet dokumentálni a gleccserek visszavonulása vagy a gleccsertavak száma és mérete, illetve a folyók vízhozama növekedésének megfigyelésével.
Csakhogy ha minden így megy tovább, és az emberiség nem csökkenti szén-dioxid-kibocsátást, akkor a maradék jég kétharmada is eltűnhet. Sőt, még akkor is el fog tűnni a gleccserjég harmada, ha gyors ütemben visszaszorítják a szén-dioxid-emissziót.
Ennek az az oka, hogy a felmelegedés a hegységekben szélsőségesebb hatással jár. Ha hatalmas erőfeszítéssel sikerül is a Párizsban körvonalazott 1,5 foknál tartani a felmelegedést (ez erősen kétséges), a Himalája régiójában az is átlagosan 2,1 fokos hőmérséklet-növekedést okozhat. Az éghajlat változása miatt egyébként a Karakorum egyes gleccserei még nőttek is, ide ugyanis a szokásosnál több felhő és csapadék terelődött az utóbbi években. A jelentés szerint azonban évtizedes időtávon ezek a gleccserek sem fogják megúszni.
Először a folyók vízhozamának nagy arányú emelkedésére kell számítani, ami időnként katasztrofális áradásokat okoz majd a világ legnagyobb népsűrűségű régióiban. Aztán (2050-2060-tól) a vízhozam drasztikus visszaesése várható, ami a mezőgazdaság és az élelmezés fenntarthatóságára és a vízellátás állandóságára lesz súlyosan negatív hatással. Eddig ugyanis éppen a tavaszi-nyári olvadással kiszámíthatóan érkező víz tudta ellensúlyozni az időszakosan jelentkező szárazságokat. A levegő már eddig is erősen szennyezett volt a régió városaiban, a szélsőségesebb időjárás csak fokozhatja ezt.
A régióban igen nagy a politikai instabilitás, Indiának Pakisztánnal és Kínával is lezáratlan háborúi és határvitái vannak (a Himalája legnagyobb gleccserén, a Sziacsenen nem is olyan régen még lövöldöztek is egymásra a két atomhatalom katonái), de Nepál sem a politikai rendszerének állandóságáról ismert. A régió része Afganisztán és Mianmar is. A politikai bizonytalanság tovább nehezíti az együttműködést a térségben, így még nehezebb lesz választ adni a kihívásokra.
